Pestronka veszélyben

- Hogy találtak ránk? - hörögte félig még fuldokolva az ősz hajú férfi. A fia mögötte mászott a szellőzőjáratban. A szövetségük vezetője eltűnt, bár nem fogták el, de azt sem tudták, hol lehet.
- Nekem ez nem tetszik már! - szólt a fiatal fiú. - Valami nem stimmel, Apa.
- Ne szólíts Apának! - mordult rá az ősz hajú férfi.
- Ahogy akarod. - hagyta rá a dolgot. - De az biztos, hogy itt valami nem stimmel! Nem tűnt fel Neked, hogy mennyire lélektelenül ölte meg Oberon azt a férfit? Sőt, a szemében ördögi fény gyúlt. Nem bízom meg benne. Ap... Uram, úgy érzem, átvertek minket, csőbe lettünk húzva.
- Tudom, én is erre jutottam, de Oberon jelenlétében nem lehet ilyen gondolatokat táplálni. Veszélyes. Most a szövetségünk ezennel felbomlott. Egyelőre próbáljunk meg túlélni. Aztán majd a többi elválik.

Miközben biztonságos helyre kúsztak, Oberon dohogva haladt végig a folyosón. Láthatatlan volt, noha nem álcázóberendezés segítségével, hanem a gondolatai rejtették el.
Oberon férfi létére telepata. Valamilyen mutáció révén évszázadok óta nők között öröklődött a gondolatolvasás képessége, kettő X kromoszómát feltételezett kifejlődése. Oberonról soha senki nem gondolta volna, hogy képes lenne mások fejében elmélyülni. Ő pedig nem reklámozta. Világéletében a saját hasznát kereste mindenben. A Leonidasz kapitányi posztjára maga is jelentkezett, de valamilyen okból kifolyólag Matt happolta el előle a tisztséget. Jól ismerte őt, hiszen együtt végeztek az Akadémián. Sosem tartotta nagyra, de tisztelte őt. Köztük folyó ellenséges viszony okát maguk sem tudták, de amióta ismerték egymást a legkevésbbé sem volt rózsás a kapcsolatuk. Most pedig jól megtervezett szabotázs akcióját húzzák keresztbe. Oberon agya folyamatosan zakatolt. Két lehetősége van: olajra lép az egyik mentőhajóval. Vagy toboroz embereket - amit nem lesz nehéz, hiszen elég csak manipulálni a gondolataikat - és tovább folytatja a hajófoglalási tervet, miközben a Szervezet számára tett ígéretét is teljesítit és elpusztítja az Effendiket. Harcos Lélek. Utóbbit választotta. Ahogy haladt a folyosón egy nőbe botlott, aki éppen valahova sietett. Oberon a nyomába szegődött. Körvonalazódott benne a terv. Követte őt, egy bal kanyar után majdnemhogy beleszaladt, hiszen a nő másik kettővel találkozott. Köztük volt az a lány is, akit megfigyeltek.
- Szeráf hívott, fácánok a ketrecben - mondta a magasabbik lány, szőke csíkokkal tűzdelt haj, mogyoróbarna szemek. Oberon azontúl, hogy információkat remélt a lányok csacsogásából alaposan szemügyre vette őket.
- De Cortex azt is hozzátette, Te pihenj le! - füllentette a vöröshajú.
- Jól vagyok.
- Tudjuk, hogy jól vagy, de momentán veszélyes lenne számodra.
- Ne döntsétek el helyettem, hogy mi lenne veszélyes! - csattant fel a szőke. Oberont mulatatta a lányok vitája. Azzal nem számolt, hogy a háromból telepata, így a tényleges gondolataikat nem érzékelte.
- Irina, kérlek, vigyáznod kell rá is. - a vörös a szőke pocakjára tette a kezét.
- És ha Te nem teszed meg, akkor majd mi fogunk. De abból nem lesz köszönet! - fenyegette a mogyoróbarna szemű.
- Ha ez a parancs... akkor nem szegülöl ellen - adta be a derekát a szőke.
- Ha végeztünk, bemegyünk hozzád. És Cortex is látni szeretne majd egy kis vizsgálatra, hogy minden rendben legyen! Irina, nem vagy egyedül! - Irina jobb kezén ott csillogott a vékony karika gyűrű. Néma csend telepedett néhány másodpercre a lányok közé. Majd köszöntek és elváltak. A szőke egyedül maradt, a vörös és a barna elrobogott a másik irányba. A szőke lány sóhajtott egyet, majd megindult a hálókörlet felé. Oberon követni kezdte őt.

Egérke és Boszorka akkor futott be a vallató szobába, amikor a két fácán már alig szuszogott.
- Valami információ? - kérdezte Egérke.
- Nem, semmit sem mondanak. Boszorka, Tiéd a terep. - Jilly leült a két fogollyal szemben, meditációs ülésben helyezkedett el, majd lehúnyta szemét.
- Merőben más módszer, mint az oroszé - súgta oda Tuck Mattnek. - Ilyet még nem láttam. - Nem zavarták Jillt dolga végezte közben. Ahogy teltek a percek látványos eredmény nélkül, a többiek már kezdtek kételkedni abban, hogy bármivel is előrébb kerülnek az ügyben. Jill nem mozdult, de a két fácán is már jó ideje abbahagyta a nyöszörgést, szemüket lehunyták, és mozdulatlanul ültek a helyükön. Jill hosszú percek - lehetett az negyed óra is - elteltével nyitotta ki a szemét, a két másik is úgy tett.
- Mondjátok el nekik is, amit nekem is. - utasította Jill őket, mindezt olyan hangnemben, hogy az ember hátán futkosott tőle a hideg. Parancsoló volt és nem evilági.
- A Szervezet küldött minket. Küldetésünk átvenni a Leonidas felett a hatalmat- dalolta az egyik fácán földöntúli hangon.
- Ki ölte meg Ransom hadnagyot? - szegezte nekik a kérdést Matt. A másik fácán üveges tekintetét ráemelte.
- Ő, akit sosem nevezünk nevén. A Szervezet speciális ügynöke. Nekünk csak az volt a dolgunk, hogy megfigyeljük a vöröst.
- Miért? - folytatta Matt a vallatást.
- Tudtunk a képességeiről, és azt is tudtuk, hogy az Effendik számára nagy érték lesz, és azt is tudtuk, hogy ha bekerül közéjük, akkor azok, akikkel érintkezik nagy valószínűséggel Effendik tagok. A Szervezet számára veszélyesek, de még a Szolgálat sem szereti őket, csak megtűrik.
- Jó tudni, hogy megtűrtek vagyunk - vetette oda Alex.
- Mit tudtok még? - a két fácán hosszas magyarázatba kezdett. Közben Jill gondolatai egyre messzebbre kalandoztak. Nem hagyta nyugodni egy szorongató érzés. A fácánokkal már nincs dolga, feloldotta a gondolati blokkot, bármit önként és dalolva elmondanak, csak meg kell kérdezni. De valaki nagy veszélyben van. A vallatás zajlott, a fácánok csicseregtek, amikor Jill kétségbeesett hangot adot érzésének.
- Irina! - ezzel felpattant és kirohant minden nemű magyarázat nélkül. Alex követte őt. Matt intett az Ikreknek is, hogy menjenek utánuk. Jill pontosan tudta, hogy hol keresse az oroszt. Gondolatai megelőzték őt, és igyekeztek segíteni Pestronkának, aki kemény párbajt vívott Oberonnal. Nem adta olcsón magát, de mentálisan mindez kimerítette már, mivel közben magzatára is igyekezett vigyázni. Oberon egy jól célzott mentális blokkal lebénította Irinát, aki ájultan esett össze. Felemelte a magatehetetlen nőt és az egyik titkos ajtón eltűnt vele. Nem sokkal később érkezett meg a helyszínre Jill, Alex és az Ikrek. A párbaj emléknyomai még ott lebegett a levegőben.
- Hol vagyunk? - kérdezte George.
- Itt támadták meg Irinát! - mutatott körbe Jill.
- De hogy? Meg tudja védeni magát! - mondta Fred.
- Meg, de másra is vigyáznia kellett. És az rengeteg energiáját elvette.
- Kire?
- Ne legyetek ennyire kíváncsiak, úgyis megtudjátok majd. De most keressük meg Irinát! A veszély nem múlt el.

Oberon mindeközben kihallgatta az ajtón túlról a beszélgetést. Úgy, szóval ő is Effendik. A kiszolgáltatott lány ott feküdt a karjaiban.
- De nem kell félned - simogatta meg az ájult lány homlokát - Egyelőre nem öllek meg, bájos csalimadaram...