A Leonidas II.

Három hosszú hét telt el azóta, hogy a Leonidas legénysége visszatért a Földre. Morawsky kapitány úgy érezte, lassan kúsznak a napok tova, s ő már régen messze járna, túl a Plutón.

De valami más oka is volt annak, hogy már várta az újabb küldetést. A három hét alatt egyszer sem találkozott Jill-lel.

Rosenberg szenátornak az Effendik egyesével mentek és adták le a jelentésüket. A szenátor, mint tiszteletbeli Effendik a földi berkekben egyengette társai életét, amire igen nagy szükség akkor volt, míg a Szervezet létező titkosszolgálatként tevékenykedett. Mára a Szolgálat vette át az irányítást, az egykori ellenséges ügynökök többnyire felvételt nyertek a Szolgálat kötelékébe. Noha előtte igen komoly fizikai és mentális teszten kellett keresztülmenniük.

Rosenberg szenátor nem tudta megmagyarázni, mire volt jó a sok évtizedes hidegháború, sok értékes ember halálával - köztük Dave, akinek a halála a Szolgálat egyik legnagyobb vesztesége volt, s nem csupán azért, mert kíváló ügynök volt. Hanem olyan ember is, aki példaképként jár elő társai előtt mind szolgálati és magánéletében egyaránt. Ha igazán jellemezni akartuk volna Dave életét, olyan volt ő, mint egy vérbeli szamuráj, aki hűséggel viseltetett nem csupán feljebbvalói, hanem az Élet iránt is. Mester volt.

Matt sorra meghallgattott minden jelentkezőt, aki a Leonidas II. küldetésére jelentkezett. Ebben Irina volt a segítségére, mivel ő a többiekkel ellentétben a városban maradt.

Tuck Selmánál töltötte a három hetet, sorra járták a rokonokat, hogy elmondják a nagy hírt.

Alex először egy hetet a tengerparton pihent és rengeteget pancsolt, majd egy hétre felment Északra, hogy síeljen is, mielőtt újra búcsút kellene vennie szeretett bolygojától.

Doki orvosi konferencikon vett részt, ahol az űrbéli orvosi tapasztalatairól adott számot a világ különböző pontjain.

Az ikrek hazatértek Családjukhoz, s amikor újra el kellett válniuk, nehezen engedték el őket.

Jill pedig egyszerűen nem kötötte Matt orrára tartozkódási helyét, csak annyit közölt, majd amikor kell, jön. Így is volt. S bár Matt nagy érdeklődéssel viseltetett sorsa iránt, Jill egyszerűen elzárkózott előle és a kapcsolatukat hivatalos szintre minimalizálta.

A Leonidas II.-öt az űrbéli gyárkolónián építették, a Földön nem találtak erre alkalmas helyet. A küldetés indulása előtti napon már minden a helyén volt. A legénység az eddigi legerősebb társaság volt, Matt igyekezett a Szervezet egykori emberi közül is igazságosan elbírálni az érdemeket és az alapján beválasztani a legénységbe a jelentkezőt.

Matt napokkal az indulás előtt birtokba vette a Leonidas II-öt. Minden ellenőrző teszt remekül sikerült. "Civilek nélkül még könnyebb lesz." - gondolta Matt, amikor a kabinjában várta az Effendiket. Az elmaradhatatlan bőrfotelt az első számú csillaghajóról áthozatta. Kabala lett. Noha a szenátor próbálta meggyőzni, cserélje le egy sokkal kényemesebb ülőgarniturára, de Matt hajthatatlan volt.

Az indulásig még 22 óra és egy esküvő van hátra, amikor az Effendik hiánytalanul megérkeztek. Matt körbeültette őket.
- Nos, újra itt - kezdte. - Rosenberg szenátor nyugisabb körülményeket ígért. Várhatóan pihentetőbb lesz az út, mint az első küldetés során. Tuck, nem akarom sokáig húzni a szót a mennyegződ előtt.
- Oh, hát igen, tudjátok, hogy van ez... - Tuck szemlátomást zavarba jött. - Selma is meg én is már mégiscsak öregebbek vagyunk... mire várjunk?
- Nagyon örülök nektek- Alex kedvesen átölelte a Medvét.
- Akkor induljunk, talán, Selma már vár. - az effendik kiindultak. - Jillian, egy percre... - Jill gyomra összeszorult, kisértetiesen hasonló helyzetben váltak el, és most újra itt állnak, szemtől szemben.
- Jill, tudnod kell valamit. - a hadnagy kérdően nézett rá. - A Bátyád, Caleb is a hajón van - Matt nem éppen úgy tálalta a dolgokat, mint ahogy szerette volna. Jill arca falfehér lett, majd Matt karjaiba ájult. Nem volt egyájulós fajta, de most úgy érezte, az elmúlt hetek érzelmi vihara már elviselhetetlenné vált. Matt finoman felpofozta, amire magához tért.
- Hogy került ide? Hogy, mi történt?
- Majd elmondja ő, csak azt szerettem volna, hogy ne a folyosón fuss vele össze, mielőtt nem szólok. Már itt van ő is.
- Ez...
- Nem kell semmit mondanod most. Menjük Tuck és Selma esküvőjére.

Mielőtt a Leonidas II. méltóságteljesen elhagyta volna a Naprendszert egy szuperszónikus térugrással, Tuck és Selma örök hűséget fogadtak egymásnak. Kézfogójuk nem csupán számukra volt egy új kezdet, hanem az egész Legénység számára.

Új arcok vegyültek a régiek közé. Új kihívások elé néztek. A második küldetés megkezdődött.