- Nem emlékszem Anyára -a két férfi a hajóorr fedélzeti részén ült, ahol egy kisebb terem kupolája üvegből volt kirakva. Csodálatos látvány nyílik innen az univerzum végtelenségére. Apa és fia titkos szövetsége a világ ellen. Ám a családi kép hiányos.
- Ő nem ismert meg engem, de láttam rajta, amikor Rád nézett... Caleb, a Húgod megismert.
- Tudom. De azt is tudom, nem tudja hova tenni a dolgot. Ha egyszer megtudja, hogy nem is haltam meg, és Alex eltűnése pedig végképp rásegített az elhatározásomra.
- A Szervezet pedig tárt karokkal fogadott.
- Jillt pedig a Szolgálat.
- Tudod, gyakran eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha Alex a feleségem lenne. Most nem lennék itt, Jillt sem engedtem volna el. Egy nagy családi házban élnénk mind, Jillnek lenne macskája is. Kispolgárian hangzik, mi? - Gordonra nézett, aki mereven bámult ki a csillagokkal teli űrbe.
- Most már kár ezen agyalnod, fiam. Inkább a jelenlegi céljainkkal foglalkozzunk.
- Jill meg fog találni minket.
- Tudom. A találkozás elkerülhetetlen. Tizenhat éve nem láttam Jillt. Felnőtt nő lett abból a vörös boszorkányból, akit az emlékeimben őrzök. A legutolsó alkalommal Halloween volt, Jill boszinak öltözött. Fekete süveg és seprű. Alex pedig gésa volt. Nyolc éves kis lányok. Messziről figyeltem őket, ahogy a környéket bejárták házról házra - néhány percig csendben ültek a végtelenségben.
Alex a Leonidas távoli szegleteiben mászkált. Egyedül, de látahatlanul. Felderítést végzett. Alex az akadémián kiemelkedett harcművészeti eredményeivel A Szolgálat Effendik különítménye pont ezért figyelt fel rá. Mesterien bánt rég múlt korok fegyvereivel. Külön kedvence a katana volt, amit a többi Effendik is elmondhatot magáról. Alex mesterien bánt a karddal, sokan csodálni járták tudományát. Alex büszke volt erre. Megdolgozott a teljesítményéért.
Alex harcos volt. Az egyik legkeményebb.
Alex szüleit Oberon ölte meg, amikor még nyolc éves volt. Jill apja örökbefogadta. Alex szülei a Szervezet titkos ügynökei voltak. Semmi sem történik véletlenül.
Alex erről nem őrzött emlékeket. Nyolc éves korában elvették tőle.
- Ő nem ismert meg engem, de láttam rajta, amikor Rád nézett... Caleb, a Húgod megismert.
- Tudom. De azt is tudom, nem tudja hova tenni a dolgot. Ha egyszer megtudja, hogy nem is haltam meg, és Alex eltűnése pedig végképp rásegített az elhatározásomra.
- A Szervezet pedig tárt karokkal fogadott.
- Jillt pedig a Szolgálat.
- Tudod, gyakran eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha Alex a feleségem lenne. Most nem lennék itt, Jillt sem engedtem volna el. Egy nagy családi házban élnénk mind, Jillnek lenne macskája is. Kispolgárian hangzik, mi? - Gordonra nézett, aki mereven bámult ki a csillagokkal teli űrbe.
- Most már kár ezen agyalnod, fiam. Inkább a jelenlegi céljainkkal foglalkozzunk.
- Jill meg fog találni minket.
- Tudom. A találkozás elkerülhetetlen. Tizenhat éve nem láttam Jillt. Felnőtt nő lett abból a vörös boszorkányból, akit az emlékeimben őrzök. A legutolsó alkalommal Halloween volt, Jill boszinak öltözött. Fekete süveg és seprű. Alex pedig gésa volt. Nyolc éves kis lányok. Messziről figyeltem őket, ahogy a környéket bejárták házról házra - néhány percig csendben ültek a végtelenségben.
Alex a Leonidas távoli szegleteiben mászkált. Egyedül, de látahatlanul. Felderítést végzett. Alex az akadémián kiemelkedett harcművészeti eredményeivel A Szolgálat Effendik különítménye pont ezért figyelt fel rá. Mesterien bánt rég múlt korok fegyvereivel. Külön kedvence a katana volt, amit a többi Effendik is elmondhatot magáról. Alex mesterien bánt a karddal, sokan csodálni járták tudományát. Alex büszke volt erre. Megdolgozott a teljesítményéért.
Alex harcos volt. Az egyik legkeményebb.
Alex szüleit Oberon ölte meg, amikor még nyolc éves volt. Jill apja örökbefogadta. Alex szülei a Szervezet titkos ügynökei voltak. Semmi sem történik véletlenül.
Alex erről nem őrzött emlékeket. Nyolc éves korában elvették tőle.
Bejegyzések
