Tuck fejét bekötik :)

- Joseph Tuckberger, ígéred-e, hogy kitartasz Selma Mountain mellett, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, holtáiglan holtádiglan?
- Ígérem - szelte át a termet Tuck öblös hangja. A ceremónián mindenki, aki ismerte Tuck-ot hivatalos volt. A Leonidas II. indulás előtti ünnepsége, egybekötve a búcsú bulival. Földi idő szerint holnap hajnalban elhagyják a naprendszert.
Az új küldetés eltér az előzőtől. Miközben az esküvő zajlott és Selma tette az esküt éppen le, Jillian gondolatban messzire kalandozott. Számot vetett arról, mi minden lett más az első csillaghajó kilövése óta.

Effendik lett. Ez az életét teljes mértékben megváltosztatta. Szüksége volt arra a három hétre a Földön, hogy kipihenje magát távol mindenkitől. De főleg Matt-től. Erőt gyűjtött ahhoz, hogy tökéletesen helyt tudjon állni. Megtalálta Alexet. És a bátyja is él. Az új információtól még mindig zsibbongott a feje.

Globális szintéren pedig a Szervezet megszűnt, a hidegháborúnak vége, a Szolgálat uralja a világot. Nincs mitől, vagy kitől félni. Most már nyugodtan kereshetnek új otthont az emberiségnek.

Új otthon. Vajon megérdemlik? Hiszen a Földdel is olyan cudarul elbántak. Vajon a következő bolygó nem fog ugyanerre a sorsra jutni?

Jilliant az ábrándozásaiból Alex térítette vissza. Ő még nem tudta, ami Jill-t nyomasztotta. Cross hadnagy úgy gondolta, Matt szándékosan ráhagyta, hogy Alex tudtára adja Calebet. De előtte még találkoznia kell a bátyjával. Talán itt van a teremben - óvatosan körbefürkészte a termet. Matt tekintetével találkozott az övé. Ott állt Tuck mellett, mint tanú. Selma mellett pedig Irina.

Mint ahogy azt már sejtette, Irina visszavonult a komolyabb fizikai és mentális szolgálatból. De Rosenberg szenátor ragaszkodott ahhoz, hogy útra keljen társaival. A Földön nem maradt senki, akiért számára érdemes lett volna maradnia. A Leonidas II-ön sem. Az egyetlen érték, akire vigyázott a pocakjában fejlődött. Így Selma mellé osztották be. Tuck már nem bánta, hogy nő van a fedélzeten, sőt, egyenesen örült neki. A Legénység családos tagjai is hozhatták a hozzátartozóikat, Selma őket fogta össze.

Az esküvő befejeződött, sorba álltak gratulálni az "ifjú" párnak. Tuck csak úgy ragyogott az ő Selmája mellett, soha nem látott még Jill ennyire boldognak bárkit is. A friss házasok öröme kiragyogott mindenkire. A társaság alapvetően jó hangulatban volt.

Jill és Alex hosszas ölelésben részesítették Tuck-ot, Selmának meg ígéretet tettek arra, vigyáznak a Mackójára, ha ő nem lehet mellette. Selma régi hagyományokhoz hűen eldobta a csokrot a hajadon lányoknak. Jill és Alex igyekezett elsunyogni a dolgot, de Selma éles szeme kiszúrta, hogy nincsenek a kis csoportban álló lányok közt-ahol többnyire a tisztek kamasz lányai álltak- és vesztükre az első sorba állította őket.

A csokor messzire repült. Telibe találta Morawsky kapítányt, aki éppen Rosenberg szenátorral beszélgetett.

Alex és Jill átindultak az étkezőbe, ahol már elkészült az ünnepi lakoma. Irina is csatlakozott hozzájuk. Hármasban sétáltak. Amikor befordultak az étkezőhöz vezető folyosóra, Alex hirtelen megtorpant és látványosan elsápadt.

- Te??? - szegezte a kérdést egy vörös hajú és szakállú férfinak.
- Én. De látom Te is Te vagy. - mondta a férfi. Jill nem tudta, mit tegyen. Bátyja nyakába boruljon, vagy engedje Alexet előre.
- Azt hittem, meghaltál.
- Na várj, Te kezdted a meghalósdit!
- Caleb, de örülök, én nem is tudom, mit mondjak! - Jill gyorsan döntött és a kirobbanó veszekedés előtt testvére karjaiba vetette magát. Nem sírt, de a szíve majd kiugrott a helyéről. Alex szótlanul várt, míg a testvérek megható egymásra találásának jelenete véget ért.
- Mi bemegyünk a terembe! - mondta Alex és karon ragadta Ir'-t. - Gondolom, sok mindent kell megbeszélnetek! - ezzel gyorsan elrobogott, mielőtt Caleb vagy bármit is mondhatott volna.
- Ebben az egy dologban igaza van Alex-nek. Jill, meg tudod bocsátani, valaha, hogy...
- Caleb, semmiért sem kell bocsánatot kérned. Tudtuk mind, hogy aki az Akadémiára megy, hajlamos arra, hogy eltűnjön. Ne beszéljünk arról, hogy akkor mi történt. Én annak örülök, hogy most itt vagy! El sem tudom mondani, mennyire!!!
- Nos, kedves Húgom, megengedett, hogy melléd üljek most?
- Naná! És mesélj, mi történt...

- Azért jó lesz vigyázni, Matt - mondta Rosenberg. - A Szervezetnek maradtak roninjai. Igyekeztünk kiszűrni őket, de nem lehetünk mindenben biztosak. Helen-nek nagy szava volt, de akadtak, akik női mivolta miatt nem fogadták el. Talán lesznek, akik újjá akarják éleszteni a Szervezetet.
- Nyitva tartjuk a szemünket.
- De ma még pihenjetek, örüljetek Tuck boldogságának! Jó látni az öreget.
- Igen. - hümmögte Matt.
- Tudom, hogy mire gondolsz most, Matt. Én megjártam ugyanazt az utat Helennel. Hazugságban éltünk. Ráment a kapcsolat. Ceciliám civil. Nem igen tudja, hogy valójában mivel telnek a napjaim. De ez így van rendjén. Ám azt se feledd, Cross hadnagy ugyanazon az oldalon áll, mint Te.
- Hm. - Matt nem kommentálta a dolgot. Míg az étkezőbe értek, ahol már javában zajlott az ünneplés lényegtelen dolgokról beszélgettek.