Szemtől szemben

Jill órák óta mozdulatlanul ült, Alex már komolyan aggódott azért, hogy ha nem eszik, vagy iszik, akkor valami baja lesz. Ha hozzászólt, nem válaszolt, vagy ha mégis ránézett, ijesztően üveges volt tekintete. Alex egy idő után jobbnak látta nem zavarni. De ettől még unta magát. Matt, Doki és Tuck a fácánokat vitték fogdára, miután mindent szépen eldaloltak, amit tudtak.
- Jilly, én megkeresem Mattéket, és elmondom, hogy mi történt, jó? - válasz nem érkezett. Alex kilépett a helységből, bekapcsolat az álcázóberendezést és a fogda felé indult. Az ősz hajú férfi és fia csak arra vártak, hogy a lány egyedül maradjon. Ráadásul, most védtelen, gondolatai a hajót pásztázzák, nem fogja bántani őket. Óvatosan előmásztak a szellőző járatból és leültek Jill-lel szemben. Jill lassan befejezte a hajó átkutatását, nagyon fáradt volt. Amikor öntudatra ébredt, két idegennel találta magát szemben. A fiatal fiú odament és betapasztotta a száját, mielőtt sikított volna.
- Jól figyelj, Jilly, nincs sok időm. Akit Ti kerestek, Oberon, veszélyesebb, mint gondolnád, ne menj ellene egyedül, várd meg a Társaidat. Tudom, hogy már tudod, hol keresd, de kimerült vagy, a társaid nélkül ne tegyél semmit. Ha megmondom Morawsky kapitánynak a nevét, ő tudni fogja, kit kell keresni. És Jilly, nem tapad a mi vérünk annak a férfinak a halálához. Ezt akartam, hogy tudd, mielőtt... bármi megtörténhet. Most mennünk kell, szervezzük az ellenállást Oberon ellen. Félő, hogy megint maga mellé állít embereket. Sokan vannak ezen a hajón egyszerű, befolyásolható gondolatokkal. Caleb, indulás! - a fiú elengedte a lányt, majd mielőtt bemászott volna a szellőzőjáratba, még hátraintett Jill-nek, aki falfehér lett a találkozástól. Ahogy felállt, megszédült, de pihenni most nem volt idő. A fogda felé sietett, hogy elmondja mindazt, amit megtudott.

Irina amikor kinyitotta a szemét, hasogató fejfájással ébredt. A földön feküdt, a puszta padlóra tehették le.
- Jó reggelt, Csipkerózsika! - köszönt gúnyosan egy férfi, aki a félhomályban ült és onnan figyelte őt.
- Te? - morogta Irina a fogai között. Dave utolsó emlékképei között élt ez az arc, és aztán a lövés... - Te vetted el Tőlem! - támadt volna Irina, de a párbaj teljesen kimerítette.
- Ne aggódj, nem sokára találkozol vele, minek ez a cirkusz? A társaid hamarosan meg fognak találni Téged, de nagyjából ez is lesz az utolsó dolog az életükben, amit tesznek. És aztán, átveszem a Leonidas felett az uralmat.
- Mire jó mindez? Te aljas féreg!
- Köszönöm a jelzőt, bóknak veszem. Mire, mire... Arra, hogy a Szervezet leelőzze a Szolgálatot. Az, aki hamarabb talál lakható bolygót költözhet be először. A Törvény is kimondja.
- Én a helyedben nem innék előre a medve bőrére! - sipította Irina.
- Én a helyedben pihennék! - közelebb ment hozzá, a fejére tette a kezét, aminek következtében Irina újra elájult. - Nők... - visszaült a félhomályba és várt.

- Alex, mi történt? - kérdezte Matt, amikor a lány befutott. - Hova mentetek el?
- Irinát elrabolták! - mondta minden köret nélkül Alex. - Minden perc számít. Jill éppen most pásztázza át a hajót, de már nagyon kimerült.
- Általános riadó készültség! - adta ki a parancsot a kapitány. - Mindenki a hídra! Doki, menj el Jill-ért és azonnal állítsd le, mára már eleget szörfözött a mentál pályán! Alex, Te keresd meg Brightont, zárjon le minden ellenőrző kaput, egyik szintről sem lesz átjárás a másikra. De előtte még, legénység éjszakai szolgálaton kívüli tagjai pedig menjenek az étkezőbe. Van még egy nő a fedélzeten, keresünk még egy telepatát.
- Gondolod, hogy telepata?
- Különben nem tudta volna elrabolni Irnát.
- Négy nő... négyszeres szerencsétlenség... - morogta Tuck. - Én megmondtam előre...

Doki amikor beért Jill szobájába, sehol sem találta már a lányt.
- Matt, van egy kis probléma - komlink egységén keresztül tájékoztatta a kapitányt. - Jill már nincs itt.
- Hogy-hogy nincs ott?
- Úgy, hogy nincs!
- Gyere a hídra, Jill-t pedig folyamatosan csipogtatjuk, hogy ő is jöjjön ide.

Alex közben intézkedett, Brighton a személyzetis, ismer minden egyes tagot a fedélzeten, ami nem kis teljesítmény, mert a kiszolgáló egység tagjai közel száz főre tesznek, a biztonsági és a műszaki szolgálatban ötszázan teljesítenek szolgálatot, a kutatók és tudósok zárt köre is meghaladja a két száz főt, köztük vannak Családok is, amiért Tuck csak azért nem morgott, mert a Leonidas fedélzetén teljesen elkülönített kolóniát alkottak. Tuck baja a nőkkel abból adodótt, hogy a hajadon lányok elveszik a férfiak eszét, ami miatt nem tudnak a szolgálatra figyelni... Brighton maga is a Szolgálat jól képzett ügynöke volt, aki a személyközi kapcsolatokért felelt. Tökéletesen átlátta az összefüggéseket, jó megfigyelő volt és rendszerező gondolkodásmódjának köszönhetően hamar levonta a helyes következtetéseket. Az Effendik tagja csak azért nem lehetett, mert ebben az a néhány plussz kiló felesleg megakadályozta. De megbizhatósága messze híres volt. Miután a parancsot teljesítették, ők is a hídra mentek. A kapitány tartott egy rövid eligazítást, majd az étkezőbe mentek. Az étkező mérnöki csodának számított, Jill apja tervezte és kivitelezte. Nem csupán praktikus volt, hanem a szemnek is tetszetős. Acélkék és szürke színekben váltazokott. A mennyezet üvegkupola, a világítás apró pontok, melyek az univerzum végtelenségét voltak hívatottak jelképzeni. A színek sosem mutatták ugyanazt az árnyalatukat, a fényben mindig játszottak. A terem több részre volt felosztva a különböző egységeknek megfelelően. Alkalomadtán a székeket és asztalokat félre lehetett tollni különböző mulatságokat tartani. Egy mini színpadot is építettek, amin most a kapitány és emberei álltak. A teremben zsivaly volt még, értetlenkedő arcok néztek mindenfelé.
- Emberek, figyeljenek rám! - hangzott a kapitány mennydörgő szava keresztül a termen. - Nem kertelek, szabotázs történt. A birtokunkba jutott információk alapján... - a kapitány annyi információt modnott el, amennyit szükségesnek talált.

Mindeközben Jill magánakcióba fogott. Tudta, hogy egy telepatát csak egy másik győzhet le, és ha a többiek is ott vannak, azzal csak hátráltatják őt és Irinát. Együtt kell fellépniük Oberon ellen. Már közeljárt ahhoz a helyhez, ahol Irinát fogvatartották. A szive a torkában dobogott, noha nem félt semmitől, de mégis olyan félelmetes volt számára a helyzet. A komlinket még a szobájában levette, hogy ne zavarja meg őt és Irinát az akció közben. Mióta az Effendik tagja lett úgy érezte, le kell tennie az asztalra, bizonyítania kell. Hát most adott az alkalom, gondolta magában.
Jill belépett a terembe. Irina ott feküdt középen, mozdulatlanul, látszólag egyedül. Jill eloldozta a köteleket és ébreszgetni kezdte Irinát. Az orosz lány felnyitotta szemeit.
- Jill, menj innen, csapda! - nyöszörögte.
- Nélküled nem megyek. Gyere! - felsegítette a lányt.
- Milyen bájos! - lépett melléjük Oberon. - Noha nem számítottam Rád, Jilly, de örülök, hogy szemtől szemben találkozhatok McIntosh lányával.
- Nem tudom, miről beszélsz, Oberon. Az én apám Pittson mérnök.
- Oh, hát persze. Mindenkinek ezt mondták. De...
- Nem hallgatlak tovább, Oberon. Engedj elmenni minket, és akkor nem bántunk. - Oberon erre hangos röhögésbe tört ki, már-már a hasát fogta.
- Kit akarsz áltatni, kicsi lány? Egy vallatás és egy komplett hajóátfésülés után még azt gondolod, hogy lesz erőd kiállni ellenem? Amúgy sem lenne, de így meg pláne nem... Mindenesetre, köszönöm, hogy besétáltál ide és most már két csalimadaram van. Milyen drága madarak.
- Ne igyál rá mérget! - ezzel Jill támadásba lendült. Oberonnal gondolat párbajt vívtak, az erőterek csak úgy cikáztak. Irina is kezdett magához térni, ahogy múlt Oberon bénító hatása és igyekezett ő is bekapcsolódni. Ketten már elég erősek voltak ahhoz, hogy megfordítsák a küzdelmet. Az energia áramlott a teremben, senki sem volt biztonságban. A hajó himbálózni kezdett, az étkezőben pánik hangulat lett urrá. A triád folytatta a küzdelmet, amikor egy erős sugár robbant köztük középen, s mindhármojukat a földre vetette. Elsötétült a világ számukra.

Amikor Jill kinyitotta a szemét, Doki mosolygott rá.
- Jilly, kezdem azt hinni, hogy bejövök Neked. Három nap leforgása alatt másodszor vagy nálam. Mikor randizunk?
- Irina?
- Jól van, és a baba is.
- Mi történt?
- Amikor volt az a valami, köztetek és az idegen között, akkor a hajón is urrá lett a félelem. Aztán egyszercsak visszaállt minden, mintha mi sem történt volna. Ez nem a mi érzéseink voltak, hanem valahonnan jött. Ezt kerestük meg. Aztán megtaláltunk Titeket, mert Irina jelzője bekapcsolt. Apropó, hol a Tiéd?
- A szobámban.
- És ott a helye?
- Nem. És az idegen?
- Valahol van.
- Beszélnem kell Matt-tel.
- Még nem. Ma túlzásokba estél. Mégis, mit akartál bizonyítani? Eszednél vagy, Jill?
- Igen, de akkor is beszélnem kell vele! El kell mondanom neki, hogy Oberon... - ezzel Jill már aludt is hála Doki pihentető koktéljának. Matt ott állt felette, minden egyes szót hallott.
- Sejthettem volna. De ő honnan ismeri?
- Majd ha felébred, elmondja. Úgy vélem, Oberon sem úszta meg könnyen a párbajt, úgyhogy most nyertünk egy kis időt. De amíg a lányok nem épülnek fel, addig úgysem tehetünk semmit. Irinára pedig vigyáznunk kell. Matt, javaslom mentsd fel a fizikai szolgálat alól és enyhébb mentális szolgálatot várj el tőle.
- Mi történt?
- Semmi baj nincs. Anyai örömök elé néz.
- Már értem, miért lehetett madarat fogatni Dave-vel. Fájdalmas veszteség.
E szavakkal lépett ki a szobából Matt és Doki.

Oberon mindeközben újabb terven agyalt, de a párbaj, mint ahogy Doki is említette lemerítette. Az egyik mentőhajón bújt meg...