Irina Marasovska parancsnokhelyettes. Az aranyozott névtáblán megcsillant a fény, ahogy lassan lépkedett az üvegfolyosón végig. Már nem sokára odaér. Már nem siet. Már nincs kihez.
Irina magas mégis csinos nő. Szőke fürtjeit két oldalt befonva s feltűzve viseli. Szigorúan állnak a hajszálak, egy sem mer eltéri társaitól. Szereti a szabályokat, keretet adnak az életének. Édesapja szintén katona volt. Oroszország távoli világában született, de onnan még kamaszkorában elvándorolt Nyugatra, meg nem állt az Európai Szolgálat fevételijénél. Kitartásának és Tehetségének köszönhetően hamar felfigyelt a Szolgálat, majd kettős ügynökként tevékenykedett. Vlagyimír Marasov egy merénylet során életét vesztette. Irina nem mehetett el a temetésre, mivel ellenséges területen érte támadás. Édesanyja Északról jött, Ragneil Anderssøn határozott nő, aki mindig eléri, amit akar. Férjével kötött házassága nem csupán Szerelmük gyümölcse volt, hanem Szövetség a Szolgálat világában. Két nagy név, akik Életüket tették fel a Szolgálatra. Eképpen gondolkodtak. Eképpen nevelték egyetlen gyermekük. Irina mindent megkapott, amit csak akart. De gyakran töltötte külön szüleitől a Karácsonyt jó nevű svájci Leányintézetben.
Irina egyetlen embert engedett közel Lelkéhez.
Dave Ransom mozdulatlan teste az üvegfolyosó végén feküdt. A vérzésgátló tölténynek köszönhetően semmi jel sem utalt arra, hogy bárhol is sérülést szenvedett volna, ám szemei üvegesen meredtek előre a semmibe. Irina letérdelt mellé, majd óvatosan az ölébe fektette a férfi fejét, s sötét fürtjeit kezdte gyengéden cirógatni. Nem sírt. Könnyei már akkor elfogytak, amikor Svájcban töltötte szünidejei javarészét. Titokban egymásnak tett eskű, holtomiglan, holtáiglan. Amikor a szavakat elmondták a Küldetés előtt a kis hegyi kápolnában, nem gondolta volna egyikük sem, hogy a vég hamarabb utoléri kapcsolatukat, mint az első komolyabb házastársi veszkedés, vagy tányértörés. Néhány hét lopott boldogság az időtlenségben. Bele lehet halni az érzelmekbe? Irina pontosan tudta, hogy a gondolatokkal bántani lehet, hatni az érzelmekre és ezzel értékes információkat kicsikarni bárkiből is. De soha nem engedte meg magának azt a luxust, hogy merjen szeretni. Egészen addig, míg Dave le nem vette a lábáról, ami igen hosszú és eredményes kitartásának volt köszönhető. Egymás iránti elkötelezettségük nem csak az esküvőn jelent meg. Találkozásuk első pillanatától fogva tartott. És most is. Irina pontosan tudta, soha nem fog tudni más szeretni. És azt is tudta, ő most nem halhat bele a fájdalomba. Gyermekük már fejlődésnek indult szíve alatt. Fel kell nevelnie. Egyedül. Emlékekkel a Lelkében.
Nem volt szüksége arra, hogy hangosan fejezze ki magát. Gondolatai körbejárták a hajót, minden Lélek mély melankóliát érzékelt, noha nem értették, honnan származik a fájdalom. A fedélzet dolgozói mind megálltak egy percre, s öntudatlanul meggyászolták Dave Ransomot.
Léptek zaja törte meg utolsó együtt töltött pillanatukat. Morawsky kapitány érkezett meg embereivel. Irina szótlanul hagyta, hogy finoman felemeljék őt a földről és elvigyék. Morawsky tapintatosan nem mondott semmit, mindenki csendben tette a dolgát. Doki elvezette a nőt, aki mélyen magába zárkózva mondott búcsút férjének.
Irina megfogadta, ahogy teheti, visszavonul a Szolgálattól. Számára már nem maradt semmi, ami itt tartaná.
Irina magas mégis csinos nő. Szőke fürtjeit két oldalt befonva s feltűzve viseli. Szigorúan állnak a hajszálak, egy sem mer eltéri társaitól. Szereti a szabályokat, keretet adnak az életének. Édesapja szintén katona volt. Oroszország távoli világában született, de onnan még kamaszkorában elvándorolt Nyugatra, meg nem állt az Európai Szolgálat fevételijénél. Kitartásának és Tehetségének köszönhetően hamar felfigyelt a Szolgálat, majd kettős ügynökként tevékenykedett. Vlagyimír Marasov egy merénylet során életét vesztette. Irina nem mehetett el a temetésre, mivel ellenséges területen érte támadás. Édesanyja Északról jött, Ragneil Anderssøn határozott nő, aki mindig eléri, amit akar. Férjével kötött házassága nem csupán Szerelmük gyümölcse volt, hanem Szövetség a Szolgálat világában. Két nagy név, akik Életüket tették fel a Szolgálatra. Eképpen gondolkodtak. Eképpen nevelték egyetlen gyermekük. Irina mindent megkapott, amit csak akart. De gyakran töltötte külön szüleitől a Karácsonyt jó nevű svájci Leányintézetben.
Irina egyetlen embert engedett közel Lelkéhez.
Dave Ransom mozdulatlan teste az üvegfolyosó végén feküdt. A vérzésgátló tölténynek köszönhetően semmi jel sem utalt arra, hogy bárhol is sérülést szenvedett volna, ám szemei üvegesen meredtek előre a semmibe. Irina letérdelt mellé, majd óvatosan az ölébe fektette a férfi fejét, s sötét fürtjeit kezdte gyengéden cirógatni. Nem sírt. Könnyei már akkor elfogytak, amikor Svájcban töltötte szünidejei javarészét. Titokban egymásnak tett eskű, holtomiglan, holtáiglan. Amikor a szavakat elmondták a Küldetés előtt a kis hegyi kápolnában, nem gondolta volna egyikük sem, hogy a vég hamarabb utoléri kapcsolatukat, mint az első komolyabb házastársi veszkedés, vagy tányértörés. Néhány hét lopott boldogság az időtlenségben. Bele lehet halni az érzelmekbe? Irina pontosan tudta, hogy a gondolatokkal bántani lehet, hatni az érzelmekre és ezzel értékes információkat kicsikarni bárkiből is. De soha nem engedte meg magának azt a luxust, hogy merjen szeretni. Egészen addig, míg Dave le nem vette a lábáról, ami igen hosszú és eredményes kitartásának volt köszönhető. Egymás iránti elkötelezettségük nem csak az esküvőn jelent meg. Találkozásuk első pillanatától fogva tartott. És most is. Irina pontosan tudta, soha nem fog tudni más szeretni. És azt is tudta, ő most nem halhat bele a fájdalomba. Gyermekük már fejlődésnek indult szíve alatt. Fel kell nevelnie. Egyedül. Emlékekkel a Lelkében.
Nem volt szüksége arra, hogy hangosan fejezze ki magát. Gondolatai körbejárták a hajót, minden Lélek mély melankóliát érzékelt, noha nem értették, honnan származik a fájdalom. A fedélzet dolgozói mind megálltak egy percre, s öntudatlanul meggyászolták Dave Ransomot.
Léptek zaja törte meg utolsó együtt töltött pillanatukat. Morawsky kapitány érkezett meg embereivel. Irina szótlanul hagyta, hogy finoman felemeljék őt a földről és elvigyék. Morawsky tapintatosan nem mondott semmit, mindenki csendben tette a dolgát. Doki elvezette a nőt, aki mélyen magába zárkózva mondott búcsút férjének.
Irina megfogadta, ahogy teheti, visszavonul a Szolgálattól. Számára már nem maradt semmi, ami itt tartaná.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése