Egy különleges parancsnok...

- Leonidas csillaghajó az űrkabinnak... Kérem, azonosítsa magát!
- Itt a KRY-557897 teherszállító kabin, Alexej Radulov kapitány beszél... Emberi- és eszköz-utánpótlást hoztunk... Dokkolási engedélyt kérünk...
- Értettem KRY-557897, dokkolási szekvenciát aktiválni, kód MX7897C45, dokkolási engedélyt megadom, üdvözlöm a hajón - a kommunikációs terminálon egy újabb pötty váltott zöldre, s a kezelő elégedetten dőlt hátra magastámlás székében... Megjött az utolsó transzport is, lassan végetér ez az unalmas rutin szervíz is, és indulhat egy újabb felfedezőútra, egy új, még fel nem térképezett szektorába a hatalmas világegyetemnek.
A Leonidas a Földi nemzetek egyik rég dédelgetett álmát megvalósító terv keretein belül született, melynek célja az emberiség szaporodó tömegei számára új területek keresése, és meghódítása volt. Már jó néhány éve lehetett, amikor az első csillaghajó megindult a Mars felé, miután a Hold felszíne létesített kolónia elérte az 5 éves folyamatos működést. A Leonidas az ötödik hajó ebben a tervben, és eddig a legkorszerűbb, mivel egy sajnálatos szerencsétlenség során mindkettő az őt követő hajók közül nyomtalanul eltűnt a Naprendszer távoli bolygói között. Friss fejlesztések beüzemelésére, és generál szervízre érkezett vissza kb. két hete az Alfa Centauri körzetéből. A legénység szerette ezt a hajót, és szerette a feletteseit.

Érdekes közösség alakult ki a hosszú út alatt.

Cross hadnagy erről természetesen mit sem tudott. Az Európai körzet katonai akadémiáján frissen végzett tisztet is meglepetésként érte a parancs, miszerint ő veszi át a helyét a hajó pszichológusának, akit nemrég nyudíjaztak. A kabinból kiszállva egyenest a parancsnoki szállás felé vette az irányt. Csengetésére a parancsnok azonnal ajtót nyitott.
- Jilian Cross hadnagy szolgálatra jelentkezik uram!
- Pihenj hadnagy. Az alapkiképzésen elért eredményei alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire alacsony. Ráadásul akadémiai felettesei sem közölték, hogy egy ilyen bájos hölgy lesz a társunk ezen a hosszú úton. Kérem, kerüljön beljebb. Parancsol egy teát?
- Köszönöm uram, elfogadom... Picit hideg volt a kabinban, és hosszú volt az út.
- Hát igen, sajnos még mindig nem szigetelik őket rendesen. De foglaljon helyet addig is, még elkészül...A hadnagy érdeklődve nézte a parancsnok kezén terpeszkedő fekete foltokat...
- Hogyan sérült meg a karja uram?
- Óh, nem sérülés, csak éppen a szolgálati bakacsomat tisztítottam. Tudja nem bízom az ellátón lévő droidokban... Néhány alkalommal nem igazán egyben kaptam vissza a surranómat, és egy hosszú úton nincs mindig lehetőség újat beszerezni... A raktár kapacitásai is végesek. Még megboldogult édesanyám tanított meg ezekre az alapmozdulatokra, és jól jött ez a tudás az élettartam növelése érdekében. Egyébként a legénység minden tagja saját kezűleg tisztítja és ápolja a cipőit, ez egyfajta kabala, és az összetartozásunk nem hivatalos jelképe... A gépek helyére pedig így hasznosabb dolgokat tudunk helyezni...
- Uram bizonyára tréfál... Nem tudom elhinni, hogy egy tiszt saját maga fényesíti a bakancsát... Ezt tisztelettel megjegyzem, rangon alulinak tarthatják a Földi központban.
- Nem érdekelnek a tintanyalók. Én katona vagyok, és bár híradós tisztként kezdtem a pályafutásomat, de a sok bevetés kellően megkeményített ehhez a munkához. Az embernek szüksége van némi elmélyült cselekvésre olykor. Ezt az embereim is hamar megértették, és követték a példámat. Nem kértem, nem utasítottam őket erre, és önnel sem fogok így eljárni. Saját döntésére bízom ezt a helyzetet, a ma érkezett újoncok miatt egyébként is kénytelen voltam egy felújított cipőtisztító gépet beszerezni. Remélem, ez jobban fog működni, mint az eddigiek, de én már nem szokom le arról, hogy magam csináljam... Tudja, valahogy fényesebbnek látszik, és kényelmesebbnek érződik ha tudom, hogy ez az én munkám eredménye... Az uniformisomat is magam vasalom... Ez a Zen... A tökéletesség felé törekvés. Apró dolgokban is lehet tökéletességre törekedni, nem csak a magas hegységekben megbújva, elvonulva egy kolostorba, elmélkedve és imádkozva.
A hajón hirtelen remegés futott végig.
- Martin Amber másodtiszt a hajó legénységének: Először is szeretném üdvözölni az újoncokat, kijelölt szállásuk a "B" szektor 14-es körletében van... Az ott lévő társak majd ismertetik a szabályokat és kiosztják az ellátmányt. Másodszor pedig kérek mindenkit, hogy készüljön fel az indulásra. Mindenki a helyére!
- Matthew Morawsky kapitány, hangazonosítás... - az automata halk pittyenéssel jelzi, hogy a hagazonosítás sikeres - A tisztek és altisztek, itt a kapitány! Mindenki jelentkezzen a hídon, egy standard óra múlva múlva eligazításra. - klikk, és a hangosbeszélő elnémul. - Cross hadnagy, a szállása az "A" szektor 24-es kabinja. Itt a hívója, kérem amennyire lehet, mindig hordja a kezén. A hajó rendszere hang, biometrikus és az adóba épített parányi rádióállomás jele alapján azonosítja majd. A szükséges adatokat az akadémiától megkaptuk, így innentől mindenhez hozzáfér, ami a munkájához szükséges. Várom a hídon az eligazításon, addig is viszontlátásra. Leléphet!

A hajó méltóságteljesen siklott ki a dokkból, a legapróbb tévedés, hiba vagy felesleges mozdulat nélkül... Látszik, hogy összeszokott egység vezeti. Cross hadnagy a parancsnoki híd ablakából még egy utolsó pillantást vet a mindig kéklőn ragyogó Föld Anyára, majd a hajó egy éles fordulót követően megindul az ismeretlenbe...
- Térkapu szekvenciát aktiválni! - hallatszik a kapitány utasítása - Ugrókaput nyiss... MOST! Cél az Alfa Centauri, hajtóművek a maximumra!
A monitorokat még mindig a Föld képe tölti be, s a kapitány halkan, sóhajtva suttogja:
- Namárié Amin Arda, Namárié Amin Ithil...... S a hajót elnyeli az ugrókapu, s a fénynél is gyorsabban elindul uticélja felé...