A Leonidas Csillaghajó Legénységének útja a Galaxisok és Lelkek mentén

A Leonidas a Földi nemzetek egyik rég dédelgetett álmát megvalósító terv keretein belül született, melynek célja az emberiség szaporodó tömegei számára új területek keresése, és meghódítása volt. Sorban az ötödik hajó ebben a tervben, és eddig a legkorszerűbb, mivel egy sajnálatos szerencsétlenség során mindkettő az őt követő hajók közül nyomtalanul eltűnt a Naprendszer távoli bolygói között

2008. november 27., csütörtök

A gazdátlan kéz...

"Pestronka, nagy gáz van..." - Hallatszott a telepatikus éteren át...

- Jillian Cross századost azonnal kérik a parancsnoki hídra! - hallatszott a hangosbeszélőből.
- Cross százados jelentkezik! - toppant be Jill néhány másodperc múlva a hídra
- Ez gyors volt... Százados, picit a segítségedet kérném... Ilyet sem csinált senki, mióta a flotta fenn áll, de most sajnos kivételt kell tennem... Egyébként is McIntosh parancsnokhelyettes javasolta... Szóval majd rajta hajtsd be! - állt fel Matt a parancsnoki székből - Cross hadnagy, átadom a parancsnokságot, a híd az öné, foglaljon helyet. Aztán nem randalírozni, amíg távol vagyok! - az utolsó mondatra elmosolyodott
- Dehát...
- Nincs dehát... Parancsot adtam... tessék leülni - fojtotta belé a szót, majd látva a meglepődést egy határozott, de gyengéd mozdulattal a zubbony gallérjánál fogva a székbe huppantotta Jill-t.
- Kormányos... Ha Cross hadnagy megpróbálna felkelni, mielőtt visszaérnék, akkor a kényszerítő intézkedést engedélyezem. - Egy kárörvendő mosolyt küldött Jill felé... - Kérem, mutassa be neki a híd működését, a személyzetet, és válaszoljon minden kérdésére!
- Értettem uram! - Bird zászlós tagbaszakadt alkatát elnézve Jill-nek azonnal elpárolgott minden ellenérzése.


Caleb már a parancsnoki kabin előtt állt.
- Áh, Mr. McIntosh... Változott a terv, Tuck apót is meghívtam, és a 13-as hangárba megyünk. Kövessen!
- Igen Uram!
A 13-as hangár légzsilipjénél jártak már, amikor Matt észrevette, hogy az öreg késik...
"A fene esett ebbe a Tuck-ba, mióta házas ember... Tudtam, hogy a családot otthon kellett volna hagynia mindenkinek... Na mindegy..." - kinyitotta a belső ajtót, majd a külsőre pattintotta a kinyílás ellen védő reteszt.
- Ennek a műveletnek még jelentsége lesz... - szólt. - Tehát Caleb.. kérem foglaljon helyet!
A 13-as továbbra is gazdátlan hangár maradt, ahogy az már effendiéknél szokássá vált. Itt állították fel a főhadiszállást, és Caleb ámulva tekintett körül a hatalmas csarnokban.
- Mi ez a hely Uram?
- Először is, itt magunk vagyunk. Szeretnék a borús múltra fátylat borítani, és tiszta lapot kezdeni. Tehát innentől a vezérkari tagok megbeszélésein csak Matt - nyújtotta a kezét a helyettese felé - És ha mégegyszer magázni próbálsz, akkor azt becsületsértésnek veszem, és akkor sajnos párbajra kell hívjalak. - Matt-ből majdnem kiszakadt a nevetés
- Rendben Matt, megtisztelsz...
- Szóval Caleb... Tudom, hogy kik az ügynöktársaid a hajón a legutolsó takarítótól a biztonsági szolgálatig bezárólag. Nem igazán szeretnék semmi zűrt, ezért szeretnélek megkérni, hogy mint rangidős tartsd őket rövid pórázon. A legutolsó ami ebben a törékeny békében hiányzik az az, hogy megint balhézni kezdjenek.
- Megértelek, és igyekszem megfelelni a bizalomnak. Egyébként hogy esett pont rám a választás? Jill szólt?
- Nem, neki ehhez semmi köze. Mama halála után minden akta Papa asztalán landolt, és mint tudod, én vagyok a fő effendi, tehát mindenből másolatot kaptam. A te aktád eléggé gondolatébresztő volt. Kiváló eredmények a West Point-on, a világ egyik legnagyobb fegyverszakértője a kőbunkótól az űrhajókig, igencsak figyelemre méltó olvasmány. Tudatos választás volt, komoly emberekkel szeretek dolgozni. Másrészt hazai pályán mozgó kellett.
- Mit vársz el tőlem?
- Csak szólj, ha valami készül, ennyi az egész. Egyébként Papa kért, hogy vizsgáztassalak le. Erre is sort kerítünk majd, de előbb bízni akarok benned. Na, látom jön Tuck...
- Bocsánat a késésért uram... - Matt szigorú tekintetére még a sokat próbált Tuck-ban is megállt az ütő
- Leülni, rágyújtani! - vezényelt Matt, és egy szivart dobott az öreg felé - Velünk tartasz Caleb? A légzsilipben néha engedélyezem, de ez nagyon nagy kiváltság ám!
- Köszönöm, elfogadom.

Irina a kabinjában ült, és a Szervezet telepata kiképzéseiről szóló anyagot olvasta. Már a vége felé járt, amikor az utolsó aktán megakadt a szeme:
"Az Oberon dosszié"
Minden adat, információ, kisérleti kezelések, és a végére beszúrva a vallomás, amit Oberon saját kezűleg adott át nekik. Valami eddig elkerülte a figyelmét: Oberon hatalma a félelméből táplálkozott, mivel későn tanulta meg uralni a képességét. Irina azonnal döntött, az ő gyermekét még születése előtt felkészíti mindenre. Ezért naponta legalább egy óra pihenőidejét áldozza a célra. Azonnal neki is látott kiépíteni a telepatikus kapcsolatot.
Épp úszott a magzat jövőinek, lehetőségeinek óceánjában, mikor Jillian hagja magához térítette: "Pestronka, nagy gáz van..." - Azonnal a hídra sietett, és a monitorokon egy látszólag elhagyatott vadászgép információit látta. "Ez az?" - kérdezte Jillian-t. "Ez"-kapta a választ.

Jurij Andrejevics pilóta sztázisban sodródott a világűrön keresztül, értelmes életformák után kutatva...