Az oroszok a spejzban vannak

A Vlagyivosztok fedélzetén a következő események zajlottak le, miután megszakadt a kapcsolat:
Tatjana próbálta megértetni Lavarov Őrnaggyal, hogy a Szervezet, melyet még továbbra is buzgón és oly' nagy hűséggel szolgál már történelemmé vált.
Jutalma egy pofon volt, melyet Lavarov küldött felé és a parancsnoki híd korlátja adta a másikat.
Katarína Slovoka százados az események szemtanúja volt, Kasarow holteste még mindig ott hevert a piszkos padlón, szinte átgázolt rajta Lavarov, semmit sem látott maga előtt, mint a kijelzőket, ahogy éppen tűzelés alá vonják a Leonidas fedélzetét.
- Dícsőséget szerzek Hazámnak! - velőt rázó kacaj hagyta el ajkait. Támadást intézett az ellenséges csillaghajó irányába. - Most megmutatjuk a Szervezet erejét!
- De Uram - próbálkozott Maxim Orkona tízedes. - Csak egy támadás van elég energiánk!
- Tűz! - kiáltotta el magát Lavorov, meg se hallva Orkon szavait. A proton csőből kék nyaláb lövelt ki és a Leonidas alső szegmensét találta el, melynek nyomán egyből lángok csaptak fel. - Újabb tűzelésre felkészülni! - de mielőtt újfent lecsaphattak volna, a Leonidas szőnyegbombázás alá vonta a hajót. A Vlagyivosztok rázkódott, a tűzjező rendszer megörülve villogott és sípákolt. - Senki ne merje elhagyni a helyét a mentőhajók irányába! - üvöltött Lavarov. Akik éppen menekülni kezdtek, azokat gondolkodás nélkül fejbelőtte. Káosz tört ki a parancsnoki hídon. Katarína nem tétovázott. Lavarov háta mögé lépett aki nem vette észre őt az örült táncában, s egyetlen tiszta mozdulattal tarkón lőtte.
Lavarov ördögi grimasszal az arcán halt meg. Több, mint hat év örülete rajzolódott ki vonásain.
- Stabilizálni a rendszereket, és azonnal adjatok be egy vonalat a Leonidas-szal! - kiabált Katarína, hangjában nem volt bizonytalanság, egyértelmű parancsokat osztott. Magabiztossága megnyugtatta a legénységet.
- Itt a Vlagyivosztok! - szólalt meg, miután a recsegés jelezte a hangszóron, hogy él a kapcsolat. - A fegyvert leteszük, fehér fényeket bontunk.
- Kivel beszélek? - érdeklődött egy erős férfihang.
- Katarína Slovoka százados, momentán a Vlagyivosztok kapitánya.
- Katarínsa Slovoka százados, Lavarov őrnagy hol van?
- Meghalt, uram. Engedélyt kérünk, hogy átlépjünk a Leonidas fedélzetére. A Vlagyivosztok halálhajó, már semmi remény nem maradt itt az Életre. Sokan meghaltak az elmúlt években, sokan nem ébredtek fel a hibernálásból és már nem is fognak. Uram, a túlélők amnesztiát kérnek.
- Slovoka százados, hány emberről van szó?
- Huszonnyolcan maradtunk, Uram.
- Értem, a mentőhajót azonnal küldöm, ne hozzanak át fegyvert s csak a legszükségesebb tárgyaikat hozzák magukkal. Figyelmeztetem, bármilyen gyanúgy mozdulat, tárgy, vagy csel és a Vlagyivosztokon maradnak! Egy órát kapnak arra, hogy összekészüljenek.
- Köszönöm, Uram! Katarína Slovoka kilép a vonalból. - ezzel megszűnt a kapcsolat. - Maxim, szedjük össze a túlélőket és hagyjuk el ezt a halálhajót. - Hídat elhagyni! - közben felsegítette Tatjanát. - Szerinted bízhtunk bennük? - kérdezte a telepatát.
- Irinában mindenképp, és Jurijban is. Összeköt minket a vér.
- És a többiek?
- Ha igaz, hogy a Szervezet már megszűnt, akkor a mi küldetésünk is értelmét vesztette. Befogadnak minket, lesz új szállásunk. - közben mindenki elhagyta a parancsnoki hídat.
- Mielőtt mi is távoznánk, tűntessük el ezt a roncsot örökre. - ezzel Katarína bekapcsolt egy időzítőt, amin a számok lassan pörögtek 2:00-tól vissza.

*

A Leonidas fedélzetére huszonnyolc orosz lépett fel. A Vlagyivosztok a Szervezet Keleti-Blokk részlegének volt titkos fegyvere, amiről mindenki megfeledkezett, miután a cég összeomlott.
Először Doki vette kezelésbe őket Jurij segítségével. A huszonnyolc katona közül három nő volt, Tatjana, Katarína és Jelena, utóbbi ápolónőként szolgált a fedélzeten, így Doki nagy segítségére lett.
Katarína Matt, Caleb és Irina előtt tett jelentést az eddigi küldetésükről. Miután minden elmondott - és erről Irina is meggyőződött - pihenni küldték.
- Most mihez kezdünk velük? - szegezte Matt-nek a kérdést Caleb.
- Még nem tudom - felelte. - Egyelőre pihenjék ki magukat, aztán meglátjuk, ki mihez ért.
- Nem lesz sok három telepata is?
- Jill és Irina majd vigyáznak rá. Apropó, most dolgom van. Tiéd a híd, Caleb. - Mikor e szavakat kiejtette, a Vlagyivosztok színpompás tűzijáték kíséretében felrobbant. Caleb és Matt zavartan néztek össze, de a Leonidas hajótestét nem érte kár a robbanás következtében, így nem firtatták a dolgot tovább.

Matt sietős léptekkel a gyengélkedőre ment. Jill békésen aludt, az egész hajcihőt átdurmolta. Egyedül volt a szobában, Matt leült az ágya szélére és a kezébe vette Jill hideg kézfejét. Néhány óráig őrízte a lány ágyát...

Amikor a medve felébred téli álmából...

*****Lun*****

A Vlagyivosztok csatahajó enyhe sziluettje lassan bontakozott ki az időszakos aszteroidamezőből.
A fedélzeten szolgálatot teljesítő különítmény azonnal hozzálátott a hibernált társak felébresztéséhez.
- Álcázómezőt deativálni... Kihangosítás: "Barátim, testvéreim... Itt Jevgenyij Kasarow hadnagy, parancsnokhelyettes. Megtaláltak minket, mehetünk haza" kihangosítás vége...
- Jevgenyij... Mit csinálsz? - rontott be Lavarov őrnagy a hídra.
- Deaktiváltam az álcázómezőt, és készülök kapcs... - a mondat soha sem nyerhet már befejezést. Lavarov őrnagy szolgálati fegyveréből halovány füst gomolygott fel helyettesének főbelövése után.
- Uraim, azonnal aktiválni a fegyverzetet. Ez nem gyakorlat, az a hajó a Szolgálat felségjelét viseli... Nem hagyjuk elfogni magunkat!

*

- Itt Matthew Morawsky őrnagy, a Leonidas II parancsnoka a Vlagyivosztok csatahajó legénységéhez. Békés szándékkal jöttünk, parancsunk van a hajó hazavontatására. Kérem válaszoljanak!
- A falnak beszél uram... Nem fognak válaszolni... - szólt hozzá Bird zászlós.
- Nem érdekel a véleménye Bird! Irina, ha kérhetlek, ismételd el oroszul is számukra!
Adatkapcsolatok bit-vinnyogása hasította az étert...
- Morawsky Dokinak... Hozd a vendégünket a hídra!
- Itt Doki, viszem.

******************Ninares**************

Irina tapasztalt telepata révén pontosan tudta, hogy a Szervezet is alkalmaz hozzá hasonszőrűeket. Egyszer régen őt is megkörnyékezte a Szervezet, de Irina erősebbnek bizonyult és a ráküldött ügynök azóta már jobb létre szenderült.
Most, mint politikai tiszt utazik a hajón, felmentve minden olyan szolgálat alól, mely veszélyeztetné állapotát. De Jill önfejűsége miatt most kénytelen átpásztázni a Vlagyivosztok fedélzetét.
Nem kell sokáig kutatnia, hamar megtalálja a Szervezet gondolatolvasóját.
"Irina Maraskova engedélyt kér a Vlagyivosztok fedélzetre lépésére!" - hangzott az éteren át lágy hangja. A telepaták számára külön etikett mutatott rendet az effajta gondolatbeli találkozásokhoz. Megsértése súlyos mentális bűntetést vont maga után. Ezzel az intézkedéssel minden más halandó életét igyekeztek védeni. Egy telepata mindig is félelmet keltett a Legénységben.
"Tatjana Szokolova az engedélyt megadja, fáradj beljebb, Irina"- érkezett a válasz.
"Tatjana, meg kell állítanod a kapitányotok!" - kezdte Irina - "A Szervezet megsemmisült, minden egykori ügynöke amnesztiát kapott. Ha most belementek egy csatába, nem kerülhettek ki belőle győztesen."
"Azt gondolod, ezt mi majd el fogjuk hinni Nektek?"
"Ha nekem nem, akkor majd Jurijnak. Siess a parancsnoki hídatokra és ott figyelemmel kísérheted az eseményeket. Engedélyt kapsz arra, hogy a Leonidas II. fedélzetére lépj és kifürkészd a gondolatokat. A T.E.E.*-re felesküszöm, hogy igazat mondok." - a mozaik szó említése meggyőző volt Tatjana számára. "Irina Maraskova kilép a beszélgetésből" - ezzel Irina újra ott állt teljes jelen tudatában Matt mellett. Közben Jurij is megérkezett Dokival.

A Vlagyivosztok fedélzetén Tatjana kimászott a kabinjából. A parancsnoki hídra sietett, ahol már javában zajlottak a támadás előkészületei. Kasarow hadnagy holttestét egy durva posztóval takarták le, Tatjanat megrémítette kapitánya szemében felfedezett örült csillogás.
- Lavarov kapitány - kezdte bátortalanul. A férfi a törékeny nőre emelte tébolyult tekintetét. - Új információim vannak a Leonidasról.
- Most hallgasson, Tatjana, fontosabb dolgom van! - ezzel elfordult tőle. - Kihangosítást a másik fedélzetre! - adta ki parancsul.
- A kapcsolat él, uram! - mondta egy híradásos.
- Khm, Leonidas II, itt Ruszlan Lavarov őrnagy, a Vlagyivosztok kapitánya beszél. Feltétel nélkül adják meg magukat, különben az Űrközi Szabályzatnak megfelelően támadást indítunk.
A Leonidas parancsnoki hídján döbbenten hallgatták Laporov szavait, néma csend honolt a Lelkek felett. Matt gyorsan átfutotta a lehetőségeket, majd döntött.
- Védőpajzsokat maximumra, orr ágyukat tölts, célra tats. Ne feledjék, uraim, nem elpusztítani akarjuk, hanem csataképtelenné tenni. Ezek a szerencsétlenek ott a másik hajón több, mint hat éve álmodnak. - majd Matt folytatta - Itt Morawsky őrnagy beszél, a Leonidas II. kapitánya. Nem kívánunk ütközetet, adják fel hadműveleti tevékenységeiket!
- Morawsky kapitány, ennél több esze is lehetne! - hangzott a válasz. - Vagy netán nem ismeri az Űrközi Szabályzatot?
- Uram, engedje meg, hogy felvilágosítsam. Új Űrközi Szabályzat lépett életbe...
- Aham, szóval Leonidas. Hallottunk róla... A Szolgálat büszkesége, új hajó, mely új otthont keres... - ördögi terv futott át Laporov agyán. - Adják meg magukat!
- Morawsky kapitány, engedje meg, hogy beszéljek vele! - súgta oda Jurij, Matt bólintással nyugtázta az engedélyt.
- Lavarov kapitány, itt Jurij...
- Te áruló! - sziszegte Ruszlan. - Kiket hoztál a nyakunkra. Ha itt lennél, nem haboznék Kasaraow sorsára juttatni Téged. - majd csend a hangszóron. Jurij értetlenül nézett végig az arcokon, hirtelen a kapcsolat megszakadt.
- Készenlét, bármi megtörténhet. - Matt szavai beigazolódtak, egy sugárnyaláb váratlanul becsapodott a Leonidas alsó szegmensébe. A fények vadul villogni kezdtek.
- Uram, tűz ütött ki a raktár szinten, de a károk nem jelentősek. A tűzoltó robotok már a helyszínen dolgoznak! - Matt nehéz döntés előtt állt, végül rászánta magát.
- Orrágyukat felhevíteni...
- Orrágyuk készenlétben! - Matt mély lélegzetet vett, mielőtt kiadta a parancsot.
- Szőnyegbombázás! - az űrcsaták zsargonjában ez annyit jelentett, hogy folyamatos tűzelés aatt tartották az ellenséges objektumot, de ügyeltek arra, hogy végzetes károkat ne okozzanak. Vörössárga fényárban uszott a Vlagyivosztok méltóságteljes hajóteste.
- Tüzet szüntess! - recsegett végig Matt hangja.
- Vlagyivosztok! - próbáltak kapcsolatba lépni a hajóval. - Vlagyivosztok jelentkezz!
- Itt a Vlagyivosztok! - felelt egy női hang. - A fegyvert leteszük, fehér fényeket bontunk.
- Kivel beszélek? - érdeklődött Matt.
- Katarína Slovoka százados, momentán a Vlagyivosztok kapitánya.
- Katarínsa Slovoka százados, Lavarov őrnagy hol van?
- Meghalt, uram. Engedélyt kérünk, hogy átlépjünk a Leonidas fedélzetére. A Vlagyivosztok halálhajó...

(folyt. köv.)

__________________
* T.E.E. = Telepaták Egyesített Esküje

Kelet felett az ég

- Százados! - Jill ájult teste felett egy csapat katona állt, közülük kivált az egyik és finoman ébresztgetni kezdte, hogy nyomatékosabb legyen tevékenysége, megrázta a lányt. Jill lassan felnyitotta pilláit, de nem sokat látott a világból, mivel a katonák kiatakarták a fényforrásokat, ahogy körbevették. Miután magához tért és ülő helyzetbe segítették, a katonák tisztelegtek.
- Százados, megtámadták? - kérdezte a raj parancsnoka, akik éppen járőrszolgálatot teljesítettek a folyosókon. Jill megrázta a fejét, hogy nem. - Elkísérjük a gyengélkedőre! - mondta, s lábra állította Jillt, ami igen vicces jelenet lehetett volna, ha kandi kamerával megörökítik, mivel a nagy darab Kirkegaard csak úgy fél kézzel talpra állította Jillt.
- Nem lehet! - mondta Jill. - Morawsky kapitánynak kell azonnal jelentést tennem!
- Ne vegye sértésnek vagy tolakodásnak, de Önnek most... - Jill veséig hatoló tekintetétől Kirkegaard rajparancsnok elharapta mondatának végét. - Akkor a parancsnoki hídra kísérjük! - vonta le a végső konkluziót. - Igazodj! - adta ki a parancsot az embereinek. Jill meg sem várta őket, már megindult a parancsnoki híd felé, noha közlekedése faltól falig tartott. Kirkegaard nemes Lelkű ember volt, karon ragadta Jillt és úgy támogatta a hídra. Közben Irina is megérkezett, s a többi fül előtt rejtett beszélgetést folytattak.
- Morawsky kapitány! - rontott be Jill, Matt éppen értekezést folytatott Calebbel, amikor a furcsa kompánia megérkezett.
- Mi történt? - Kirkegaard már éppen nekikezdett volna a jelentésnek, amikor Jill és Irina kettőse megelőzte.
- Kelet felett az ég! - mondta Jill, ami a halandók számára semmilyen információval sem bírt, de Matt arcán alig észrevehető gondfelhő úszott át.
- Hármas készenléti szint! - recsegte bele a parancsnoki híd levegőjébe. Noha a legénység nem látta értelmét a riadónak, de maradéktalanul engedelmeskedtek a parancsnak.
- Maraskova százados, kísérje Cross századost a gyengélkedőre! - vetette oda Irinának. - És lehetőleg ne engedje ki onnan! Később még számolunk - utóbbi mondatát csak Jill hallhatta. A két telepata tisztelget Matt előtt, majd kisomfordáltak a felbolydult parancsnoki hídról.
- Nem találtam meg Olját! - mondta Jill. - Mindenhol kerestem, de sehol sem éreztem. Lehet, hogy...
- Lehet, hogy ideje lenne fenéken billenteni a földi egységet és rájuk ijeszteni, hogy keressék meg. Jill, még van mit tanulnod! - Irinától jobban viselte a korholást. Folytonos bizonyítási kényszerrel küzd, mióta Effendi lett. Mint pszichológus, tudja, ez így nem helyes.
- Én csak...
- Senkinek sem kell bizonyítanod, Jill! Ha kellene, akkor még nem lennél köztünk! - mondta Ir', majd hirtelen az arcszíne zöld lett. - Megbocsáss, mindját jövök - mondta, majd berohant a legközelebbi mosdóba. Jill a folyosón várt rá. Kisvártatva Irina újra előkerült enyhén meggyötörten. - Csak Pocok... Nem tetszett neki a vacsora... Úgy látszik a hal most lekerül az étlapról. Na gyere, hiába a riadó készültség, Neked pihenned kell és hát, parancsba kaptad, úgyhogy nincs mit tenned. Tuck úgysem szereti, ha ilyen bevetés során nők lábatlankodnak a parancsnoki hídon. - a két telepata eltűnt a gyengélkedő irányában.

Közben valahol keleten egy méltóságteljes csatahajó bukkant fel a csillagokkal telehinített égi mezőn.