A Tortúra...

- Nincs több erőd, Caleb McIntosh! Add fel! - hallatszott a földöntúli hang valahonnan Caleb érzékelésének határmezsgyéjéről.
- Soha! - Caleb hangja gurgulázásba fulladt. Saját nyála, a szájából és az orrából szivárgó vér igencsak megnehezítette a beszédet.
- Vége Caleb! Elérétél az utad végére... Eddigi életedet bevégezted... - A sötét csuklyát viselő alak felemelte a vallatás közepe óta a padlóra dőlt aszatal mellől a sárgán izzó folyadékkal teli automata fecskendőt. - Vége Caleb... Már csak rád várunk, hogy elismerd... Könnyíts lelkeded, és élvezd az utazást!
Caleb bordái közé - már ő sem tudja hanyadszor - egy vasalt csizma rúgott, idegtépő fájdalommal telítve el egész testét.
- Vége Caleb... Ismerd be végre!
- Soha!
A csizma gazdája szólt a fecskendőt tartóhoz, beszédük az érzékelés határain kívül cicergett. Csak néhány szófoszlányt fogott fel:
- Uram... ezzel... semmire... túl... nem... ...adni....
- Kötözzétek le! Nem akarom, hogy ficánkoljon! - A csuklyás alakok előtűntek a fénykör, a Caleb-re zárult, beszűkült világ határain túlról. Lassan mozogtak, fájdalomtól izzó tagjait óvatosan fonták a hevederek hálójába. Caleb tudata lassan elhagyta a világot...
- Itt az út vége McIntosh... - szólt a főnök, és Caleb nyakába döfte a fecskendőt. Az automatika szisszenését követően az anyag elkezdett szétáradni a testében... Kizuhant a valóságból... Az örök fényesség ragadta magához...
-----------------------------------------------------------
- Caleb! Itt Sofie De'Mounte. Beszélnünk kell! Fontos! Azonnal találkozzunk a személyzeti raktár előtt!
- Vettem Sofie, Azonnal ott vagyok.
"Sofie De'Mounte... A Szervezet összekötő ügynöke, profi beszivárgó. Mit akarkat?" - gondolkodott Caleb - "Miért pont most fedte fel magát előttem?"
Gondolataiba gabalyodva érkezett meg a találkára. Sofie sehol.... Majd az egyik ajtó árnyékából egy borosüveg csattan a tarkóján.
- Sofie! De miért...
- Sajnálom Caleb... Nem tehettem mást - Sofie könnyeiben fulladozik. Majd egy csuklyás alakot látott, és elájult...

Mikor magához tért, egy fénykör közepén találta magát, és a csuklyás alak vele szemben állt.
- Ki vagy, és mit akarsz?
Csend...
- Ki vagy, és mit akarsz?
Továbbra is csend... Se visszhang, se valami jele annak, hogy bármi történt vagy a szavak bármikor elhangzottak volna... A "Csend" fogalmának végső manifesztációja volt jelen ezen a helyen.
Caleb nem bírta tovább, az alak felé ugrott, de az kitért előle, és fejbe vágta egy rövid fabunkóval, majd egy injekciót nyomott a nyakába. De ez más volt. A következő ütés rendkívül laza volt, más esetben nem okozott volna semmilyen sérülést, most mégis úgy érződött, mintha egy darabot téptek volna ki a vállából. Majd egy vaslat csizma vágódott a bordái közé, először ezen a helyen... Megpóbált felegyenesedni, és a támadó arcába nézni, de a csuklya alól csak egy tűzben forgó szempár meredt vissza rá...
-------------------------------------------
Az első pillanatokat láthatta ismét a tortúra kezdetéről... De a fény már körülölelte... Vagy mégsem? Lassan kezdett ismét tudatára ébredni...

- 1-2-3-4 Fújd Matt! Tuck, töltsd 320-ra... - harsogott Doki.
- Mi történt? - próbált felülni Caleb - De kába vagyok...
- Jól ránk ijesztettél fiú! - Tuck hatalmas karjai köréfonódtak, és majdnem kiszorították belőle a szuszt...
- Caleb, te élsz? - Alex könnyeivel küzködve lökte félre az öreg Tuck-ot... - Már azt hittem, hogy...
- Csend Alex... Ne mondj egyelőre semmit! - Irina lépett a képbe - Mindenki kifelé! MOST!
- Mi történt? ÁÁÁÁÁÁÁÁ
Matt ritkán használt telekinézise mindenkit a hangár falához vágott... : - Irina az mondta, hogy kifelé! Menjetek már!
Az ajtó bezáródott, csak Irina, Matt és Caleb maradt odabent.
- Mi történt Irina? - kérdezte Matt.
- Csak figyelj!
Caleb nem értett semmit az egészből... : - Mi van? Mitől lett ilyen meleg hirtelen?
Több szó nem hangzott el percekig. Caleb ruhái lassan füstölni kezdtek... Majd lángrakaptak...
- Pestronka hátra! - kiáltotta Matt, és azonnal a falhoz szorította Irinát. A padlóra állított vizesvödör tartalmát gondolkodás nélkül Calebre öntötte. A 13-as hangár megtelt a gőzzel.
- Nyugodj meg Caleb... Egy kicsit elszámoltam magam. - Szóli Irina, majd egy tűt döfött Caleb nyakába. - Most egy picit el fogsz lazulni... Néhány blokkot kel a pici kobakodba belevernem... Remélem nem baj... Gondolom, hogy nem kell mondanom, hogy ne ellenkezz...
Caleb ismét elájult...
- Hát így könnyebb lesz... - Szólt Irina, és azonnal belekezdett a műveletbe...