Matt szinte utolsóként hagyta el a Leonidas fedélzetét. Amikor kiszállt a csillaghajóból, alaposabban szemügyre vette a sérüléseket és megnyugodva konstatálta, jól döntött, amiért nem vállalta a kockázatot egy újabb hipertér ugrásra. A civilek már régen elmentek, meghatározott ütem szerint ürítették ki a járművet.
A Leonidas monumentális hangárjától földi cirkálóval vitték be a városba. Egyből Rosenberg szenátorhoz vezette az útja. Azonnali jelenés, nem tűr halasztást. Matt fáradt volt, de lelki szemei előtt lebegett, hogy a pihenése előtti utolsó akadály gyanánt még jópofizik az öreggel.
Nagyjából fél óra alatt tették meg az utat. Két tiszt kísérte, de egyikük sem fárasztotta kérdésekkel az útról. (Amúgy is jól informáltak voltak a szárnyra kapott pletykák alapján, amik a Leonidas története köré szövődött és a civilek határozottan szerették híresztelni még akkor is, ha éppen elferdítette a valóságot. Így született mítosz a valóságból.)
Matt kiszállt a cirkálóból.
Az első dolog, ami úgy igazán nem hiányzott neki a hajó fedélzetén rögvest meg is csapta az orrát.
Szmog.
De olyan igazi, jó sűrű, amit egy 25 milliós nagyváros termel nap, mint nap. Matt torkát kegyetlenül szorongatta. Gyorsan felszaladt a lépcsőn, ami az oszlopos épületbe vezetett fel. Egykor a legfelső bíróság otthona volt, mára a Szolgálat számára biztosít fedelet. A szenátorok szeretnek itt irodát kapni, mivel az egész a XVIII. század világát idézi számukra. Matt amint belépett az épületbe, újra tiszta levegőt vételezhetett a tüdejébe. A portán szolgáló tiszt leellenőrízte a biztonsági fokozatát, majd továbbengedte kíséret nélkül, mivel a legmagasabb szintű belépési engedéllyel rendelkező katonatisztbe nem szívesen kötött volna bele.
Matt ismerte a járást amúgy is. Első emelet, a folyosú végén balra a fehér keretes ajtó, arany táblán Rosenberg szenátor gravírozott neve.
Matt határozottan benyított a szobába. A titkárnő éppen telefonon tárgyalt, de fejével intett Matt-nek, hogy menjen be.
Már várták.
Rosenberg az akvárium előtt állt, ami méreteivel betöltötte az egyik falat. Ritka halkülönlegességek úszkáltak benne.
- Szeretem nézni őket, megnyugtat, ahogy random-káosz szerűen mozognak - mondta a szenátor, majd Matt felé fordult. - Üdvözöllek itthon! - széles mosollyal az arcán lépett Morawsky százados mellé majd emberesen kezet ráztak. - Ülj le, kérlek! - mutatott az egyik bőr fotellre, majd maga is helyet foglalt vele szemben.
- Uram, kö...
- Tegyük félre a hívatalos hangot, Matt. - mondta.
- Jól van, ahogy gondolod.
- Nos, nagyon büszkék vagyunk Rátok! - folytatta Rosenberg szenátor. - Nektek köszönhetően lefejeztük a teljes Szervezetet, és a Scylla sem fog több vizet zavarni. Teljesítettétek a küldetést. - Matt értetlenül nézett rá. A küldetés az új bolygó volt, és erre valami egészen más derül ki.
- Nem egészen értem.
- Morawsky százados, a Leonidas I. csupán csali volt a Szervezet számára. Betelt a pohár azzal, hogy folyton keresztül húzták a számításainkat. Így megterveztünk egy hajót, ami pompás volt és elhúztuk a mézesmadzagot a Szervezet előtt. Azt is tudtuk, hogy az Effendik tökéletesen meg fogják állni a helyüket. A küldetés nem is alakulhatott volna jobban.
- Dave meghalt, uram. Megölték - mondta szomorúan Matt. A szenátor arca elkomorult.
- Fájdalmas veszteség, Matt. Nagyon sajnálom. - Rosenberg az említett elhunytat saját fiaként tisztelte.
- Pénteken temetjük.
- Ott leszek, természetesen. De sajnos bármily kegyetlen, az Élet nem áll meg. És új Földre is szükségünk van.
- A Leonidas képtelen útra kelni.
- Tudjuk. Pont ezért a Leonias I-gyel egyidőben elkezdtünk építeni egy másik hajót is. Cselesen Leonidas II-nek kereszteltük. Matt, mit szólnál egy újabb küldetéshez? Ezúttal nyugisabb körülmények és jobb fegyverek, továbbá civilek nélkül?
- Megtisztelő lenne a feladat.
- Morawsky kapítány, elmondom a részleteket, három hét múlva indulnak. Teljesen szabad kezet kapsz a legénység megválogatásában.
- Köszönöm, Uram, igen nagy megtiszteltetés, hogy újra bizalommal van irántam a Szolgálat.
- Rászolgáltál... - mosolygott a szenátor.
A Leonidas monumentális hangárjától földi cirkálóval vitték be a városba. Egyből Rosenberg szenátorhoz vezette az útja. Azonnali jelenés, nem tűr halasztást. Matt fáradt volt, de lelki szemei előtt lebegett, hogy a pihenése előtti utolsó akadály gyanánt még jópofizik az öreggel.
Nagyjából fél óra alatt tették meg az utat. Két tiszt kísérte, de egyikük sem fárasztotta kérdésekkel az útról. (Amúgy is jól informáltak voltak a szárnyra kapott pletykák alapján, amik a Leonidas története köré szövődött és a civilek határozottan szerették híresztelni még akkor is, ha éppen elferdítette a valóságot. Így született mítosz a valóságból.)
Matt kiszállt a cirkálóból.
Az első dolog, ami úgy igazán nem hiányzott neki a hajó fedélzetén rögvest meg is csapta az orrát.
Szmog.
De olyan igazi, jó sűrű, amit egy 25 milliós nagyváros termel nap, mint nap. Matt torkát kegyetlenül szorongatta. Gyorsan felszaladt a lépcsőn, ami az oszlopos épületbe vezetett fel. Egykor a legfelső bíróság otthona volt, mára a Szolgálat számára biztosít fedelet. A szenátorok szeretnek itt irodát kapni, mivel az egész a XVIII. század világát idézi számukra. Matt amint belépett az épületbe, újra tiszta levegőt vételezhetett a tüdejébe. A portán szolgáló tiszt leellenőrízte a biztonsági fokozatát, majd továbbengedte kíséret nélkül, mivel a legmagasabb szintű belépési engedéllyel rendelkező katonatisztbe nem szívesen kötött volna bele.
Matt ismerte a járást amúgy is. Első emelet, a folyosú végén balra a fehér keretes ajtó, arany táblán Rosenberg szenátor gravírozott neve.
Matt határozottan benyított a szobába. A titkárnő éppen telefonon tárgyalt, de fejével intett Matt-nek, hogy menjen be.
Már várták.
Rosenberg az akvárium előtt állt, ami méreteivel betöltötte az egyik falat. Ritka halkülönlegességek úszkáltak benne.
- Szeretem nézni őket, megnyugtat, ahogy random-káosz szerűen mozognak - mondta a szenátor, majd Matt felé fordult. - Üdvözöllek itthon! - széles mosollyal az arcán lépett Morawsky százados mellé majd emberesen kezet ráztak. - Ülj le, kérlek! - mutatott az egyik bőr fotellre, majd maga is helyet foglalt vele szemben.
- Uram, kö...
- Tegyük félre a hívatalos hangot, Matt. - mondta.
- Jól van, ahogy gondolod.
- Nos, nagyon büszkék vagyunk Rátok! - folytatta Rosenberg szenátor. - Nektek köszönhetően lefejeztük a teljes Szervezetet, és a Scylla sem fog több vizet zavarni. Teljesítettétek a küldetést. - Matt értetlenül nézett rá. A küldetés az új bolygó volt, és erre valami egészen más derül ki.
- Nem egészen értem.
- Morawsky százados, a Leonidas I. csupán csali volt a Szervezet számára. Betelt a pohár azzal, hogy folyton keresztül húzták a számításainkat. Így megterveztünk egy hajót, ami pompás volt és elhúztuk a mézesmadzagot a Szervezet előtt. Azt is tudtuk, hogy az Effendik tökéletesen meg fogják állni a helyüket. A küldetés nem is alakulhatott volna jobban.
- Dave meghalt, uram. Megölték - mondta szomorúan Matt. A szenátor arca elkomorult.
- Fájdalmas veszteség, Matt. Nagyon sajnálom. - Rosenberg az említett elhunytat saját fiaként tisztelte.
- Pénteken temetjük.
- Ott leszek, természetesen. De sajnos bármily kegyetlen, az Élet nem áll meg. És új Földre is szükségünk van.
- A Leonidas képtelen útra kelni.
- Tudjuk. Pont ezért a Leonias I-gyel egyidőben elkezdtünk építeni egy másik hajót is. Cselesen Leonidas II-nek kereszteltük. Matt, mit szólnál egy újabb küldetéshez? Ezúttal nyugisabb körülmények és jobb fegyverek, továbbá civilek nélkül?
- Megtisztelő lenne a feladat.
- Morawsky kapítány, elmondom a részleteket, három hét múlva indulnak. Teljesen szabad kezet kapsz a legénység megválogatásában.
- Köszönöm, Uram, igen nagy megtiszteltetés, hogy újra bizalommal van irántam a Szolgálat.
- Rászolgáltál... - mosolygott a szenátor.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése