Jurij felfedezése

Mire Doki visszaért az orvosi körletbe, Jurij már régen az ágyában pihent. Alvást színlelt. Doki átvonult a vizsgálóba, ahol néhány katona már várta. Egészen estig vizsgált és kutatott Doki. Amikor visszatért, Jurij ébren volt, az ágya szélén ült.
- Hogy vagy ma? - kérdezte Doki szórakozottan, s leült az asztalhoz.
- Köszönöm, jól. Sok az emlék, az álom... - mióta Jurij "felolvadt", honvágy gyötörte. Leginkább húga hiányzott. Vajon a kis Sasha hány éves lehet? - Mondd, Ti hogy tartjátok a kapcsolatot az Otthoniakkal? - Doki felnézett rá a papírjai közül.
- Vannak kijelölt napok, amikor a videószobából hazaüzenhetünk és megnézzük az üzeneteket, amiket nekünk küldtek.
- Akárkinek lehet üzenni? - folytatta Jurij a faggatózást.
- Igen, akárkinek, akik a hajón szolgálók Földön maradt hozzátartozói közé tartoznak. Jill segít feldolgozni minden katonának a távollétet. Az üzenetek apró féregjáratokon keresztül jutnak vissza a Földre. De a rendszer nem mindig tökéletes, vannak még hibái...
- Szerinted... Áh, inkább hagyjuk - Jurij újra elnyúlt az ágyon. - Jóéjszakát! - vetette oda Dokinak, aki értett a célzásból, miszerint éppen kidobták a saját körletéből, így a saját hálókabinjába indult. Fáradt volt, sok volt a kutatás is és még mindig nem szerezte meg a kivánt adatokat Jurij vadászgépéből. Nem akart kémmunkát végezni, tiszteletben tartotta, hogy Jurij nem kivánja megosztani vele az információkat. De ahogy gondolkodott a mindenki számára megfelelő megoldáson, eszébe jutott egy ötlet. S mielőtt a saját szobájába lépett volna be, hátraarccal visszafordult, s a 13-as dokkba ment, úgy sejtette, a két telepata lány még mindig gyakorol.

*

Caleb a parancsnoki hídon várta az idő múlását. Alex egész délutánra eltűnt valamerre, de nem faggatózott arról, hogy hova. Csupa titok még mindig a menyasszonya. Hamar felhagyott azzal, hogy eméssze saját magát ezen. Inkább a kijelzőket bámulta. A csillaghajó gond nélkül száguldott a végtelenben, feltérképezetlen táj, mégis van térképük hozzá. Felosztották a teret a görög ABC betűivel, most már csak a talált rendszereket kell beleilleszteni... Az egész csak viszonyítás kérdése.
Caleb sokszor megfogalmazta magában a kérdést és minduntalan kereste rá a választ: van értelme a küldetésnek? Mi történik akkor, ha találnak egy lakható bolygót? Ennek nagyon apró esélye van, hiszen rengeteg paraméternek kell teljesülnie ahhoz, hogy bármelyik planéta elnyerhesse a "Az Új Otthon" jelzőt.
Ha lottózna, bizonyára megnyerné.
Új bolygót találni viszont nagyobb kihívás.
- Kaptítány a hídon! - dörgött keresztül a zászlós hangja. A legénység tisztelget, majd folytatta dolgát.
- Százados! - köszönt Matt. - Jelentést! - mondta enyhén feldúlt állapotban.
- Nem történt semmi említésre méltó - mondta Caleb - Uram - tette hozzá gyorsan.
- Leléphet - Matt bevetette magát a parancsnoki székbe.
- Öhm - kezdte Caleb - Nem tudod véletlenül, Alex merre van?
- Csipogtasd meg és megtudod! - csattant fel Matt - Nem vagyok a babysittere! Egyébként meg, enni ment.
- Hm, köszi... - Caleb gyorsan elhagyta a parancsnoki hídat. Az idő további részében Matt közelébe nyomós ok nélkül senki nem mert menni a legénység közül.

*

- Kérlek, Jill, segíts nekem megszerezni az adatokat! - Doki az étkezőben talált rá a lányokra, Jill és Ir' fáradtak voltak a gyakorlástól, Alex pedig éppen készült elfogyasztani a második vacsoráját.
- Miben segíthetnék? - kérdezett vissza Jill, miközben szintén hozzálátott az evéshez.
- Szóval tudod, tudjátok mennyire érdekel a hibernálás témaköre, de egészen eddig nem volt alkalmam kisérletezni vele. Jurij állapotát felmértem most, de az eredeti állapotáról mit sem tudok, anélkül pedig a mostani értekezéseim mit sem érnek.
- És ezen én hogyan tudok változtatni?
- Jill, tudod Jurijnak van egy Húga, nem tudnád megkeresni? Te kapcsolatban vagy a földiekkel. Kérlek, keresd meg a Húgát és szerez tőle egy videó üzenetet.
- És azt reméled, ha megtaláljuk a Húgát megkapod az adatokat is?
- Pontosan! - közben Jill tányérjáról elevett egy halrúdat.
- Az az enyém volt és éppen el akartam fogyasztani! - fortyant fel Jill.
- Sajnálhatod, hogy nem tetted, nagyon finom volt - mosolygott Doki. Négyesük beszélgetésébe Caleb csatlakozott. Alex hosszas ölelésben részesítette, amikor megérkezett.
- Valami baj van? - kérdezte a lány, miután átérezte Caleb egykedvűségét.
- Nem, nincs, csak...
- Csak?
- Csak Matt... akarom mondani, Morawsky kapitány majdnem leharapta a fejem az előbb.
- Mi baja van, olyan fura egész nap? - nézett körbe Irina.
- Nem tudom - felelt Doki, s elemelt mégegy falatot Jill vacsorájából, amit ugyan rövidebb csata előzött meg kettejük között, de végül csak elvándorolt a következő halrúd is a tányérról. Jill mérges pillantást lövelt Doki felé, szikrákat szórtak a szemei. - Jilly, milyen érdekes az a csillogó folt a szivárványhártyádon! - somolygott Doki, mire Jill a fejebúbjáig elvörösödött, ami nagyon jól passzolt a hajszínéhez.
- Most mennem kell! - pattant fel az asztaltól. - Selmának ígértem, hogy benézek hozzá...
- Akkor ugye nem bánod, ha ezt megeszem? - nézet rá Doki.
- Nem, dehogy - ezzel Jill sebesen elhagyta a terepet.
- Úgy látszik nem csak Matt fura - jegyezte meg Alex.

*

Jill a videó szoba felé ment, esze ágában sem volt benézni Selmához, majd azt mondja, ha számon kérik, hogy közbe jött valami. Ahogy baktatott a folyosón végig - közben katonák igyekeztek dolguk után - Doki kérésén agyalt. Hogyan találjon meg bárkit is, aki ki tudja hány fényév távolságra van? Talán egyszer megpróbálhatja, de nagyon kimerítő lesz a keresés. A földi egységek nem segítenek a keresésben, nem tartozik a munkaköri leírásukba, ezt világosan közölték vele, mielőtt útnak indultak. A legénységnek is fontos volt tudnia, csak olyan emberekkel tarthatják a kapcsolatot, akiket megjelölnek. A videó üzenetek továbbításáért felelős hívatal bürökratáinak fontosabb dolga is van, mint mindenki után szaladgálni. Beért a videószobába, beindította a rendszert, néhány üzenet várakozott az éterben. Kiírta a címzetteket, később megkeresi őket, most meg kell találnia Sashát és Olját. Amikor Jurij álmába belépett, ők voltak a legerősebb emlékképei, az ő Lelküket érezte a legjobban. Talán nem lesz nehéz megtalálni őket. Szentpétervár, itt kezd a keresést. Kényelmesen meditációs testtartást vett fel, majd elmerült abban a különös érzésben, ami megnyitotta az utat egy másik világhoz.

*

Jurij csak nem tudott aludni. Túl sok gondolat nyúzta. Már világossá vált a számára, hogy a Szolgálat hajójára került. De akkor hogy találkozhatott olyan katonákkal, sőt, tisztekkel, akik a Szervezet kiválóságai voltak?
Rejtély, amit meg kell fejtenie.
Újabb titkos út elé néz a fedélzeten.

*

Jill kimerülten állt fel, de kutatása kudarccal végződött. Olja nincs Szentpétervárott, sem egész Orosz Honban. Jill egyelőre feladta a kutatást, így is alig állt a lábán. Irina biztos haragudna, ha most látná. Legfőbb vágya az alvás volt. De előtte még... Nem teheti, az Üzenetek ott villognak, három katonának érkezett cyber csomagja a Földről. Át kell adnia. Magához vette a papírt, amin az üzenetek címzettjei álltak, majd a parancsnoki hídra igyekezett. A folyosón most pezsgett igazán az élet.
- Százados! - bukkant fel Matt a katonák között. Átverekedte magát a forgalmas folyosón. - Egy percre, beszélhetnénk? - mondta, a katonák tisztelegve megálltak, majd továbbmentek, mint egy szorgos hangyaraj. A műszakok váltása most történik meg, a hajón ilyenkor találjuk a legnagyobb nyűzsgést. Matt behúzta Jillt az egyik ajtón, ami egy raktárba vezetett.
- Matt, mégis mi ez a hely? - Jill hangja erőtlenül hagyta el ajkait.
- Ahogy elnézem, tisztítószeres raktár - mondta Matt, közelebb lépett Jillhez. - Sehol sincs egy nyugodt hely - mondta, majd magához ölelte Jillt, aki szinte elernyedt a fáradtságtól. - Egész nap a nyakamon érzem mindenki tekintetét.
- Detto - mondta Jill.
- Mi van Veled? - próbált Matt Jill szemébe nézni, de a lány nem hagyta. - Jill, mi történt?
- Valakit meg kell keresnem - mondta Jill. - Fontos, de a földiek segítségét nem vehetem igénybe.
- Jillian Cross, észnél vagy? Mert nekem néha úgy tűnik, hogy nem! Ezért nem szeretem a frissen dilomázott újoncokat! Mész a saját fejed után, ami számodra is veszé...
- Matt, ehhez fáradt vagyok, és különben is más dolgom van! - Jill minden erejét összeszedve kitépte magát Matt öleléséből és bosszúsan kivágtatott a folyosóra, majd mihamarabb eltűnt a katonák között.

*

Jurij az adattár felé vette az útját, de még nem tudta, merre keresse és csak szédelgett a szinteken. A műszakváltás miatt senkinek sem tűnt fel, hogy a folyosón flangál. Senkinek, de szerencsétlenségére Irina éppen vele szembe jött.
- Jurij, Doki tudja, hogy itt kószálsz?
- Én csak... - kezdte volna, de Irina hamarabb megfejtette útjának célját.
- Visszakísérlek - mondta hűvösen parancsoló hangon.
Némán sétáltak vissza az orvosi körletbe. Jurij leült az ágy szélére. Doki is éppen betorpant.
- Hol voltál? - szegezte neki a kérdést. Jurij hallgatásba menekült.
- Bízd rám - mondta Irina, majd leült Jurijjal szemben. - Jill nem mondta még el Neked, tartott attól, hogy milyen érzelmeket és folyamatokat indít meg Benned az, amit én most elmondok. - Jurij továbbra is hallgat - Hol is kezdjem... Tudod, ez már a Szolgálat második Leonidas nevű hajója. A Szervezet az előzőre egy olyan rombolót küldött, mely felülmúlt minden emberi képzeletet. Scylla élt, mégpedig úgy, hogy beáldoztak egy emberi Lelket. Kisérleti nyúlként drótokkal láncolták örökre Callypsot a hajóhoz, torz roncs lett, akit feláldoztak a tudomány oltárán. A Szervezet mindenáron meg akarta semmisíteni a Leonidas I-et. De végül a Scylla alulmaradt a csatában - megkíméllek a részletektől. Helen von Liebgott önön kezével vetett véget az életének és a Szervezetnek. A Scylla szintén az enyészetté lett és Callypso álcába bújt Tomoe lelkét kiszabadítottuk - mintha varázsszó hagyta volna le Irina ajkait, Tomoe nevére úgy kapta fel Jurij a fejét.
- Tomoe? - kérdezett vissza.
- Igen, Tomoe Watabe. Megmérgezték lelkét hamissággal, majd elvették életét és szabadságát. Most már újra a eggyé vált a végtelennel.
- Tomoe... - suttogta maga elé Jurij.
- A Szervezet egykori ügynökei amnesztitát nyertek, és a jobbak pedig felvételre kerültek a Leonidas II. fedélzetére. Ezt akartad tudni, íme a talányra a megfejtés. - Jurij ráemelte tekintetét.
- Спасибо!*, Irina - mondta Jurij anyanyelvükön. - Most pihennem kell. - a feje zsongott attól, amit hallott. Irina jótékony álomblokkot vont rá, majd kimentek az alvó szobájából.

Jill közben nem jutott el a parancsnoki hídra, egyre rosszabbul érezte magát, így letért egy oldalfolyosóra, ahol rajta kívül senki sem tartózkodott. Fullasztotta a sok katona jelenléte, sok gondolat szánkázott végig a járólapokon és burkolaton. Jill prekogníciós érzékelése révén látta, ahogy egy romboló közeledik a Leonidas II. felé. "Pestronka!" süvített végig a fedélzeten gondolata, majd elájult csendben, szemtanú nélkül.
__________________
(*köszönöm, oroszul)

Vlagyivosztok

Matt minden udvariassági szabály megszegésével rontott be Dokihoz, aki éppen Jurijjal folytatott értekezést egy adag karácsonyi vacsoráról rejtélyes módon megmaradt muffinnal teli tál felett.
- Jó reggelt, Matt! Reggeliztél már? - kérdezte Doki, miközben egy tejszínes tetejűt levett a tálról és a tányérjára pakolt, majd a papírtól való megszabadítása után hozzálátott annak elfogyasztásához.
- Nem vagyok éhes - sziszegte Matt a fogai között. - Beszélhetnénk négyszemközt?
- Sajnos az egész délelőttöm foglalt, egészségügyi ellenőrzésen vesznek részt azok a katonák, akik vállalták, hogy nyomon követhetem azoknak az eseményeknek a hatásait, amik itt az űrhajón, közvetve pedig az űrben érik szervezetüket. Tudomány mindenek felett! - Doki szemében ott bujkált a ravasz csillogás, szemmel láthatólag az összeesküvés sikeres volt. Matt nem akart Jurij előtt jelenetet rendezni, így visszavonta agyarait és pillanatnyilag későbbre halasztotta Doki megfojtását, pedig lelki szemei előtt már elképzelte az egészet.
- Amint végeztél, várlak a parancsnoki hídon. A szobámnak tudod még ki kell szellőznie... - Matt sarkon fordult és kiindult a főorvosi szobából.
- Miért, történt valami? - Doki alig leplezte hangjában "bűnösségét" az elmúlt éjszaka eseményeinek előhívójaként.
- Ugye nem akarod, hogy erre most válaszoljak? - csattant fel Matt. - És megköszönném, ha nem reklámoznád.
- Értettem, Uram - mondta Doki, majd Jurij felé fordult és folytatták beszélgetésüket a hibernációról, ami roppant mód izgatta Doki fantáziáját.
-... ahogy mondtam, a vadászgépem adatbázisáa eltárolta a hibernálás előtti állapotom - Doki minden vágya pedig az volt, hogy azokat az információkat megszerezhesse.
- Oh, nagyon értékes információk lehetnek azok - Doki szemei földöntúli csillogásban ragyogtak.

Ugyanúgy, ahogy Jillian szemei is.

Miután Matt magára hagyta a szobábájában, hirtelen rátelepedett a csend. Körbenézett, mielőtt kimászott volna a takaró jótékony védelméből, majd miután meggyőződött arról, hogy senki sem láthatja őt - idegen szoba, idegen illatok, idegen "veszélyek" - felöltözött. A ruhái szanaszéjjel hevertek a földön. Miután felöltözött, a fürdőszobába ment és a haját is megigazította. Mielőtt kilépett volna Matt privát szobájából -aminek két kijárata volt, az egyik a folyosóra vezette, a másik pedig a parancsnok fogadó szobájába - tétovázott, merre menjen ki. Végül a folyosóra lépett ki.

Senki nem járt arra. Gyors léptekkel eltűnt a saját szobája felé. De közben nem hagyta nyugodni egy gondolat, ami a világűrben cikkázott céltalanul.

Valami készül odakint...

Valaki pedig Jillt követte.

*

Délutánra Matt Effendi gyűlést hívott össze a 13-as dokkban. A Leonidas II. fedélzetén is fenn tartotta magának saját célokra a dokkot, senki nem firtatta miért. Körben ültek a földön, Doki titokban megszerzett muffinos tálja - noha megcsappant mennyiségű édességgel - körbejárt, ezzel is jelezvén, tegnap előtt még karácsonyi vacsorát ültek s jön a Szilveszter. Matt nem éppen ezért hívta őket össze.
- Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy tegnap téves riasztás futott végig a hajó gerincén. - közben a muffinos tál körbejárása az Ikreknél elakadt. - A téves jelzés a pánikkeltés ellen futott körbe. De a műszerek hiperérzékeny rendszere jelzett valamit, ami a Szervezet jelzésére emlékeztetette Bird zászlóst, nincs okom azt feltételezni, hogy elnézett bármit is, a jelentésekben feketén-fehéren állt a jelzés ténye. Bird pedig régi bútor darab, jól átlátja a jelzés és jelzés közti különbséget.
- Reggel óta különös érzésem van - kezdte Jill, mire Matt elég különös képet vágott. - Egy gondolat kószál az űrben szabadon - folytatta Jill.
- Annak halovány rezdüléseit én is éreztem - kapcsolódott be Irina.
- A Scylla jelzéseihez hasonló. De nem tudtam kapcsolatot termeteni vele. Falakba ütköztem.
- Mintha hibernálták volna.
- Jurij szerintem meg nem öszínte velünk - folytatta Tuck. - Nem tetszik a fizimiskája. Selmával is olyan mézes-mázos volt, olyan, mint aki azt mondja, amit hallani akarunk.
- Mit vártok tőle, több, mint hat évet átaludt az életéből és most keresi a helyét - vette védelmébe Doki.
- Ikrek, álljatok rá Jurijra és ha bármi gyanúsat tesz, cipeljétek ide és kiszedjük belőle, amit titkol. Jilly, Te beszéltél vele, míg aludt. Mit tapasztaltál? - a kérdezett mereven maga elé nézett és elmerült az emlékeiben.
- Az oroszunk elkötelezett hazája iránt, számára minden felett áll a Haza, az Orosz Hon. - mondta Jill. - Más nem nagyon merült fel a beszélgetés folyamán - majd újra visszatért az itt és mostba az emlékekből.
- Ez nem sok.
- Talán ártatlan és nincs köze ahhoz a valamihez, amit Ir' és Jill érzékelnek - tartott ki álláspontja mellett Doki.
- Történetesen nem bízhatunk meg benne, míg nem szolgál rá. - szögezte le Matt. - Más téma. Caleb. Az érdemei alapján köztünk helye. De szeretném tudni a véleményeteket. Egyöntetű kézfeltétellel jelezzétek. - Matt körülhordozta tekintetét a jelenlévőkön. Minden kéz a magasba lendült. - Ez eldőlt, a megfelelő időponton még gondolkodok. Egyelőre fejtsük meg az ismeretlen jelzést. Egyéb mondandó? - Matt újra végignézett mindenkin, de csak sejtelmes mosolygásba botlott minden arcon, Jill pedig lesütötte a szemét. - Hát akkor további utasításig mindenki végezze, amit eddig is végzett... Oszolj! - dönnyögte, majd elsőként pattant fel és viharzott ki a dokkból.

*

Jurij meggyőződött arról, hogy Jill és a többiek eltűntek a 13-as dokkot rejtő ajtó mögött, útját a saját gépéhez kanyarította tovább. A hangárt két biztonsági őr őrízte, az ajtón nem juthat be. Áttért egy másik folyosóra, ahonnan a szellőző nyílt. Macskaügyességgel felmászott mellé, majd egy mozdulattal eltávolította a szellőző ajtaját, míg bemászott, beakasztotta az ajtót a csövekbe, alig pár másodpercet vett igénybe mire bejutott a járatba, s visszatette az ajtórácsot. Elindult a hangár felé, nem kellett sokáig mennie, amikor elérte a másik rácshoz. Pont alatta állt a vadászgépe.
- Gyémánt! - rebegte, mire a vadászgép fényei felgyúltak. Jurij leügyeskedte magát a járatból. A szellőző rácsok számára sosem jelentettek akadályt, akkor sem, ha a legnagyobb csavarok tarották. A Szervezet különleges technikája, apróságokon múlhatnak nagy csaták is.
- Drágám, csak nem hiányoztam? - mondta, s átszellemült arccal végigsimított a karcsú gép oldalán. - Jelentést!
- Kelet közeledik, hívójel elküldve, keresi a dimenziót. - mondta a gépi hang.
- Helyes - nyugtázta Jurij. - Ékkő! - erre a vadászgép fényei újra kihúnytak, Jurij pedig arra távozott, amerről jött.

Jill és Irina még a 13-as dokkban maradtak és telepatikus gyakorlatokat végeztek. Az a gondolat nem hagyta nyugodni őket. Jill prekognicíós érzései pedig nagyon rossz események lehetőségeit ébresztettek fel benne.

A SZER...

- Jajj lányok, köszönöm, hogy tudtunk beszélni! Várlak titeket két nap múlva újabb ötletekkel! - Selma teadélutánja termékeny volt, sok dolgot sikerült a lányokkal egyeztetni. Ahogy a fiatalság távozott, azonnal a konzolhoz lépett: - Joseph! Van rám egy perced?
- Igen, én Selmám... Sikerült?
- Igen Joe, de biztos, hogy helyesen tesszük? Tudom, hogy az én ötletem volt, de valahogy furdal a lelkiismeret. Nem lesz bajuk?
- Nyugodj meg drágám, semmi bajuk sem lesz. Én is beadtam Matt-nek a magáét már, és elhelyeztem a feromon-érzékelőket a kabinjában. Muszály meglennie ennek is, én már nem bírom nézni...

Matt Morawsky konzolján már csak egy találkozó volt hátra: Jillian személyes látogatása.
- Szabad! - válaszolt az ajtó pittyegésére, ami hamarost utat engedett Jill-nek - Igen százados, miért fáradtál ma hozzám?
- Igazából nem tudom... - mondta Jill, és olyan szemekkel kapcsolódtak egymás pillantásába, amit nehéz lenne félreérteni...
A félreértésre sajnos nem volt idő, az események felgyorsultak, és a pillantást követően egy ölelésben, illetve szenvedélyes csókban ért véget a pillanat, mely után a világ elsötétült előttük.

A köd felszálltára néhány óra múlva került sor, s egymás karjaiban találta őket Matt ágyában, teljesen meztelenül, egy másik ölelésben.
- Mi történt? - kérdezték egyszerre. - Nem tudom! - válaszolták egyszerre.
- Most mi lesz? - kérdezték egyszerre.
- A legfontosabb, hogy kiderítsük, hogy mi is volt ez. - szólt Matt gyorsan, és felpatant az ágyról.
Jill megpróbálta eltakarni a szemét, de a kíváncsisága győzedelmeskedett a szándék felett, Matt izmos háta, és formás pasi-feneke már amúgy is izgatta a fantáziáját.
- Doki, én megöllek - hallatszott a fürdőszobából.
- Mi az Matt?
- Még évekkel ezelőtt egy kísérlet során felfedeztünk egy érdekes szert...
- Mire szolgált?
- Eredetileg kemény halucinogént kerestünk vallatáshoz, de az egyik keverék nyers formájában igencsak komoly afrodiziákum volt. Egyetlen utóhatása egy apró csilogó folt a szivárványhártyán... Én megölöm Dokit!
- Neki mi köze ehhez?
- Egyedül ő ismeri az előállítását. - toppant be Matt, már egyenruhában. - Ne haragudj, most mennem kell megfojtani valakit.
Indulás előtt még odalépett a takaróba burkolózó Jill-hez, szorosan átölelte, és hosszan megcsókolta. - Senkinek egy szót se, kérlek!
- Értem, senkinek egy szót se! Siess, kitalálok egyedül is...
- Szeretlek... - és egy hirtelen szökkenéssel az ágytól ajz ajtónál termett.

Majd az ajtó egy apró szisszenéssel bezárult mögötte...