Matt minden udvariassági szabály megszegésével rontott be Dokihoz, aki éppen Jurijjal folytatott értekezést egy adag karácsonyi vacsoráról rejtélyes módon megmaradt muffinnal teli tál felett.
- Jó reggelt, Matt! Reggeliztél már? - kérdezte Doki, miközben egy tejszínes tetejűt levett a tálról és a tányérjára pakolt, majd a papírtól való megszabadítása után hozzálátott annak elfogyasztásához.
- Nem vagyok éhes - sziszegte Matt a fogai között. - Beszélhetnénk négyszemközt?
- Sajnos az egész délelőttöm foglalt, egészségügyi ellenőrzésen vesznek részt azok a katonák, akik vállalták, hogy nyomon követhetem azoknak az eseményeknek a hatásait, amik itt az űrhajón, közvetve pedig az űrben érik szervezetüket. Tudomány mindenek felett! - Doki szemében ott bujkált a ravasz csillogás, szemmel láthatólag az összeesküvés sikeres volt. Matt nem akart Jurij előtt jelenetet rendezni, így visszavonta agyarait és pillanatnyilag későbbre halasztotta Doki megfojtását, pedig lelki szemei előtt már elképzelte az egészet.
- Amint végeztél, várlak a parancsnoki hídon. A szobámnak tudod még ki kell szellőznie... - Matt sarkon fordult és kiindult a főorvosi szobából.
- Miért, történt valami? - Doki alig leplezte hangjában "bűnösségét" az elmúlt éjszaka eseményeinek előhívójaként.
- Ugye nem akarod, hogy erre most válaszoljak? - csattant fel Matt. - És megköszönném, ha nem reklámoznád.
- Értettem, Uram - mondta Doki, majd Jurij felé fordult és folytatták beszélgetésüket a hibernációról, ami roppant mód izgatta Doki fantáziáját.
-... ahogy mondtam, a vadászgépem adatbázisáa eltárolta a hibernálás előtti állapotom - Doki minden vágya pedig az volt, hogy azokat az információkat megszerezhesse.
- Oh, nagyon értékes információk lehetnek azok - Doki szemei földöntúli csillogásban ragyogtak.
Ugyanúgy, ahogy Jillian szemei is.
Miután Matt magára hagyta a szobábájában, hirtelen rátelepedett a csend. Körbenézett, mielőtt kimászott volna a takaró jótékony védelméből, majd miután meggyőződött arról, hogy senki sem láthatja őt - idegen szoba, idegen illatok, idegen "veszélyek" - felöltözött. A ruhái szanaszéjjel hevertek a földön. Miután felöltözött, a fürdőszobába ment és a haját is megigazította. Mielőtt kilépett volna Matt privát szobájából -aminek két kijárata volt, az egyik a folyosóra vezette, a másik pedig a parancsnok fogadó szobájába - tétovázott, merre menjen ki. Végül a folyosóra lépett ki.
Senki nem járt arra. Gyors léptekkel eltűnt a saját szobája felé. De közben nem hagyta nyugodni egy gondolat, ami a világűrben cikkázott céltalanul.
Valami készül odakint...
Valaki pedig Jillt követte.
Délutánra Matt Effendi gyűlést hívott össze a 13-as dokkban. A Leonidas II. fedélzetén is fenn tartotta magának saját célokra a dokkot, senki nem firtatta miért. Körben ültek a földön, Doki titokban megszerzett muffinos tálja - noha megcsappant mennyiségű édességgel - körbejárt, ezzel is jelezvén, tegnap előtt még karácsonyi vacsorát ültek s jön a Szilveszter. Matt nem éppen ezért hívta őket össze.
- Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy tegnap téves riasztás futott végig a hajó gerincén. - közben a muffinos tál körbejárása az Ikreknél elakadt. - A téves jelzés a pánikkeltés ellen futott körbe. De a műszerek hiperérzékeny rendszere jelzett valamit, ami a Szervezet jelzésére emlékeztetette Bird zászlóst, nincs okom azt feltételezni, hogy elnézett bármit is, a jelentésekben feketén-fehéren állt a jelzés ténye. Bird pedig régi bútor darab, jól átlátja a jelzés és jelzés közti különbséget.
- Reggel óta különös érzésem van - kezdte Jill, mire Matt elég különös képet vágott. - Egy gondolat kószál az űrben szabadon - folytatta Jill.
- Annak halovány rezdüléseit én is éreztem - kapcsolódott be Irina.
- A Scylla jelzéseihez hasonló. De nem tudtam kapcsolatot termeteni vele. Falakba ütköztem.
- Mintha hibernálták volna.
- Jurij szerintem meg nem öszínte velünk - folytatta Tuck. - Nem tetszik a fizimiskája. Selmával is olyan mézes-mázos volt, olyan, mint aki azt mondja, amit hallani akarunk.
- Mit vártok tőle, több, mint hat évet átaludt az életéből és most keresi a helyét - vette védelmébe Doki.
- Ikrek, álljatok rá Jurijra és ha bármi gyanúsat tesz, cipeljétek ide és kiszedjük belőle, amit titkol. Jilly, Te beszéltél vele, míg aludt. Mit tapasztaltál? - a kérdezett mereven maga elé nézett és elmerült az emlékeiben.
- Az oroszunk elkötelezett hazája iránt, számára minden felett áll a Haza, az Orosz Hon. - mondta Jill. - Más nem nagyon merült fel a beszélgetés folyamán - majd újra visszatért az itt és mostba az emlékekből.
- Ez nem sok.
- Talán ártatlan és nincs köze ahhoz a valamihez, amit Ir' és Jill érzékelnek - tartott ki álláspontja mellett Doki.
- Történetesen nem bízhatunk meg benne, míg nem szolgál rá. - szögezte le Matt. - Más téma. Caleb. Az érdemei alapján köztünk helye. De szeretném tudni a véleményeteket. Egyöntetű kézfeltétellel jelezzétek. - Matt körülhordozta tekintetét a jelenlévőkön. Minden kéz a magasba lendült. - Ez eldőlt, a megfelelő időponton még gondolkodok. Egyelőre fejtsük meg az ismeretlen jelzést. Egyéb mondandó? - Matt újra végignézett mindenkin, de csak sejtelmes mosolygásba botlott minden arcon, Jill pedig lesütötte a szemét. - Hát akkor további utasításig mindenki végezze, amit eddig is végzett... Oszolj! - dönnyögte, majd elsőként pattant fel és viharzott ki a dokkból.
Jurij meggyőződött arról, hogy Jill és a többiek eltűntek a 13-as dokkot rejtő ajtó mögött, útját a saját gépéhez kanyarította tovább. A hangárt két biztonsági őr őrízte, az ajtón nem juthat be. Áttért egy másik folyosóra, ahonnan a szellőző nyílt. Macskaügyességgel felmászott mellé, majd egy mozdulattal eltávolította a szellőző ajtaját, míg bemászott, beakasztotta az ajtót a csövekbe, alig pár másodpercet vett igénybe mire bejutott a járatba, s visszatette az ajtórácsot. Elindult a hangár felé, nem kellett sokáig mennie, amikor elérte a másik rácshoz. Pont alatta állt a vadászgépe.
- Gyémánt! - rebegte, mire a vadászgép fényei felgyúltak. Jurij leügyeskedte magát a járatból. A szellőző rácsok számára sosem jelentettek akadályt, akkor sem, ha a legnagyobb csavarok tarották. A Szervezet különleges technikája, apróságokon múlhatnak nagy csaták is.
- Drágám, csak nem hiányoztam? - mondta, s átszellemült arccal végigsimított a karcsú gép oldalán. - Jelentést!
- Kelet közeledik, hívójel elküldve, keresi a dimenziót. - mondta a gépi hang.
- Helyes - nyugtázta Jurij. - Ékkő! - erre a vadászgép fényei újra kihúnytak, Jurij pedig arra távozott, amerről jött.
Jill és Irina még a 13-as dokkban maradtak és telepatikus gyakorlatokat végeztek. Az a gondolat nem hagyta nyugodni őket. Jill prekognicíós érzései pedig nagyon rossz események lehetőségeit ébresztettek fel benne.
- Jó reggelt, Matt! Reggeliztél már? - kérdezte Doki, miközben egy tejszínes tetejűt levett a tálról és a tányérjára pakolt, majd a papírtól való megszabadítása után hozzálátott annak elfogyasztásához.
- Nem vagyok éhes - sziszegte Matt a fogai között. - Beszélhetnénk négyszemközt?
- Sajnos az egész délelőttöm foglalt, egészségügyi ellenőrzésen vesznek részt azok a katonák, akik vállalták, hogy nyomon követhetem azoknak az eseményeknek a hatásait, amik itt az űrhajón, közvetve pedig az űrben érik szervezetüket. Tudomány mindenek felett! - Doki szemében ott bujkált a ravasz csillogás, szemmel láthatólag az összeesküvés sikeres volt. Matt nem akart Jurij előtt jelenetet rendezni, így visszavonta agyarait és pillanatnyilag későbbre halasztotta Doki megfojtását, pedig lelki szemei előtt már elképzelte az egészet.
- Amint végeztél, várlak a parancsnoki hídon. A szobámnak tudod még ki kell szellőznie... - Matt sarkon fordult és kiindult a főorvosi szobából.
- Miért, történt valami? - Doki alig leplezte hangjában "bűnösségét" az elmúlt éjszaka eseményeinek előhívójaként.
- Ugye nem akarod, hogy erre most válaszoljak? - csattant fel Matt. - És megköszönném, ha nem reklámoznád.
- Értettem, Uram - mondta Doki, majd Jurij felé fordult és folytatták beszélgetésüket a hibernációról, ami roppant mód izgatta Doki fantáziáját.
-... ahogy mondtam, a vadászgépem adatbázisáa eltárolta a hibernálás előtti állapotom - Doki minden vágya pedig az volt, hogy azokat az információkat megszerezhesse.
- Oh, nagyon értékes információk lehetnek azok - Doki szemei földöntúli csillogásban ragyogtak.
Ugyanúgy, ahogy Jillian szemei is.
Miután Matt magára hagyta a szobábájában, hirtelen rátelepedett a csend. Körbenézett, mielőtt kimászott volna a takaró jótékony védelméből, majd miután meggyőződött arról, hogy senki sem láthatja őt - idegen szoba, idegen illatok, idegen "veszélyek" - felöltözött. A ruhái szanaszéjjel hevertek a földön. Miután felöltözött, a fürdőszobába ment és a haját is megigazította. Mielőtt kilépett volna Matt privát szobájából -aminek két kijárata volt, az egyik a folyosóra vezette, a másik pedig a parancsnok fogadó szobájába - tétovázott, merre menjen ki. Végül a folyosóra lépett ki.
Senki nem járt arra. Gyors léptekkel eltűnt a saját szobája felé. De közben nem hagyta nyugodni egy gondolat, ami a világűrben cikkázott céltalanul.
Valami készül odakint...
Valaki pedig Jillt követte.
*
Délutánra Matt Effendi gyűlést hívott össze a 13-as dokkban. A Leonidas II. fedélzetén is fenn tartotta magának saját célokra a dokkot, senki nem firtatta miért. Körben ültek a földön, Doki titokban megszerzett muffinos tálja - noha megcsappant mennyiségű édességgel - körbejárt, ezzel is jelezvén, tegnap előtt még karácsonyi vacsorát ültek s jön a Szilveszter. Matt nem éppen ezért hívta őket össze.
- Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy tegnap téves riasztás futott végig a hajó gerincén. - közben a muffinos tál körbejárása az Ikreknél elakadt. - A téves jelzés a pánikkeltés ellen futott körbe. De a műszerek hiperérzékeny rendszere jelzett valamit, ami a Szervezet jelzésére emlékeztetette Bird zászlóst, nincs okom azt feltételezni, hogy elnézett bármit is, a jelentésekben feketén-fehéren állt a jelzés ténye. Bird pedig régi bútor darab, jól átlátja a jelzés és jelzés közti különbséget.
- Reggel óta különös érzésem van - kezdte Jill, mire Matt elég különös képet vágott. - Egy gondolat kószál az űrben szabadon - folytatta Jill.
- Annak halovány rezdüléseit én is éreztem - kapcsolódott be Irina.
- A Scylla jelzéseihez hasonló. De nem tudtam kapcsolatot termeteni vele. Falakba ütköztem.
- Mintha hibernálták volna.
- Jurij szerintem meg nem öszínte velünk - folytatta Tuck. - Nem tetszik a fizimiskája. Selmával is olyan mézes-mázos volt, olyan, mint aki azt mondja, amit hallani akarunk.
- Mit vártok tőle, több, mint hat évet átaludt az életéből és most keresi a helyét - vette védelmébe Doki.
- Ikrek, álljatok rá Jurijra és ha bármi gyanúsat tesz, cipeljétek ide és kiszedjük belőle, amit titkol. Jilly, Te beszéltél vele, míg aludt. Mit tapasztaltál? - a kérdezett mereven maga elé nézett és elmerült az emlékeiben.
- Az oroszunk elkötelezett hazája iránt, számára minden felett áll a Haza, az Orosz Hon. - mondta Jill. - Más nem nagyon merült fel a beszélgetés folyamán - majd újra visszatért az itt és mostba az emlékekből.
- Ez nem sok.
- Talán ártatlan és nincs köze ahhoz a valamihez, amit Ir' és Jill érzékelnek - tartott ki álláspontja mellett Doki.
- Történetesen nem bízhatunk meg benne, míg nem szolgál rá. - szögezte le Matt. - Más téma. Caleb. Az érdemei alapján köztünk helye. De szeretném tudni a véleményeteket. Egyöntetű kézfeltétellel jelezzétek. - Matt körülhordozta tekintetét a jelenlévőkön. Minden kéz a magasba lendült. - Ez eldőlt, a megfelelő időponton még gondolkodok. Egyelőre fejtsük meg az ismeretlen jelzést. Egyéb mondandó? - Matt újra végignézett mindenkin, de csak sejtelmes mosolygásba botlott minden arcon, Jill pedig lesütötte a szemét. - Hát akkor további utasításig mindenki végezze, amit eddig is végzett... Oszolj! - dönnyögte, majd elsőként pattant fel és viharzott ki a dokkból.
*
Jurij meggyőződött arról, hogy Jill és a többiek eltűntek a 13-as dokkot rejtő ajtó mögött, útját a saját gépéhez kanyarította tovább. A hangárt két biztonsági őr őrízte, az ajtón nem juthat be. Áttért egy másik folyosóra, ahonnan a szellőző nyílt. Macskaügyességgel felmászott mellé, majd egy mozdulattal eltávolította a szellőző ajtaját, míg bemászott, beakasztotta az ajtót a csövekbe, alig pár másodpercet vett igénybe mire bejutott a járatba, s visszatette az ajtórácsot. Elindult a hangár felé, nem kellett sokáig mennie, amikor elérte a másik rácshoz. Pont alatta állt a vadászgépe.
- Gyémánt! - rebegte, mire a vadászgép fényei felgyúltak. Jurij leügyeskedte magát a járatból. A szellőző rácsok számára sosem jelentettek akadályt, akkor sem, ha a legnagyobb csavarok tarották. A Szervezet különleges technikája, apróságokon múlhatnak nagy csaták is.
- Drágám, csak nem hiányoztam? - mondta, s átszellemült arccal végigsimított a karcsú gép oldalán. - Jelentést!
- Kelet közeledik, hívójel elküldve, keresi a dimenziót. - mondta a gépi hang.
- Helyes - nyugtázta Jurij. - Ékkő! - erre a vadászgép fényei újra kihúnytak, Jurij pedig arra távozott, amerről jött.
Jill és Irina még a 13-as dokkban maradtak és telepatikus gyakorlatokat végeztek. Az a gondolat nem hagyta nyugodni őket. Jill prekognicíós érzései pedig nagyon rossz események lehetőségeit ébresztettek fel benne.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése