Ransom főhadnagy a hangárban lapult, egy konténer mögött...
- Ikrek... Hallotok engem? Itt Hephaistos - suttogta a komlinkbe.
- Hallunk főnök...
- Vizsgáljátok át a területet bomba után
- Pillanat főnök... Várj... A parancsnoki vadász alatt van valami... ráközelítek...
- Mondd már Pierre... ne csigázz!
- Azta... Ezzel szép kis lyukat lehet ütni, egészen az űrig...
- Fajta?
- TN főnök... Ez az utolsó, és ez a legnagyobb is... Úgy látom, hogy időzítős, de a hajóval is össze van kötve valahogy... nehéz lesz hatástalanítani...
- Rendben... zárjátok rám az ajtót, és szóljatok Szeráfnak, hogy intézkedjen, hogy ne zavarjanak...
- Vettem Hefi... Jó munkát...
Dave Ransom lassan haladt a bombáig. Mikor közelről látta a maga fennségében, már vallásos áhitat csillogott szemeiben... Ilyen bombát csak az FHSZ-től tud valaki összerakni... A gyanú beigazolódott... Valaki vadászik rájuk, és az ártatlan emberáldozat nem számít...
Gyors szemrevételezés... Megoldható a feladat, szerencsére a legjobb kibertech és bombaszakértő az F-ügyosztály tagja a cégnél, és ezért nevezték el a görög kovácsistenről... Szerencsére nem volt még sánta...
"Lássuk csak... Termonukleáris játékszer mi? Na majd én kitolok veled... Álcázó bekapcs... Hőszemüveg, lézervágók... Egen... ide egyet, ide, és ide... az időzítő is kap egy tartalék telepet... jó... beégetés... Nah, már szállítható, a vezetékelést elvágtam... hol egy droid... ja, láthatatan vagyok... Nem hívhatok senkit... Marad a cipekedés a közeli légzsilipig... hó-rukk... tyű de nehéz... nah, itt is vagyunk végre..."
Dave letette a légzsilipbe a bombát, és egy apró rakétát szerelt a tetejére... "Ez majd jó messzire elviszi, mielőtt megsütöm..." - gondolta.
Kiérve a légzsilip bezárult, majd kilökte a tartalmát... Nagyrészt hulladék, és most a bomba... "Rakéta bekapcs, max sebesség... távolság megfelelő, gyújtsuk be!" Egy hatalmas robbanás hallatszott aztán csend...
Dave Ransom kikapcsolta az álcázóját...
Majd egy tisztán kivitelezett fejlövés folytán csendben életét vesztette...
A parancsoki hídon Irina Marasovska parancsnokhelyettes szeméből egy könnycsepp gördült alá, melyen messze csillant a láthatáron felbukkanó Nap első sugara...
Életem célja és értelme
4 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése