A nyílt konfrontáció...

- Éléskamra, itt Baracklekvár 2... Kamra jelentkezz
- Itt Élékamra... Azonosítást!
- William Masters, O5B7E78RO569N.
- Azonosítás rendben. Hallgatom Uram...
- Az egérfogók üresen csattantak. Egerek rágják a polcok lábait, a konzervek és a befőttek széttörtek a padlón. Azonnali rágcsálóirtást kérek!
- A körzetben nem tartózkodik munkatárs, rágcsálóirtás nem megoldható. Maradj a helyeden Baracklekvár 2...


A Szervezet ügyeletes diszpécsere lehalkította a komlinket, és gyorsan körülnézett. Éjszakai műszakban volt, a rádiószobában egyedül, és a hangszigetelt ajtó mögött az iroda is üresen kongott.
A zsebéből óvatosan előhúzta zsebszámítógépét, és mágneses hátlapjával a szolgálati géphez rögzítette. Még mindig csend. "Gyors adatletöltés" - idézte gondolataiba, és a kis készülék üvegszálas csápjaival azonnal a rádiós gépére kapcsolódott, elkezdte annak feltörését, és az adatlopást.
"Gyorsabban... Le fogok bukni" - gondolta a rádiós. - "Kész... csápok vissza"
A zsebgép kábelei visszahúzódtak, és hősünk gyorsan a küldés gombra bökött. A mobilhálózatokon keresztül gyorsan elérték az adatok a Szolgálat reléállomását, és azonnal továbbítódtak az elhárító csoport szerverére. "Hozzáfűzés... Megbízás teljesítve... kódnév: Weasel, Partick" - Az apró gép gyorsan továbbította a járulékos üzenetet is.
- Szóval Te vagy a tégla a Szervezetnél... - egy gyalogsági tőr hideg pengéje kúszott Patrick nyakához. - Most szépen átadod a zsebgépedet...
- Oké főnök, nyertél... A tiéd...
A támadó átvette a mini-komputert, és meglepve látta a rajta a rajta futó vörös számokat

Önmegsemmisítés...
4... 3... 2... 1... A Szolgálat örök!!!!
- Mi a...
A mondatot nem fejezhette be, mert a Szervezet Rio melletti széházát és környékét a Földi Erő 2-es számú űrvédelmi ágyújából leadott lövés örökre eltörölte a föld színéről...

- Kapitány, kódolt üzenet várakozik az ön számára Rosenberg szenátortól
- A kabinomban veszem át - mondta Morawsky, és készenlétbe állította az adóvevőjét
Belépve a kabinba, magára zárta az ajtót.
- Üzenetet lejátszani!
A falból egy video konzol bukott elő, és az üzenet elindult.
- A flotta tisztjeinek... A FE2-es űrvédelmi ágyú támadás intézett egy eddig meg nem határozott célpont ellen a Föld felszínén. Gyanítjuk, hogy egy újabb terrorszervezet van alakulófélben a bolygón, és kolóniáin. További utasításig teljes rádiócsendben tartsák aktuális pozícióikat!
- Üzenet vége... BEJÖVŐ HÍVÁS
"Valaki megsértette a rádiócsendet... Megtalálták a követőjelünket"
- Sógun hívja Kensii-t... Kensii jelentkezz
"Az elhárítók..."
- Sógun, itt Kensii
- A No-drámát mi intéztük... Nindzsák vannak a kertedben, a bokrok alatt, és a háztetőkön...
- A nindzsák nagy részét lefejeztük, csak pár jár szabadon
- Kérdéseim vanna Kensii... Vonaltitkosítást aktiválni...
- A vonal titkosítva, beszélhet szenátor. - Matt konzolján Rosenberg szenátor arca bukkant fel
- Szervusz Papa! Milyen játékot küldesz nekünk?
- Utálom ha viccelődsz a fedőnevemen Matt... Nagy szarban vagytok egyébként is... A Szervezet legjobb ügynökeit küldte rátok, akiknek nem titkolt célja, hogy likvidáljanak titeket, és ezzel fejezzék le a Szolgálatot...
- Már rájöttem Jürgen, a zaccot már összetakarítottuk... Bár a nagyágyúk még bujkálnak... Jól gondolom, hogy Oberon keze van a dologban?
- Igen... A beépített ügynökünk tegnap saját halála árán külde át az adatokat a Szervezet székházából, ami a hivatalos álláspont szerint terrorakció folytán tűnt el... Neked gondolom nem kell magyaráznom semmit, Te tervezted ezt a vészprotokollt...
- Ki volt az ügynök?
- Peter Westlake... A tanítványod...
- Sajnálom a fiút, amint hazaértem készültem bevenni a csapatba... Nem hiszem, hogy ennyire óvatlan volt. Kérlek, küldd az adatokat...
- Őszinte részvétem Matt... Küldöm az adatokat... Sógun kilép...

"Tudom, hogy elkapod Oberont... Ez jár neked, a vérbosszú jogán..."
Jürgen Rosenberg szenátor, a Földi Szolgálat titkos vezetője kikapcsolta a komlinkjét, szivarra gyújtott, és hátradőlt magas támlás székében...


- Itt Matthew Morawky kapitány... További intézkedésig teljes rádiócsend van érvényben. A rendelkezés megsértőit azonnal, kérdés és gondolkodás nélkül főbelőni!

Szemtől szemben

Jill órák óta mozdulatlanul ült, Alex már komolyan aggódott azért, hogy ha nem eszik, vagy iszik, akkor valami baja lesz. Ha hozzászólt, nem válaszolt, vagy ha mégis ránézett, ijesztően üveges volt tekintete. Alex egy idő után jobbnak látta nem zavarni. De ettől még unta magát. Matt, Doki és Tuck a fácánokat vitték fogdára, miután mindent szépen eldaloltak, amit tudtak.
- Jilly, én megkeresem Mattéket, és elmondom, hogy mi történt, jó? - válasz nem érkezett. Alex kilépett a helységből, bekapcsolat az álcázóberendezést és a fogda felé indult. Az ősz hajú férfi és fia csak arra vártak, hogy a lány egyedül maradjon. Ráadásul, most védtelen, gondolatai a hajót pásztázzák, nem fogja bántani őket. Óvatosan előmásztak a szellőző járatból és leültek Jill-lel szemben. Jill lassan befejezte a hajó átkutatását, nagyon fáradt volt. Amikor öntudatra ébredt, két idegennel találta magát szemben. A fiatal fiú odament és betapasztotta a száját, mielőtt sikított volna.
- Jól figyelj, Jilly, nincs sok időm. Akit Ti kerestek, Oberon, veszélyesebb, mint gondolnád, ne menj ellene egyedül, várd meg a Társaidat. Tudom, hogy már tudod, hol keresd, de kimerült vagy, a társaid nélkül ne tegyél semmit. Ha megmondom Morawsky kapitánynak a nevét, ő tudni fogja, kit kell keresni. És Jilly, nem tapad a mi vérünk annak a férfinak a halálához. Ezt akartam, hogy tudd, mielőtt... bármi megtörténhet. Most mennünk kell, szervezzük az ellenállást Oberon ellen. Félő, hogy megint maga mellé állít embereket. Sokan vannak ezen a hajón egyszerű, befolyásolható gondolatokkal. Caleb, indulás! - a fiú elengedte a lányt, majd mielőtt bemászott volna a szellőzőjáratba, még hátraintett Jill-nek, aki falfehér lett a találkozástól. Ahogy felállt, megszédült, de pihenni most nem volt idő. A fogda felé sietett, hogy elmondja mindazt, amit megtudott.

Irina amikor kinyitotta a szemét, hasogató fejfájással ébredt. A földön feküdt, a puszta padlóra tehették le.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! - köszönt gúnyosan egy férfi, aki a félhomályban ült és onnan figyelte őt.
- Te? - morogta Irina a fogai között. Dave utolsó emlékképei között élt ez az arc, és aztán a lövés... - Te vetted el Tőlem! - támadt volna Irina, de a párbaj teljesen kimerítette.
- Ne aggódj, nem sokára találkozol vele, minek ez a cirkusz? A társaid hamarosan meg fognak találni Téged, de nagyjából ez is lesz az utolsó dolog az életükben, amit tesznek. És aztán, átveszem a Leonidas felett az uralmat.
- Mire jó mindez? Te aljas féreg!
- Köszönöm a jelzőt, bóknak veszem. Mire, mire... Arra, hogy a Szervezet leelőzze a Szolgálatot. Az, aki hamarabb talál lakható bolygót költözhet be először. A Törvény is kimondja.
- Én a helyedben nem innék előre a medve bőrére! - sipította Irina.
- Én a helyedben pihennék! - közelebb ment hozzá, a fejére tette a kezét, aminek következtében Irina újra elájult. - Nők... - visszaült a félhomályba és várt.

- Alex, mi történt? - kérdezte Matt, amikor a lány befutott. - Hova mentetek el?
- Irinát elrabolták! - mondta minden köret nélkül Alex. - Minden perc számít. Jill éppen most pásztázza át a hajót, de már nagyon kimerült.
- Általános riadó készültség! - adta ki a parancsot a kapitány. - Mindenki a hídra! Doki, menj el Jill-ért és azonnal állítsd le, mára már eleget szörfözött a mentál pályán! Alex, Te keresd meg Brightont, zárjon le minden ellenőrző kaput, egyik szintről sem lesz átjárás a másikra. De előtte még, legénység éjszakai szolgálaton kívüli tagjai pedig menjenek az étkezőbe. Van még egy nő a fedélzeten, keresünk még egy telepatát.
- Gondolod, hogy telepata?
- Különben nem tudta volna elrabolni Irnát.
- Négy nő... négyszeres szerencsétlenség... - morogta Tuck. - Én megmondtam előre...

Doki amikor beért Jill szobájába, sehol sem találta már a lányt.
- Matt, van egy kis probléma - komlink egységén keresztül tájékoztatta a kapitányt. - Jill már nincs itt.
- Hogy-hogy nincs ott?
- Úgy, hogy nincs!
- Gyere a hídra, Jill-t pedig folyamatosan csipogtatjuk, hogy ő is jöjjön ide.

Alex közben intézkedett, Brighton a személyzetis, ismer minden egyes tagot a fedélzeten, ami nem kis teljesítmény, mert a kiszolgáló egység tagjai közel száz főre tesznek, a biztonsági és a műszaki szolgálatban ötszázan teljesítenek szolgálatot, a kutatók és tudósok zárt köre is meghaladja a két száz főt, köztük vannak Családok is, amiért Tuck csak azért nem morgott, mert a Leonidas fedélzetén teljesen elkülönített kolóniát alkottak. Tuck baja a nőkkel abból adodótt, hogy a hajadon lányok elveszik a férfiak eszét, ami miatt nem tudnak a szolgálatra figyelni... Brighton maga is a Szolgálat jól képzett ügynöke volt, aki a személyközi kapcsolatokért felelt. Tökéletesen átlátta az összefüggéseket, jó megfigyelő volt és rendszerező gondolkodásmódjának köszönhetően hamar levonta a helyes következtetéseket. Az Effendik tagja csak azért nem lehetett, mert ebben az a néhány plussz kiló felesleg megakadályozta. De megbizhatósága messze híres volt. Miután a parancsot teljesítették, ők is a hídra mentek. A kapitány tartott egy rövid eligazítást, majd az étkezőbe mentek. Az étkező mérnöki csodának számított, Jill apja tervezte és kivitelezte. Nem csupán praktikus volt, hanem a szemnek is tetszetős. Acélkék és szürke színekben váltazokott. A mennyezet üvegkupola, a világítás apró pontok, melyek az univerzum végtelenségét voltak hívatottak jelképzeni. A színek sosem mutatták ugyanazt az árnyalatukat, a fényben mindig játszottak. A terem több részre volt felosztva a különböző egységeknek megfelelően. Alkalomadtán a székeket és asztalokat félre lehetett tollni különböző mulatságokat tartani. Egy mini színpadot is építettek, amin most a kapitány és emberei álltak. A teremben zsivaly volt még, értetlenkedő arcok néztek mindenfelé.
- Emberek, figyeljenek rám! - hangzott a kapitány mennydörgő szava keresztül a termen. - Nem kertelek, szabotázs történt. A birtokunkba jutott információk alapján... - a kapitány annyi információt modnott el, amennyit szükségesnek talált.

Mindeközben Jill magánakcióba fogott. Tudta, hogy egy telepatát csak egy másik győzhet le, és ha a többiek is ott vannak, azzal csak hátráltatják őt és Irinát. Együtt kell fellépniük Oberon ellen. Már közeljárt ahhoz a helyhez, ahol Irinát fogvatartották. A szive a torkában dobogott, noha nem félt semmitől, de mégis olyan félelmetes volt számára a helyzet. A komlinket még a szobájában levette, hogy ne zavarja meg őt és Irinát az akció közben. Mióta az Effendik tagja lett úgy érezte, le kell tennie az asztalra, bizonyítania kell. Hát most adott az alkalom, gondolta magában.
Jill belépett a terembe. Irina ott feküdt középen, mozdulatlanul, látszólag egyedül. Jill eloldozta a köteleket és ébreszgetni kezdte Irinát. Az orosz lány felnyitotta szemeit.
- Jill, menj innen, csapda! - nyöszörögte.
- Nélküled nem megyek. Gyere! - felsegítette a lányt.
- Milyen bájos! - lépett melléjük Oberon. - Noha nem számítottam Rád, Jilly, de örülök, hogy szemtől szemben találkozhatok McIntosh lányával.
- Nem tudom, miről beszélsz, Oberon. Az én apám Pittson mérnök.
- Oh, hát persze. Mindenkinek ezt mondták. De...
- Nem hallgatlak tovább, Oberon. Engedj elmenni minket, és akkor nem bántunk. - Oberon erre hangos röhögésbe tört ki, már-már a hasát fogta.
- Kit akarsz áltatni, kicsi lány? Egy vallatás és egy komplett hajóátfésülés után még azt gondolod, hogy lesz erőd kiállni ellenem? Amúgy sem lenne, de így meg pláne nem... Mindenesetre, köszönöm, hogy besétáltál ide és most már két csalimadaram van. Milyen drága madarak.
- Ne igyál rá mérget! - ezzel Jill támadásba lendült. Oberonnal gondolat párbajt vívtak, az erőterek csak úgy cikáztak. Irina is kezdett magához térni, ahogy múlt Oberon bénító hatása és igyekezett ő is bekapcsolódni. Ketten már elég erősek voltak ahhoz, hogy megfordítsák a küzdelmet. Az energia áramlott a teremben, senki sem volt biztonságban. A hajó himbálózni kezdett, az étkezőben pánik hangulat lett urrá. A triád folytatta a küzdelmet, amikor egy erős sugár robbant köztük középen, s mindhármojukat a földre vetette. Elsötétült a világ számukra.

Amikor Jill kinyitotta a szemét, Doki mosolygott rá.
- Jilly, kezdem azt hinni, hogy bejövök Neked. Három nap leforgása alatt másodszor vagy nálam. Mikor randizunk?
- Irina?
- Jól van, és a baba is.
- Mi történt?
- Amikor volt az a valami, köztetek és az idegen között, akkor a hajón is urrá lett a félelem. Aztán egyszercsak visszaállt minden, mintha mi sem történt volna. Ez nem a mi érzéseink voltak, hanem valahonnan jött. Ezt kerestük meg. Aztán megtaláltunk Titeket, mert Irina jelzője bekapcsolt. Apropó, hol a Tiéd?
- A szobámban.
- És ott a helye?
- Nem. És az idegen?
- Valahol van.
- Beszélnem kell Matt-tel.
- Még nem. Ma túlzásokba estél. Mégis, mit akartál bizonyítani? Eszednél vagy, Jill?
- Igen, de akkor is beszélnem kell vele! El kell mondanom neki, hogy Oberon... - ezzel Jill már aludt is hála Doki pihentető koktéljának. Matt ott állt felette, minden egyes szót hallott.
- Sejthettem volna. De ő honnan ismeri?
- Majd ha felébred, elmondja. Úgy vélem, Oberon sem úszta meg könnyen a párbajt, úgyhogy most nyertünk egy kis időt. De amíg a lányok nem épülnek fel, addig úgysem tehetünk semmit. Irinára pedig vigyáznunk kell. Matt, javaslom mentsd fel a fizikai szolgálat alól és enyhébb mentális szolgálatot várj el tőle.
- Mi történt?
- Semmi baj nincs. Anyai örömök elé néz.
- Már értem, miért lehetett madarat fogatni Dave-vel. Fájdalmas veszteség.
E szavakkal lépett ki a szobából Matt és Doki.

Oberon mindeközben újabb terven agyalt, de a párbaj, mint ahogy Doki is említette lemerítette. Az egyik mentőhajón bújt meg...

Pestronka veszélyben

- Hogy találtak ránk? - hörögte félig még fuldokolva az ősz hajú férfi. A fia mögötte mászott a szellőzőjáratban. A szövetségük vezetője eltűnt, bár nem fogták el, de azt sem tudták, hol lehet.
- Nekem ez nem tetszik már! - szólt a fiatal fiú. - Valami nem stimmel, Apa.
- Ne szólíts Apának! - mordult rá az ősz hajú férfi.
- Ahogy akarod. - hagyta rá a dolgot. - De az biztos, hogy itt valami nem stimmel! Nem tűnt fel Neked, hogy mennyire lélektelenül ölte meg Oberon azt a férfit? Sőt, a szemében ördögi fény gyúlt. Nem bízom meg benne. Ap... Uram, úgy érzem, átvertek minket, csőbe lettünk húzva.
- Tudom, én is erre jutottam, de Oberon jelenlétében nem lehet ilyen gondolatokat táplálni. Veszélyes. Most a szövetségünk ezennel felbomlott. Egyelőre próbáljunk meg túlélni. Aztán majd a többi elválik.

Miközben biztonságos helyre kúsztak, Oberon dohogva haladt végig a folyosón. Láthatatlan volt, noha nem álcázóberendezés segítségével, hanem a gondolatai rejtették el.
Oberon férfi létére telepata. Valamilyen mutáció révén évszázadok óta nők között öröklődött a gondolatolvasás képessége, kettő X kromoszómát feltételezett kifejlődése. Oberonról soha senki nem gondolta volna, hogy képes lenne mások fejében elmélyülni. Ő pedig nem reklámozta. Világéletében a saját hasznát kereste mindenben. A Leonidasz kapitányi posztjára maga is jelentkezett, de valamilyen okból kifolyólag Matt happolta el előle a tisztséget. Jól ismerte őt, hiszen együtt végeztek az Akadémián. Sosem tartotta nagyra, de tisztelte őt. Köztük folyó ellenséges viszony okát maguk sem tudták, de amióta ismerték egymást a legkevésbbé sem volt rózsás a kapcsolatuk. Most pedig jól megtervezett szabotázs akcióját húzzák keresztbe. Oberon agya folyamatosan zakatolt. Két lehetősége van: olajra lép az egyik mentőhajóval. Vagy toboroz embereket - amit nem lesz nehéz, hiszen elég csak manipulálni a gondolataikat - és tovább folytatja a hajófoglalási tervet, miközben a Szervezet számára tett ígéretét is teljesítit és elpusztítja az Effendiket. Harcos Lélek. Utóbbit választotta. Ahogy haladt a folyosón egy nőbe botlott, aki éppen valahova sietett. Oberon a nyomába szegődött. Körvonalazódott benne a terv. Követte őt, egy bal kanyar után majdnemhogy beleszaladt, hiszen a nő másik kettővel találkozott. Köztük volt az a lány is, akit megfigyeltek.
- Szeráf hívott, fácánok a ketrecben - mondta a magasabbik lány, szőke csíkokkal tűzdelt haj, mogyoróbarna szemek. Oberon azontúl, hogy információkat remélt a lányok csacsogásából alaposan szemügyre vette őket.
- De Cortex azt is hozzátette, Te pihenj le! - füllentette a vöröshajú.
- Jól vagyok.
- Tudjuk, hogy jól vagy, de momentán veszélyes lenne számodra.
- Ne döntsétek el helyettem, hogy mi lenne veszélyes! - csattant fel a szőke. Oberont mulatatta a lányok vitája. Azzal nem számolt, hogy a háromból telepata, így a tényleges gondolataikat nem érzékelte.
- Irina, kérlek, vigyáznod kell rá is. - a vörös a szőke pocakjára tette a kezét.
- És ha Te nem teszed meg, akkor majd mi fogunk. De abból nem lesz köszönet! - fenyegette a mogyoróbarna szemű.
- Ha ez a parancs... akkor nem szegülöl ellen - adta be a derekát a szőke.
- Ha végeztünk, bemegyünk hozzád. És Cortex is látni szeretne majd egy kis vizsgálatra, hogy minden rendben legyen! Irina, nem vagy egyedül! - Irina jobb kezén ott csillogott a vékony karika gyűrű. Néma csend telepedett néhány másodpercre a lányok közé. Majd köszöntek és elváltak. A szőke egyedül maradt, a vörös és a barna elrobogott a másik irányba. A szőke lány sóhajtott egyet, majd megindult a hálókörlet felé. Oberon követni kezdte őt.

Egérke és Boszorka akkor futott be a vallató szobába, amikor a két fácán már alig szuszogott.
- Valami információ? - kérdezte Egérke.
- Nem, semmit sem mondanak. Boszorka, Tiéd a terep. - Jilly leült a két fogollyal szemben, meditációs ülésben helyezkedett el, majd lehúnyta szemét.
- Merőben más módszer, mint az oroszé - súgta oda Tuck Mattnek. - Ilyet még nem láttam. - Nem zavarták Jillt dolga végezte közben. Ahogy teltek a percek látványos eredmény nélkül, a többiek már kezdtek kételkedni abban, hogy bármivel is előrébb kerülnek az ügyben. Jill nem mozdult, de a két fácán is már jó ideje abbahagyta a nyöszörgést, szemüket lehunyták, és mozdulatlanul ültek a helyükön. Jill hosszú percek - lehetett az negyed óra is - elteltével nyitotta ki a szemét, a két másik is úgy tett.
- Mondjátok el nekik is, amit nekem is. - utasította Jill őket, mindezt olyan hangnemben, hogy az ember hátán futkosott tőle a hideg. Parancsoló volt és nem evilági.
- A Szervezet küldött minket. Küldetésünk átvenni a Leonidas felett a hatalmat- dalolta az egyik fácán földöntúli hangon.
- Ki ölte meg Ransom hadnagyot? - szegezte nekik a kérdést Matt. A másik fácán üveges tekintetét ráemelte.
- Ő, akit sosem nevezünk nevén. A Szervezet speciális ügynöke. Nekünk csak az volt a dolgunk, hogy megfigyeljük a vöröst.
- Miért? - folytatta Matt a vallatást.
- Tudtunk a képességeiről, és azt is tudtuk, hogy az Effendik számára nagy érték lesz, és azt is tudtuk, hogy ha bekerül közéjük, akkor azok, akikkel érintkezik nagy valószínűséggel Effendik tagok. A Szervezet számára veszélyesek, de még a Szolgálat sem szereti őket, csak megtűrik.
- Jó tudni, hogy megtűrtek vagyunk - vetette oda Alex.
- Mit tudtok még? - a két fácán hosszas magyarázatba kezdett. Közben Jill gondolatai egyre messzebbre kalandoztak. Nem hagyta nyugodni egy szorongató érzés. A fácánokkal már nincs dolga, feloldotta a gondolati blokkot, bármit önként és dalolva elmondanak, csak meg kell kérdezni. De valaki nagy veszélyben van. A vallatás zajlott, a fácánok csicseregtek, amikor Jill kétségbeesett hangot adot érzésének.
- Irina! - ezzel felpattant és kirohant minden nemű magyarázat nélkül. Alex követte őt. Matt intett az Ikreknek is, hogy menjenek utánuk. Jill pontosan tudta, hogy hol keresse az oroszt. Gondolatai megelőzték őt, és igyekeztek segíteni Pestronkának, aki kemény párbajt vívott Oberonnal. Nem adta olcsón magát, de mentálisan mindez kimerítette már, mivel közben magzatára is igyekezett vigyázni. Oberon egy jól célzott mentális blokkal lebénította Irinát, aki ájultan esett össze. Felemelte a magatehetetlen nőt és az egyik titkos ajtón eltűnt vele. Nem sokkal később érkezett meg a helyszínre Jill, Alex és az Ikrek. A párbaj emléknyomai még ott lebegett a levegőben.
- Hol vagyunk? - kérdezte George.
- Itt támadták meg Irinát! - mutatott körbe Jill.
- De hogy? Meg tudja védeni magát! - mondta Fred.
- Meg, de másra is vigyáznia kellett. És az rengeteg energiáját elvette.
- Kire?
- Ne legyetek ennyire kíváncsiak, úgyis megtudjátok majd. De most keressük meg Irinát! A veszély nem múlt el.

Oberon mindeközben kihallgatta az ajtón túlról a beszélgetést. Úgy, szóval ő is Effendik. A kiszolgáltatott lány ott feküdt a karjaiban.
- De nem kell félned - simogatta meg az ájult lány homlokát - Egyelőre nem öllek meg, bájos csalimadaram...