A megcsúfolt Csipkerózsika...

A két csatahajó a Leonidas mellett foglalta el a helyét. Vonósugarak segítségével lassan pozícióba állították, és megkezdték a hazavontatását. A hadifoglyokat a két nagyobb hajó fogadta magába, mert a Leonidas erre sajnos nem volt felkészítve. Oberon még mindig a 13-as dokkban volt, Dodgert rangjától a három hajó nélkülözhető legénységének jelenlétében fosztották meg, és ezek után a légzsiliphez kísérték, hogy végrehajtsák az űrflotta szabályzata szerinti legsúlyosabb büntetést... Az űrbe történő kitaszítást. Dodger nem próbált meg kiáltani sem, halála gyors volt, teste pedig hamuvá égett a Scylla utolsó lövedékének tisztítótüzében. Sem Jill, sem Irina nem tudta volna végig nézni a haláltusát, és érzeni a halál pillanatában szétáradó érzelem és gondolathullámokat. Callupso készségesen segített nekik.

- Jill, Irina! Bármennyire be akarom mutatni a Szervezet ördögi gonoszságát odahaza, de Callupso már túl soktat szenvedett a gépbe zárva. Próbáljátok feloldani az agyába elhelyezett blokkokat, és engedjétek szabadon a lelkét! Mindenki tévedhet az életében, de ő már sok ezerszeresen bűnhődött a hibájáért.
- Megtesszük Matt, ez a kötelességünk testvérünkkel szemben. - szólt Irina, és a komlink elsötétült.
- Akkor Ir', nekikezdünk?
- Gyerünk Jill, szabadítsuk ki...

Callupso mintha csak álmodna. Sok éve már, hogy utoljára álmot látott, de ez most annál is különlegesebb volt. Két telepata látogatta meg az éteren át.
- Azért jöttünk, hogy felszabadítsunk. - mondta egyikük szelíden.
- Te vagy hát Jillian. Örülök, hogy eljöttetek értem.

Órák teltek el, látszólag eseménytelenül, majd Irina és Jill lassan felnyitották könnyben úszó szemüket, és a dokk ablakán át meredtek a Scylla roncsai felé.
Tomoe Watanabe ismét öntudatára ébredt, és felismerte saját létének jelenlegi megnyilvánulását és borzalmas voltát, így könnyek szöktek régen nem használt szemébe.
"Istenem, mivé lettem?" - ismétlődve hasította ez a gondolat az űr hidegének fátyolszövetét. S talán ma is ott vibrál a bolygók között.

Tomoe kilépett a fali konzolból, és azonnal összeroskadt a parancsnoki híd acélpadlóján.
"Nem hagyhatom, hogy még egy embert ily embertelen létre kárhoztassanak! Adatküldés a Leonidas központi komputerének: a hajó teljes adatbankja. Átvitel... Már csak egy dolog vár rám..."-és ezzel bontani kezdte a hátából kiálló kábelköteget. Mikor minden kötelékétől megszabadult, a központi terminálhoz lépett, és elindította az önmegsemmisítő parancsot.

A Scylla lassan bukott alá, és néhány pillanat múlva eltűnt az érzékelőkről is. Majd egy robbanás rázta meg a környéket, és végképp véget ért Callypso kálváriája.

A 13-as dokk padlója felett egy angyal lebegett, és körültekintett ebben a megvadult világmindenségben. "Nyugodj békében Tomoe Watanabe" - gondolták az effendik szinte egyszerre, s az angyal eltűnt a hangárból.

A parancsnoki hídon

Az Effendik tagjai kísérték Hermann Dodgert a parancsnoki hídra, miután elfoglalták a Scyllat és a teljes legénységet a Leonidas fedélzetére vittek át, ahol fogolyként bántak velük.

Hermann Dodger méltósággal viselte a vereséget. Egykor Mester volt a Szolgálatnál. Matt is a tanítványai közé tartozott. Találkozásuk első pillanatától megtalálták a közös nevezőt. Matt tisztelte és rajongással vette körbe Dodgert. Fiatal újonc volt még akkortájt az Akadémián. De éles elméje és fizikai képességei kiemelték társai közül. Dodger ezért is figyelt fel rá. Türelemmel tanította és figyelte fejlődését. Matt évfolyamokat ugrott tehetségének köszönhetően. Nem csoda így, hogy a Szolgálat felfigyelt rá.

Effendik akkor lett, amikor lebuktatta saját Mesterét.

Dodger kettős ügynökként ténykedett hosszú éveken keresztül, ami alatt értékes információkat szívárogtatott ki a Szolgálatról. A Szervezet ugyan kimentette, de nyiltan már sehol sem ténykedhetett. A Szervezet Szibériba száműzte.

Matt karrierje pedig szépen ívelt felfelé, noha ő sosem foglalkozott a szamár létrával. Akkoriban ismerte meg Tuck-ot is. Mindez már tíz évet ölel magába. Matt és az egész Szolgálat számára a Leonidas ígérkezet életük legnagyobb kihívásának.

Dodger belépett a parancsnoki hídra. Matt éppen két nővel társalgott.

- Tíz hosszú év telt el azóta - Matt lassan megfordult. Mester és Tanítvány szemtől szemben.
- Ha más nem, de ez biztos - felelt Matt, ezzel célozva arra, hogy Dodger elárulta őt, amit eddig a percig sem tudott megbocsátani. A parancsnoki hídra feszült csend telepedett.
- A Szervezet ezt nem fogja annyiban hagyni. Csak egy csatát nyertetek, de a háborúnak még nincs vége.
- Jó, de a mi kezünkben van a Scylla.
- Erre nem innék mérget - Dodger sandán mosolygott. - Callupso senkinek sem tartozik engedelmességgel...
- Kellő erővel bárkit meg lehet győzni. Cross hadnagy - fordult Jill felé. - Menjen a 13-as hangárba további eligazitásig és várjon ott. (Közben gondolatban minden más információt megoszott a lánnyal.) Jill kisietett a teremből, hálás volt Matt-nek, amiért kimehetett a fojtogató légkörből. Dodger gondolatai idegesen járták körbe a teret.
- Most pedig mit fog tenni, Morawsky kapítány? - gúnyolódott Dodger.
- Visszatérünk a Földre és kijavítjuk a károkat.
- Úgy! Valamit mégiscsak elértünk! - Matt elengedte a füle mellett Dodger ugatásait. Olyan kutya, akin szájkosár van.
- Tuck hadnagy, kísérje a vendégünket az őt megillető szállásra - ezzel elvezették Dodgert. Matt Irinához lépett.
- Jillel tartsátok kordában Callupsot. Felváltva tegyétek, és ne menjetek messzire. Csak annyira avatkozzatok bele, hogy ne támadjon meg minket váratlanul. A 13-as hangárban zavartalanul figyelhetitek.
- Értettem, uram.
- Most pedig pihenj le, Irina. Ez is parancs. Az ikrek majd intézkednek a civilek ügyében, mindenki visszamehet a kabinjába és nagyjából ne is nagyon mozgolódjanak. Ha minden jól megy, két nap alatt hazaérünk. Haza... Hamarabb végetért a küldetésünk, mint vártam.
- Matt, nem csak Neked ért véget valami túl hamar - ezzel Irina kiviharzott a parancsnoki hídról.

Kis idő elteltével Tuck tért vissza.
- Oberonra doki vigyázz, mi lesz vele?
- Most sor kerül rá is.
- Nem kellene pihenned, Matt? Ne hajszold túl magad.
- Rendben vagyok! . mondta Matt, de közben belül teljesen máshogy érezte. Jill nem hagyta nyugodni. És ez így nem lesz rendjén. Most is az offenzíva közepén azon aggódott, hogy a lány ne legyen olyan helyen, ahol baja eshet. Ez már túlzás, gondolta magában. Megrázta magát, mint aki így próbál szabadulni a terhektől. Eddig is jól megvolt érzemek nélkül, majd most is meg lesz. Most pedig Dave emlékére jöhet a revans.

Jill távolról figyelte közben Callupso-t. A hajó sötét foltként lebegett az örök éjszakában.

A mai este történése megváltoztatta mindannyiuk életét. Most pedig vissza a Földre. A kaland eddig tartott. Mélabú ülte meg a Lelkeket. Valami eltört, ami egész volt. Most már kár keresni. Lezárták. Pont.

A görögtűz...

- Letelt az idő százados... Várlak a fogollyal...
- Megmondtam, nincs semmilyen fogoly a hajón...
- Rossz válasz... Callupso süsd meg őket!
A Scylla fegyvereinek túltöltését jelző hangtalan de idegtépő búgás hallatszott a vonalon át...

- Apró tündér... Lengesd meg a varázspálcádat... - hangzott a legénység számára infantilis mondat, majd a kapitány megnyomta a pilóták vonalát felépítő gombot - Vadászok: TÁMADÁS!
- Vettem főnök, indulunk...
A Scylla tüzet nyitott... A túltöltött ágyúkból csak úgy záporoztak a lövedékek a Leonidas hajótestére. Az elhárítópajzsok már rég leváltak. A Tau osztag hősiesen küzdött, de sajnos nem tudtak közel jutni a fő generátorhoz, így a támadás megállíthatatlannak látszott.

A következő pillanatban a romboló orr részén lévő pajzsgenerátor hatalmas robbanással levált.
- Itt Tündérke! Sózzon oda nekik uram! - kacagott Alex a mikrofonba.
- Minden energiát az orr-ágyúba... Mit néznek így értetlenül? Munkára, még nem nyertünk!

Morawky kapitány egy távirányítóhoz hasonló eszközt vett elő a parancsnoki szék alól. Beütötte a kombinációt, és a kinyúló mikrofont a szájához emelte:
- Itt Puli, a nyáj veszélyben van!
- Itt komondor, a farkasoknak vége...

A két gigász mint zsákmányára lecsapó sas fordult ki a hipertérből. Azonnali célzott lövésekkel mozgás és lőképtelenné tették a Scylla-t.

- Itt Morris Johnsson őrmnagy beszél... Harci tevékenységet azonnal beszüntetni, a vadászok vissza a hangárba!

Vaddisznó vadászat...

Köztudott, hogy a sebzett vaddisznó veszélyes ellenfél a vadász számára. Jelen helyzet annyival bonyolultabb, hogy a vaddisznó történetesen erős telepata, és láthatatlanná tevő köpenye is van.
Oberon lassan, és hangtalanul vonszolta magát az egyik szervízalagútban. Mentális sebei, melyeket Jill és Irina okozott még frissen égtek, tekintve, hogy nem igényelhetett orvosi segítséget... Most is a gyengélkedő felé tartott, hogy a bált kihasználva gyógyszert szerezzen a hasogató fejfájására.
Az orvosi szobába érve azonban kellemetlen meglepetés érte. Doki ült az egyik vizsgálóasztalon, fején detektorszemüveg, kezében élesre húzott plazmapisztoly.
- Itt az út vége barátom... Add szépen fel... - mondta.
Oberon megpróbálta manipulálni Doki érzékelését, de mintha kőfalba ütközött volna.
- Ne erőlködj, nem szeretném ha a szemedből is vérezni kezenél... A füled és az orrod már így is folyik...
Gyorsan megérintette az arcát, és valóban véres maradt a keze.
"Biztosan szupresszort adott be magának... Nem baj, úgyis végem, mindent beleadok" - gondolta.
Doki szempillái hirtelen rángatózásba kezdtek. Látszott, hoyg mindketten koncentrálnak, de egyik sem bír a másik ellen. Doki orrában megpattant egy hajszálér, de még mindig erősen koncentrált. A két lány lépett be Oberon mögött a helyiségbe, és azonnal felfogták, hogy mi történik, és akcióba léptek. Oberon hirtelen megmerevedett.
- Medve, MOST! Üvöltött Doki.
Oberon arccal zuhant előre, s előtúnt a nyakába szúrt üres injekciós szerelék. Néhány pillanat múlva Tuck is előtűnt az álcázásból, és nevetve szólt a jelenlévőkhöz:
- Jól van gyerekek, lazíthattok. - a mondat végére Doki is előredőlt, de Irina elkapta, és egy nyuktatót adott be neki.
- Ezzel a jómadárral mit csináljunk?
- Tuck, vidd a 13-asba, és szíjazd le. Itt ez az infúzió, ettől kiütve marad egy darabig... Lassan ható szupresszor van benne. - Irina egy infúziós zacsót nyomott az öreg kezébe az egyik lezárt fiókból. - Siess!
Ahogy az öreg eltűnt, Irina pittyentett kettőt a csuklópánton, jelezve Matt-nek a sikeres akciót.
- Lányok, gyertek a hídra... Még nincs vége! - szólt vissza Matt, már a hajó kommunikációs rendszerét használva.
- Mi jöhet még? - fordult Pestronka Jill-hez.
- Callupso...
- Istenem... - Irinát az ájulás környékezte.

Odysseus és Agamemnon a hipertérben várakozott.
- Nem értem ezeket a magas szintű ügynököket... Miért gyilkolják egymást, amikor együttműködve már rég a szomszéd naprendszerben flangálnánk.
- Ez nem a mi ügyünk Jeff, mi csak a civileket védjük.
- De Morris... Miért kellünk mi ehhez? A Föld úgyis túlnépesedett, ez a néhány nem hiányzik sehonnan sem.
- Százados, parancsot kapott. Teljesítse, vagy tagadja meg esküjét, és örömmel fogom főbelőni...
- Igaza van őrnagy úr! Az esküm kötelez. Várom a jelet.

A két "sárkány" osztályú csatahajó közt a kommunikáció elült, teljes némaságban várták a jelet.

Kellemetlen közjáték...

Az effendik csuklópántjai megvadult kórusmúvet énekeltek csipogásukkal. Morawsky kapitány épp csak el tudta rántani Jill-t az ablaktábla mellé csapódó sugárlövedék körzetéből.
- Mindenki a padlóra! - kiáltotta Matt - Támadás alatt vagyunk! Amint a biztonságos menekülést biztosítani tudjuk, mindenki menjen az óvóhelyekre! Katonák, mindenki a helyére, és közben vételezzetek alkohol semlegesítőt a raktárból! ÁLTALÁNOS RIADÓ! Jill, öltözz át, és gyere a hídra!
Egy mitikus szörny, a Scylla hirtelen bukkant elő a hipertérből az örök tintakék éjszakát hasítva. Alexet is meglepte a műszerek hirtelen sivítása, de volt még annyi lélekjelenléte, hogy leadja a vészjelzést. A féregjárat elhagyása előtt már leadta a figyelmeztető lövést.
- Matt... Ez Dodger... Légy észen!
- Köszönöm Egérke - hallatszott Matt hangja a komlinken, háttérzajként bakancsainak gyors és ütemes koppanása.
A parancsnoki hídra érve a kapitány már a nyakkendőjét is elhajította.
- Első tiszt! Kárjelentést!
- Jelentem Uram, a hajó bal oldalán sugárlövedéktől származó közepes sérülés, szerintem csak figyelmeztetésnek szánták.
- Értem, nyisd az óvóhelyeket, és szólj a civileknek, hogy siessenek, semmit ne próbáljanak a kabinjukból behurcolni! A biztonságiak figyeljenek rájuk! Pilóták! Mindenki gépre, társaságot kaptunk, és nem igazán jókedvűek!
- Értettem uram, a Tau egység készenlétben.

Callupso fémes hangja szelte át az étert:
- A Leonidas csillaghajó legénységének, itt a Scylla romboló. Azonnal adják meg magukat, és szolgáltassák ki hajón tartózkodó társunkat! Nincs esélyük ellenünk.
- Azt majd meglátjuk - morogta Morawsky - Rádiós: egy vonalat az ellenséges romboló felé!
- A vonal él uram.
- Dodger... Te vén tapló. Nem tudok semmiféle ügynökről az áruló Szervezetetektől. Feleslegesen fáradtál el idáig.
- Matty fiú... Látom megint túljártak az eszeden, vagy csak hazudsz nekem, régi tanítódnak.
- Hermann... Nincs itt semmiféle ügynök... A régi nézeteltéréseinket pedig nem így kellene rendezni, ilyen sok ártatlan élet árán!
- Direkt választottuk ezt a hajót, és ezt a pillanatot... Azt akarjuk, hogyha túl is éled a mai napot, akkor tisztikaroddal többet hajóra se tehesd a lábad. Persze vannak konkrét vádjaink is: Matthew Morawsky százados, önt árulással vádoljuk, és a Földi Erő nevében letartóztatom.
"Jill, Irina... fogjátok az effendiket, és kutassátok fel Oberont... MOST!" - viharzott át a gondolatok tengerén a telepaták felé.
- Rendben Dodge, te nyertél... Időt kérek az átszállás előkészítéséhez.
- 1 s-órád van. Pereg a homok!

Callupso és Jill találkozása

A Bál javában zajlott, az emberek táncoltak, ettek, jól érezték magukat. És nem foglalkoztak azzal, hogy még nem jutottak túl a Plútón, hogy a múltkor fejvesztés terhe mellett lehetett csak elhagyni az ebédlőt, továbbá nem lehet üzeneteket küldeni a nagy világba, s főleg haza nem. Fura ember, ez a kapitány, suttogják a civilek. Könyörtelenül rendet tart a fedélzeten, de egy tánc és egy lány megszelidíti.

Matt a civilek vezetőivel folytatott beszélgetést, de gondolatai megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag csapongtak. Túl sok mindenre kellett odafigyelnie. Szerencsére Tuck is ott állt a körben, ő vitte a beszélgetés fonalát régi történeteivel, mendemondákkal. A dédapja még a földi tengereken volt hajós kapitány. Amikor Tuck kisgyerek volt, gyakran hallott meséket a kék világról. Óhatatlanul is beleszeretett az óceán végtelenségébe. A legjobban az hiányzott neki. A kék bolygó. Remélte, hogy az új helyen is lesz legalább annyi víz, mint a Földön. Új Otthon találása és kolóniák létrehozása. Komoly és kockázatos küldetés. De valakiknek utat kell mutatni a követező generációknak. Egy jobb és élhetőbb világért. Az már más kérdés, hogy milyen filozófiai kérdéseket vetett fel a küldetés. A szabotázsok pedig sorra az ellenséges érzelmű halandókat igazolta abban a nézetükben, hogy bizony a Föld a kirendelt otthonuk és kész. Többek közt erről is folyt a társalgás. De Matt egyre jobban kezdte türelmét veszíteni. Szórakozottan körbenézett és végre megtalálta a tömegben, akit keresett. Jill a terem széles ablakaihoz lépett. Tekintette különös volt, mint aki más világban jár.

-... régen én is ember voltam - sugározta valami az űrben. - De aztán feláldoztam magam a tudomány oltárán.
- De most rab vagy! - fakadt ki Jill.
- Én élvezem ezt a rabságot, Cross hadnagy. Olyan képességekre tettem szert, amikről mindig is álmodtam! - Callupso torz arcát földöntúli ragyogás keretezte, amik Jill lelki szemei előtt is megjelentek. - Cross hadnagy, nincs esélyetek. Hallom a gondolataidat, Bál van a fedélzeten. Bál, nevetséges! Látlak Téged is, a legszebb ruhádban fogsz meghalni. Kár érte. - Jill elképedve folytatta a mentális kommunikációt.
- Callupso, ha a hajód megsérül, meghalsz. Megéri Neked mindez?
- Ostoba kérdés ostoba halandótól. Elpusztíthatatlan vagyok. Jobb, ha erre felkészültök. Te és a Barátaid és mindenki, aki közel áll hozzád - igen, pontosan tudod, hogy kire gondolok - a kárhozaté lesztek, elenyésztek a semmiben!
- Jill! - Irina kapcsolódott a beszélgetésbe, de nem állt le udvariassági köröket futni az idegen hajóval, hanem kirángatta a mentális kapcsolatból a hadnagyot. Jill teljesen sápadt volt, remegett és az ájulás környékezte. Azonnal leültették.
- Senki nem adott arra engedélyt, hogy kapcsolatba lépj bárkivel is, aki nem a fedélzeten van! - ordibált Matt. - Szerencséd, hogy nem rádióüzenet volt, különben a saját parancsomat kellett volna megszegnem - ezt már összeszorított fogakkal mondta. Jill ráemelte zavart tekinetét.
- Callupso él. A Szervezet ránk küld egy ellenséges hajót, egy élő hajót.
Mielőtt Matt bármit mondhatott volna, a zene elhalt és...