Mama utolsó levele...

A Szervezet belső archívumából:

Kedves Ügynöktársaim! Kedves Gyermekeim!

A mai nappal befejezem megbízatásomat. Leteszem a vezetés nehéz terhét, és kieggyezem a Szolgálat vezetőjével, Papával. Kérek mindenkit, akinek még nem lett elege az ügynökösdiből, az jelentkezzen nála. Ígérete szerint mindannyiótokat vár szeretettel, és nem rója fel nektek, hogy annyi gyermektársatokat vertétek meg a játszótéren.
Szóval félretéve az infantilis hangvételt: Teljes amnesztiában részesültetek, tehát folytathatjátok a munkátokat, hogyha jelentkeztek a Szolgálatnál. Ki tudja, talán még az Effendiket is láthatjátok, sőt segíthettek is nekik, jóvátéve azt a hibámat, amivel szembeszegültem a régi renddel, és titeket is a Szolgálat ellen hergeltelek... Kérlek titeket, bocsássatok meg!

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, én már nem vagyok köztetek, saját döntésemből.

Éljetek és dolgozzatok egy szebb jövőért!

Mama

Helen von Liebgott

űr-dandártábornok, vezérkari tiszt
A Szervezet vezetője

A Leonidas II.

Három hosszú hét telt el azóta, hogy a Leonidas legénysége visszatért a Földre. Morawsky kapitány úgy érezte, lassan kúsznak a napok tova, s ő már régen messze járna, túl a Plutón.

De valami más oka is volt annak, hogy már várta az újabb küldetést. A három hét alatt egyszer sem találkozott Jill-lel.

Rosenberg szenátornak az Effendik egyesével mentek és adták le a jelentésüket. A szenátor, mint tiszteletbeli Effendik a földi berkekben egyengette társai életét, amire igen nagy szükség akkor volt, míg a Szervezet létező titkosszolgálatként tevékenykedett. Mára a Szolgálat vette át az irányítást, az egykori ellenséges ügynökök többnyire felvételt nyertek a Szolgálat kötelékébe. Noha előtte igen komoly fizikai és mentális teszten kellett keresztülmenniük.

Rosenberg szenátor nem tudta megmagyarázni, mire volt jó a sok évtizedes hidegháború, sok értékes ember halálával - köztük Dave, akinek a halála a Szolgálat egyik legnagyobb vesztesége volt, s nem csupán azért, mert kíváló ügynök volt. Hanem olyan ember is, aki példaképként jár elő társai előtt mind szolgálati és magánéletében egyaránt. Ha igazán jellemezni akartuk volna Dave életét, olyan volt ő, mint egy vérbeli szamuráj, aki hűséggel viseltetett nem csupán feljebbvalói, hanem az Élet iránt is. Mester volt.

Matt sorra meghallgattott minden jelentkezőt, aki a Leonidas II. küldetésére jelentkezett. Ebben Irina volt a segítségére, mivel ő a többiekkel ellentétben a városban maradt.

Tuck Selmánál töltötte a három hetet, sorra járták a rokonokat, hogy elmondják a nagy hírt.

Alex először egy hetet a tengerparton pihent és rengeteget pancsolt, majd egy hétre felment Északra, hogy síeljen is, mielőtt újra búcsút kellene vennie szeretett bolygojától.

Doki orvosi konferencikon vett részt, ahol az űrbéli orvosi tapasztalatairól adott számot a világ különböző pontjain.

Az ikrek hazatértek Családjukhoz, s amikor újra el kellett válniuk, nehezen engedték el őket.

Jill pedig egyszerűen nem kötötte Matt orrára tartozkódási helyét, csak annyit közölt, majd amikor kell, jön. Így is volt. S bár Matt nagy érdeklődéssel viseltetett sorsa iránt, Jill egyszerűen elzárkózott előle és a kapcsolatukat hivatalos szintre minimalizálta.

A Leonidas II.-öt az űrbéli gyárkolónián építették, a Földön nem találtak erre alkalmas helyet. A küldetés indulása előtti napon már minden a helyén volt. A legénység az eddigi legerősebb társaság volt, Matt igyekezett a Szervezet egykori emberi közül is igazságosan elbírálni az érdemeket és az alapján beválasztani a legénységbe a jelentkezőt.

Matt napokkal az indulás előtt birtokba vette a Leonidas II-öt. Minden ellenőrző teszt remekül sikerült. "Civilek nélkül még könnyebb lesz." - gondolta Matt, amikor a kabinjában várta az Effendiket. Az elmaradhatatlan bőrfotelt az első számú csillaghajóról áthozatta. Kabala lett. Noha a szenátor próbálta meggyőzni, cserélje le egy sokkal kényemesebb ülőgarniturára, de Matt hajthatatlan volt.

Az indulásig még 22 óra és egy esküvő van hátra, amikor az Effendik hiánytalanul megérkeztek. Matt körbeültette őket.
- Nos, újra itt - kezdte. - Rosenberg szenátor nyugisabb körülményeket ígért. Várhatóan pihentetőbb lesz az út, mint az első küldetés során. Tuck, nem akarom sokáig húzni a szót a mennyegződ előtt.
- Oh, hát igen, tudjátok, hogy van ez... - Tuck szemlátomást zavarba jött. - Selma is meg én is már mégiscsak öregebbek vagyunk... mire várjunk?
- Nagyon örülök nektek- Alex kedvesen átölelte a Medvét.
- Akkor induljunk, talán, Selma már vár. - az effendik kiindultak. - Jillian, egy percre... - Jill gyomra összeszorult, kisértetiesen hasonló helyzetben váltak el, és most újra itt állnak, szemtől szemben.
- Jill, tudnod kell valamit. - a hadnagy kérdően nézett rá. - A Bátyád, Caleb is a hajón van - Matt nem éppen úgy tálalta a dolgokat, mint ahogy szerette volna. Jill arca falfehér lett, majd Matt karjaiba ájult. Nem volt egyájulós fajta, de most úgy érezte, az elmúlt hetek érzelmi vihara már elviselhetetlenné vált. Matt finoman felpofozta, amire magához tért.
- Hogy került ide? Hogy, mi történt?
- Majd elmondja ő, csak azt szerettem volna, hogy ne a folyosón fuss vele össze, mielőtt nem szólok. Már itt van ő is.
- Ez...
- Nem kell semmit mondanod most. Menjük Tuck és Selma esküvőjére.

Mielőtt a Leonidas II. méltóságteljesen elhagyta volna a Naprendszert egy szuperszónikus térugrással, Tuck és Selma örök hűséget fogadtak egymásnak. Kézfogójuk nem csupán számukra volt egy új kezdet, hanem az egész Legénység számára.

Új arcok vegyültek a régiek közé. Új kihívások elé néztek. A második küldetés megkezdődött.

Újra a Földön

Matt szinte utolsóként hagyta el a Leonidas fedélzetét. Amikor kiszállt a csillaghajóból, alaposabban szemügyre vette a sérüléseket és megnyugodva konstatálta, jól döntött, amiért nem vállalta a kockázatot egy újabb hipertér ugrásra. A civilek már régen elmentek, meghatározott ütem szerint ürítették ki a járművet.

A Leonidas monumentális hangárjától földi cirkálóval vitték be a városba. Egyből Rosenberg szenátorhoz vezette az útja. Azonnali jelenés, nem tűr halasztást. Matt fáradt volt, de lelki szemei előtt lebegett, hogy a pihenése előtti utolsó akadály gyanánt még jópofizik az öreggel.

Nagyjából fél óra alatt tették meg az utat. Két tiszt kísérte, de egyikük sem fárasztotta kérdésekkel az útról. (Amúgy is jól informáltak voltak a szárnyra kapott pletykák alapján, amik a Leonidas története köré szövődött és a civilek határozottan szerették híresztelni még akkor is, ha éppen elferdítette a valóságot. Így született mítosz a valóságból.)

Matt kiszállt a cirkálóból.

Az első dolog, ami úgy igazán nem hiányzott neki a hajó fedélzetén rögvest meg is csapta az orrát.

Szmog.

De olyan igazi, jó sűrű, amit egy 25 milliós nagyváros termel nap, mint nap. Matt torkát kegyetlenül szorongatta. Gyorsan felszaladt a lépcsőn, ami az oszlopos épületbe vezetett fel. Egykor a legfelső bíróság otthona volt, mára a Szolgálat számára biztosít fedelet. A szenátorok szeretnek itt irodát kapni, mivel az egész a XVIII. század világát idézi számukra. Matt amint belépett az épületbe, újra tiszta levegőt vételezhetett a tüdejébe. A portán szolgáló tiszt leellenőrízte a biztonsági fokozatát, majd továbbengedte kíséret nélkül, mivel a legmagasabb szintű belépési engedéllyel rendelkező katonatisztbe nem szívesen kötött volna bele.

Matt ismerte a járást amúgy is. Első emelet, a folyosú végén balra a fehér keretes ajtó, arany táblán Rosenberg szenátor gravírozott neve.

Matt határozottan benyított a szobába. A titkárnő éppen telefonon tárgyalt, de fejével intett Matt-nek, hogy menjen be.

Már várták.

Rosenberg az akvárium előtt állt, ami méreteivel betöltötte az egyik falat. Ritka halkülönlegességek úszkáltak benne.

- Szeretem nézni őket, megnyugtat, ahogy random-káosz szerűen mozognak - mondta a szenátor, majd Matt felé fordult. - Üdvözöllek itthon! - széles mosollyal az arcán lépett Morawsky százados mellé majd emberesen kezet ráztak. - Ülj le, kérlek! - mutatott az egyik bőr fotellre, majd maga is helyet foglalt vele szemben.
- Uram, kö...
- Tegyük félre a hívatalos hangot, Matt. - mondta.
- Jól van, ahogy gondolod.
- Nos, nagyon büszkék vagyunk Rátok! - folytatta Rosenberg szenátor. - Nektek köszönhetően lefejeztük a teljes Szervezetet, és a Scylla sem fog több vizet zavarni. Teljesítettétek a küldetést. - Matt értetlenül nézett rá. A küldetés az új bolygó volt, és erre valami egészen más derül ki.
- Nem egészen értem.
- Morawsky százados, a Leonidas I. csupán csali volt a Szervezet számára. Betelt a pohár azzal, hogy folyton keresztül húzták a számításainkat. Így megterveztünk egy hajót, ami pompás volt és elhúztuk a mézesmadzagot a Szervezet előtt. Azt is tudtuk, hogy az Effendik tökéletesen meg fogják állni a helyüket. A küldetés nem is alakulhatott volna jobban.
- Dave meghalt, uram. Megölték - mondta szomorúan Matt. A szenátor arca elkomorult.
- Fájdalmas veszteség, Matt. Nagyon sajnálom. - Rosenberg az említett elhunytat saját fiaként tisztelte.
- Pénteken temetjük.
- Ott leszek, természetesen. De sajnos bármily kegyetlen, az Élet nem áll meg. És új Földre is szükségünk van.
- A Leonidas képtelen útra kelni.
- Tudjuk. Pont ezért a Leonias I-gyel egyidőben elkezdtünk építeni egy másik hajót is. Cselesen Leonidas II-nek kereszteltük. Matt, mit szólnál egy újabb küldetéshez? Ezúttal nyugisabb körülmények és jobb fegyverek, továbbá civilek nélkül?
- Megtisztelő lenne a feladat.
- Morawsky kapítány, elmondom a részleteket, három hét múlva indulnak. Teljesen szabad kezet kapsz a legénység megválogatásában.
- Köszönöm, Uram, igen nagy megtiszteltetés, hogy újra bizalommal van irántam a Szolgálat.
- Rászolgáltál... - mosolygott a szenátor.