- Köszöntök mindenkit a Leonidas II fedélzetén. Az én nevem Matthew Morawsky százados... - Matt-be sajnos egy hátulról jövő zajhullám belefojtotta a hangot.
- Előljáró! Vííííígyázz! Jobbraa-balraa át! Tiszteeeelegj!- vezényelt Tuck, mikor meglátta a terembe belépő társaságot.
Eckbert von Liebgott altábornagy, a Földi Erő helyettes vezetője lépett a terembe, testőreinek kíséretében.
- Köszönöm őrmester. Remélem, még nem késtem le semmiről.
- Nem Uram, jelentem épp most készültünk elkezdeni a megnyitót. - pirult el Matt.
- Akkor még időben érkeztem. Van itt néhány előléptetési parancs az embereimnél, amelyek fontosséggal bírhatnak a megnyitó ünnepségen. Egyben már be is mutathatom a legénységnek a tisztjeiket.
- Megtisztel Uram...
- Ugyan már Morawsky... Enyém a megtiszteltetés.
Von Liebgott az emelvényre lépett, és a legénység egy emberként rendeződött vissza az előző állásába.
- Pihenj űrhajósok! - adta ki a parancsot a vezérkari tiszt. - Szóval... Dreschan.. adja ide a paksamétát! - Az őr-alakulatból kivált a hadnagy, és egy mappát nyújtott át. - Tehát akkor emberek, szeretném magamhoz ragadni az űrhajó vezérkarának bemutatását, és kérem, hogy aki anevét hallja, lépjen hozzám, és vegye át az új vállapját:
Frau Jillian Cross százados pszichológus és frau Irina Maraskova százados politikai tiszt - tapsvihar.
Herr Joseph Tuckberger százados biztonsági főnök, és helyettese frau Alexandra Loraine főhadnagy - Tuck arcán remegés futott végig, és meglepődötten nézett Matt-re, aki fülig érő szájjal bólintott felé.
Herr Caleb McIntosh százados, parancsnokhelyettes. - Jill és Alex meglepett mosolya csak úgy ragyogott, elnyomva a visszafogott szórt megvilágítást.
Herr Adam Loveheart és Herr Byron Loveheart főhadnagyok, akik a vadászraj-parancsnoki teendőket látják el. - Az ikrek is meglepődtek.
És végül, de nem utolsósorban Herr Matthew Morawsky... Önnek különleges ajándékom van...
- Tölgylevelek? De Uram, én... - próbált halkan szólni Matt.
- Nem kértem kommentárt Morawsky, ne akarjon kihozni a béketűrésből - súgta oda neki az altábornagy, majd hangosabbra váltott - Tehát Matthew Morawsky őrnagy, aki a Földi Erő becsületrendjét is kiérdemelte.
- Köszönöm Uram, a vezérkarom nevében is!
- További előléptetési parancsokkal Morawky őrnagy később foglalkozik. Johnsson!
- Vííííííígyázz! - hallatszott a kisérők őrmesterétől.
- Oszolj űrhajósok, rendezkedjenek be! - szólt Liebgott, majd Matt-hez fordult - Beszélnünk kell, négyszemközt.
- Értettem uram, kérem fáradjon a kabinomba.
Matt kabinjában Eckbert azonnal az antik bőrfotelbe huppant.
- Megengedi őrnagy? Ez egy igazán régi darab lehet...
- Természetesen uram, nyugodtan használja. A korában egyetértünk, családi örökség, és nem szívesen válok meg tőle.
- Beszélhetünk itt bizalmasan?
- Igen, az ajtók többszörösen hangszigeteltek.
- Jó. Tudom, hogy a húgomnak sok borsot tört az orra alá a múltban. Ne próbáljon magyarázkodni, ez privát beszélgetés, és egyébként is láttam az aktáját az FE, a Szolgálat, és a Szervezet által vezetetteket is. Ismerem magát fiam.
- Uram, ön rendkívül jól felkészült. Parancsol egy teát?
- Ne gyerekeskedjen őrnagy... Tudom, hogy némi erősebbet is tart a kabinjában... Mondtam, ismerem.
Matt meglepődötten húzott elő egy vodkás palackot a szekrénye titkos rekeszéből.
- Na látja, ez a beszéd... - mosolygott Liebgott - SZóval, ez egy magánbeszélgetés. A kitüntetéséért Rosenberg szenátornak mondjon köszönetet, illetve szegény húgom is nekem írt búcsúlevelében kért meg rá. Itt hagyom az asztalán a többi előléptetési iratot, majd alkalmasint foglakozzon velük. Azért jöttem, hogy szavát vegyem, hogy a Szervezet régi embereit nem fogja megkülönböztetni a sajátjaitól.
- Természetesen nem uram, de elővigyázatosságból Maraskova századosnak ügyelnie kell rájuk. Sajnos ezt is Rosenberg szenátor kérte, és nincs okom ellenszegülni neki.
- Igen, az effendik... Mihez kezdenek most, hogy a Szervezet összeomlott?
- Egyelőre még nincs terv, próbálunk a katonai karrierünkre összpontosítani. Úgy gondolom, hogy kiképzési feladatokat látunk majd el.
- Rosenberg szenátor is ezt mondta... De én nem hiszek maguknak... Sajnos túl sok időt töltöttek a kémvadászattal ahhoz, hogy elhihessem.
- Akkor ön sajnos nálam is jobban tudja a feladatomat uram. Kérem, ne haragudjon a szarkazmusom miatt.
- Természetesen semmi probléma, ez nem hivatalos eszmecsere. Na, töltsön abból az italból, mielőtt megmelegszik!
A vezérkari komp lassan szállt fel a főhangárból, és felesleges mozdulatok nélkül hagyta el a hajót... Gyakorlott pilótára vall.
- Kormányos: adja át a helyét, én szeretnék kiállni a kocsibejáróról.
- Igenis uram!
A Leonidas II kecsesen siklott ki az űrdokkból. Gyors iránykorrekciók, hajtóműpróba, és iránybaállt az ismeretlen felé.
- Hajtóművek a maximumon, ugróprogramot betölteni.... Ugrási szekvenciát aktiválni... Célvektorokat betáplálni. Ugrás!
A hajó a csatahajók bukómozdulatával tűnt el a féregjáratban, és elindult új célja felé...
- Előljáró! Vííííígyázz! Jobbraa-balraa át! Tiszteeeelegj!- vezényelt Tuck, mikor meglátta a terembe belépő társaságot.
Eckbert von Liebgott altábornagy, a Földi Erő helyettes vezetője lépett a terembe, testőreinek kíséretében.
- Köszönöm őrmester. Remélem, még nem késtem le semmiről.
- Nem Uram, jelentem épp most készültünk elkezdeni a megnyitót. - pirult el Matt.
- Akkor még időben érkeztem. Van itt néhány előléptetési parancs az embereimnél, amelyek fontosséggal bírhatnak a megnyitó ünnepségen. Egyben már be is mutathatom a legénységnek a tisztjeiket.
- Megtisztel Uram...
- Ugyan már Morawsky... Enyém a megtiszteltetés.
Von Liebgott az emelvényre lépett, és a legénység egy emberként rendeződött vissza az előző állásába.
- Pihenj űrhajósok! - adta ki a parancsot a vezérkari tiszt. - Szóval... Dreschan.. adja ide a paksamétát! - Az őr-alakulatból kivált a hadnagy, és egy mappát nyújtott át. - Tehát akkor emberek, szeretném magamhoz ragadni az űrhajó vezérkarának bemutatását, és kérem, hogy aki anevét hallja, lépjen hozzám, és vegye át az új vállapját:
Frau Jillian Cross százados pszichológus és frau Irina Maraskova százados politikai tiszt - tapsvihar.
Herr Joseph Tuckberger százados biztonsági főnök, és helyettese frau Alexandra Loraine főhadnagy - Tuck arcán remegés futott végig, és meglepődötten nézett Matt-re, aki fülig érő szájjal bólintott felé.
Herr Caleb McIntosh százados, parancsnokhelyettes. - Jill és Alex meglepett mosolya csak úgy ragyogott, elnyomva a visszafogott szórt megvilágítást.
Herr Adam Loveheart és Herr Byron Loveheart főhadnagyok, akik a vadászraj-parancsnoki teendőket látják el. - Az ikrek is meglepődtek.
És végül, de nem utolsósorban Herr Matthew Morawsky... Önnek különleges ajándékom van...
- Tölgylevelek? De Uram, én... - próbált halkan szólni Matt.
- Nem kértem kommentárt Morawsky, ne akarjon kihozni a béketűrésből - súgta oda neki az altábornagy, majd hangosabbra váltott - Tehát Matthew Morawsky őrnagy, aki a Földi Erő becsületrendjét is kiérdemelte.
- Köszönöm Uram, a vezérkarom nevében is!
- További előléptetési parancsokkal Morawky őrnagy később foglalkozik. Johnsson!
- Vííííííígyázz! - hallatszott a kisérők őrmesterétől.
- Oszolj űrhajósok, rendezkedjenek be! - szólt Liebgott, majd Matt-hez fordult - Beszélnünk kell, négyszemközt.
- Értettem uram, kérem fáradjon a kabinomba.
Matt kabinjában Eckbert azonnal az antik bőrfotelbe huppant.
- Megengedi őrnagy? Ez egy igazán régi darab lehet...
- Természetesen uram, nyugodtan használja. A korában egyetértünk, családi örökség, és nem szívesen válok meg tőle.
- Beszélhetünk itt bizalmasan?
- Igen, az ajtók többszörösen hangszigeteltek.
- Jó. Tudom, hogy a húgomnak sok borsot tört az orra alá a múltban. Ne próbáljon magyarázkodni, ez privát beszélgetés, és egyébként is láttam az aktáját az FE, a Szolgálat, és a Szervezet által vezetetteket is. Ismerem magát fiam.
- Uram, ön rendkívül jól felkészült. Parancsol egy teát?
- Ne gyerekeskedjen őrnagy... Tudom, hogy némi erősebbet is tart a kabinjában... Mondtam, ismerem.
Matt meglepődötten húzott elő egy vodkás palackot a szekrénye titkos rekeszéből.
- Na látja, ez a beszéd... - mosolygott Liebgott - SZóval, ez egy magánbeszélgetés. A kitüntetéséért Rosenberg szenátornak mondjon köszönetet, illetve szegény húgom is nekem írt búcsúlevelében kért meg rá. Itt hagyom az asztalán a többi előléptetési iratot, majd alkalmasint foglakozzon velük. Azért jöttem, hogy szavát vegyem, hogy a Szervezet régi embereit nem fogja megkülönböztetni a sajátjaitól.
- Természetesen nem uram, de elővigyázatosságból Maraskova századosnak ügyelnie kell rájuk. Sajnos ezt is Rosenberg szenátor kérte, és nincs okom ellenszegülni neki.
- Igen, az effendik... Mihez kezdenek most, hogy a Szervezet összeomlott?
- Egyelőre még nincs terv, próbálunk a katonai karrierünkre összpontosítani. Úgy gondolom, hogy kiképzési feladatokat látunk majd el.
- Rosenberg szenátor is ezt mondta... De én nem hiszek maguknak... Sajnos túl sok időt töltöttek a kémvadászattal ahhoz, hogy elhihessem.
- Akkor ön sajnos nálam is jobban tudja a feladatomat uram. Kérem, ne haragudjon a szarkazmusom miatt.
- Természetesen semmi probléma, ez nem hivatalos eszmecsere. Na, töltsön abból az italból, mielőtt megmelegszik!
A vezérkari komp lassan szállt fel a főhangárból, és felesleges mozdulatok nélkül hagyta el a hajót... Gyakorlott pilótára vall.
- Kormányos: adja át a helyét, én szeretnék kiállni a kocsibejáróról.
- Igenis uram!
A Leonidas II kecsesen siklott ki az űrdokkból. Gyors iránykorrekciók, hajtóműpróba, és iránybaállt az ismeretlen felé.
- Hajtóművek a maximumon, ugróprogramot betölteni.... Ugrási szekvenciát aktiválni... Célvektorokat betáplálni. Ugrás!
A hajó a csatahajók bukómozdulatával tűnt el a féregjáratban, és elindult új célja felé...
Bejegyzések
