A Leonidas Csillaghajó Legénységének útja a Galaxisok és Lelkek mentén

A Leonidas a Földi nemzetek egyik rég dédelgetett álmát megvalósító terv keretein belül született, melynek célja az emberiség szaporodó tömegei számára új területek keresése, és meghódítása volt. Sorban az ötödik hajó ebben a tervben, és eddig a legkorszerűbb, mivel egy sajnálatos szerencsétlenség során mindkettő az őt követő hajók közül nyomtalanul eltűnt a Naprendszer távoli bolygói között

2008. október 13., hétfő

A szemtanú...

Alex az álcázóberendezéshez képest lóhalálában rohant a kapitány kabinja felé. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy néhány embert falhoz lökött a nagy futás közben. Szerencsére a titkos komlink hálózaton jó előre értesítette Morawsky-t, hogy körülbelül mikor ér a kabinhoz... "Óramű pontosságú időzítés... A kapitány épp most lép ki a kabinból, s az ajtót nyitva hagyta maga mögött... Remek... Lépés lassít, óvatos becsúszás, és az szellem egység elmaradhatatlan bökdösődése, a látható ember nagy idegességére... A kapitánynak vörösödik a feje, ez jó jel..." - cikáztak a gondolatok Alex agyában... Matt visszajön, és becsukja az ajtót...
- Alex... Tedd már meg nekem légy szíves, hogy nem késztetsz többet ilyen hirtelen rándulásokra... Amúgy is sokan őrültnek néznek... És vedd már le azt az álcát...
- Jól van, na... Kijöttél a gyakorlatból... Veszíteni tudni kell, nemde?
- Levennéd végre azt az elcseszett ruhát? A szekrényemben találsz valami rongyot magadra...
- Rendben van... - mondta Loraine, majd halk zippzár surranás, és láthatóvá vált ő maga is. - ÉS különben sem igénylek másik göncöt... Nem emlékszel, hogy milyen jól nézek ki ebben a cuccban? - simította végig a látható állapotában acélszürke testhezálló ruhát.
- Találtál valamit?
- Persze... A kertig üldöztem... Ott leütötte az új pszichológusodat... Valószínű, hogy férfi, egy pillanatra láttam hátulról... Alig tudtam lépést tartani vele, és valami nagyon új álcázója van. Jó lenne, hogyha mozgósítanád a beszerzőidet, hogy szerezzenek nekem is olyat.
- Meglátom, hogy mit tehetek. Más nem kell? Esetleg egy hermelinbunda, kaviár, vagy néhány atomtöltet?
- Vicces vagy, mint mindig... Bár továbbra is egyéni a humorod... Miért nem szóltál, hogy felvetted Jilian-t?
- Ismered Cross hadnagyot?
- Nem volt egyértelmű? Még meséltem is neked, hogy évfolyamtársam volt az akadémián...
- Ő az a Jilian? Jesszus... Nem is figyeltem erre... Semmi baj... Egyelőre nem szabad találkoznotok. Nem tudhatja meg, hogy itt vagy. Felboríthatná a terveinket.
- Amilyen ügyesen a Szolgálat eltűntetett, picit télleg furcsa lenne, hogyha előkerülnék a semmiből.
- Mit is tanultál te Budapesten?
- És is humánon kezdtem, de hamar rájöttek, hogy a harcászathoz jobb képességeim vannak. Így kerültem először a biokémiára, utána a kvantumfizikára, majd hozzátok. Szép karrier... Mondjuk eddig még mindig Dave és Te adtad a legtöbbet, bár fel kellett áldoznom az életem ezért. Egyáltalán mi lenne, ha kiderülne, hogy élek?
- Semmi. Hivatalosan csak eltűntnek nyilvánítottak, és nem halottnak. A Szolgálat tud arról, hogy életben vagy, csak arról nem, hogy min dolgozol épp. Mondjuk Dave-ről és rólam is csak annyit tudnak, hogy most alvó pályán vagyunk. Az aktuális megbízásunk titkos. A módszerekről nem kérdeznek. A lényeg, hogy a Leonidas térképészeti felderítése mellett ez ne tűnjön fel. Ha eltoljuk, akkor forró lesz a talaj. A Cég egy magas rangú vezetőjének személyes hatáskörébe tartozunk, az akták szerint két kezdő ügynök végzi a munkát, beépítve a legénységbe. A kisfiúk természetesen soha sem érkeztek meg a fedélzetre, mert nem is léteznek, csak papíron. Apropó... Menj le az öreg Tuck-hoz. Mgígértem, hogy küldök neki segítséget, te pont a megfelelő ember vagy. Egyúttal vidd le neki ezt az adatkristályt, rajta vannak az utasításaitok, és egy személyes üzenet Tucknak, rólad. Dave-nek egyelőre ne szólj, hogy ő a titkos elintézőm. Ja, itt van még egy hivatalos előléptetési végzés Joe-nak, azonnal főhadnagyi rangba, a szolgálat kötelékében. Persze itt marad a régi mundér neki... A sors tréfája.
- És Jilian?
- Vigyázz rá, távolról. Az öreg Tuck-nál talász némi civil ellátmányt, ruhát, hajfestéket, fodrász szerkót. Picit változtasd meg a külsőd... Mondjuk fesd feketére a hajad...
- Hát már szőkének sem vagyok elég jó? Jellemző...
- És kérlek pihenj picit. Most a gyenguszon vigyáznak Cross-ra, Dave két legjobb emberét állította a környékre, az ikreket.
- Nem mondnod... Ekkora a lekvár? Télleg, miért olyan hidegek mindketten?
- Mindkét srác némi átalakításon esett át egy balul sült bevetés után. Némi kiber-, egy kis biover beültetés... Gyorsabbak, erősebbek, és a sötétben is látnak. A kis eltűnös trükköddel semmit sem érsz ellenük, ugyanis a fiúk érzékszervei picit hi-tech-esre sikerültek, ha érted mire célzok. Persze róluk sem tud senki... Dave-nek van még néhány hasonló játékszere...
- Jesszus... És még azt hittem, hogy én vagyok a leszebb ékkövetek.
- Az te vagy, csak nem csillogsz annyira...
- Kösz a bókot.. Na megyek Tuck-hoz... Nyiss ajtót légy szíves - és ezzel eltűnt.

Eközben a hangárban parkoló vadászok közül az egyik alatt egy piros kijelzőn a számláló egyet ugrott visszafelé...