"Föld a láthatáron!"

A Leonidas fedélzetén csöndesen követték egymást a napok. Az oroszok Selma és Irina vezényletével rehabilitációs programon vesztek részt, mely során a hat év, nyolc hónap, két hét és négy nap során megélt magány érzését dolgozták fel.

Jillian számára a videó központban tett szolgálata töltötte ki mindennapjait. Huszonkilenc ember hozzátartozóját kellett megtalálnia. A földi irányítóközpont ugyan nem lelkesedett első kérésre, hogy maximális segítséget nyújtsanak számára, de Rosneberg szenátor nyomatékosított közbenjárására kötélnek álltak.

A földiek számára a Leonidas csak egy távoli álomképként lebegett a messzi csillagok fényében. Néha a csillaghajó fedélezetén utazók számára pedig egykori földi életük tűnt távoli emléknek.

Jillian a videó szobában ült és éppen egy értetlenkedő hivatalnok földi üzenetét olvasta bosszúsan. Néhány nevet nem tudtak kódolni, így újra kell küldenie a teljes listát. Bürökraták... Kis kosztümben és kivasalt, mindig tökéletes egyenruhában ülnek a monitorok előtt és teljesítenek szolgálatot. Fogalmuk sincs az univerzum végtelenségéről. Fogalmuk sincs saját életük bekorlátozott mivoltáról.
- Jillian Cross százados, sürgősen kéretik a 13-as dokkba! - villogott a komlinkje bal csuklóján. Jill készenléti állapotba tette a videó szoba monitorjait, majd gondosan bezárta az ajtót maga mögött. Ebbe a terembe csak neki és néhány kiváltágosnak van lehetősége belépni. Sietősen megindult az alsó szintre, a hangárak felé. Kisvártatva el is érte a 13-as dokk ajtaját, sebesen beviharzott rajta.
Matt várta, a többiek még nem érkezhettek meg, mert a kapitány egyedül állt a kör közepén.
- Cross százados, örülök, hogy gyorsan ide tudtál érni. - kezdte meg hivatalos hangnemben, de orra alatt mosoly bujkált.
- Kapitány! - Jill maga is hivatalos magatartást vett fel, nem tudtam mire vélni a dolgot.
- Gyere, mutatok valamit! - ezzel Matt elindult a hangár egyik oldalhelysége felé, ahol a Tündér tartózkodott, s méltóságteljesen állt a saját bejáratú hangárjában. Jill tétován követte őt. Mielőtt beléphettek volna, Matt megállította. - Most csukd be a szemed. - mondta - És hagyd, hogy vezesselek. - Jill ugyan értetlenkedett, de követte Matt utasításait. - Ülje le! - mondta Matt és egy székhez vezette. - Na most már kinyíthatod! - mondta. Jill szemei elé egy asztal, melynek közepén egy tálban mécsesek úsztak, s körülötte mintha valami vacsora féleség tárult.
- Tudod, Jilly, az elmúlt egy hétben vörös villanást láttam belőled. Amikor én mentem enni Te éppen akkor viharoztál ki az étkezőből, tegnap meg majdnem fellöktél, úgy rohantál ki. Észre sem vettél...
- Kis gondom akadt a földiekkel... Nem nagyon akartak segíteni, az oroszok meg mind rajtam követelték, hogy...
- Nem kell magyarázkodnod, Jilly.
- A vendégeink mind haza akarnak menni. Nyugtalanok - kezdte Jill.
- Most nem foglalkozunk velük, Jilly. Nem érdekelnek a hajó gondjai. Egyszer régen arról kellett írnom, hogy mit jelent a Társ számomra. Akkor még nem ismerhettelek, de mintha Rólad is írtam volna. A Társ az, aki emlékeztett arra, aki voltál, mielőtt harcos lettél. Amikor látlak Téged, akkor mindig eszembe juttatod, ki vagyok. - Jill nem felelt, de szokásosan elvörösödött. Sosem volt a szavak embere. - Jó étvágyat, Jilly - mondta Matt kisvártatva.
- Neked is, Matt! - csendben láttak hozzá az étel elfogyasztásához. - Fura álmaim vannak - kezdte Jilly, miután nagyjából végzett az evéssel. - Azt hiszem, honvágyam lehet. Egy kék bolygóról álmodok, de kihalt, nincsenek az álmomban emberek.
- A hosszú út mindannyiunkat próbára tesz, Jilly. Majd megszokod, ahogy egyre több küldetésen leszel túl. - Jill mélyen sóhajtott, mintha így akarna szabadulni az álomtól. - Mindig várunk valamire. Néha teljesen feleslegesen. Ezen gondolkodtam... Jill, Te mit gondolsz... Mert én úgy gondolom... Mi lenne, ha... Jill, hoz...
- Kapitányt a parancsnoki hídra! - harsogott Matt komlinkje, megzavarva a beszélgetést.
- Ne haragudj, mennem kell! - pattant fel bosszúsan Matt. - Később folytatjuk a beszélgetést, Jilly. - ezzel kiviharzott a hangárból. Jilly kettesben maradt a Tündérrel, ahogy elnézte a vacsorájuk maradékát, a gondosan megterített asztalt, a már majdnem teljesen leégett mécseseket és egy mosoly szaladt át az arcán.

Matthew Morawsky kapitány a parancsnoki hídon állt Bird zászlós mellett.
- Uram, megtaláltuk... - mutatott a monitorra Bird, ahol egy kék bolygó kéklett a messzességben. - Föld kettő... - Bird hangja teljesen elérzékenyült, ahogy kimondta a szavakat.
- Uraim, küldjék ki a szondákat! Csak óvatosan, először fel kell mérnünk a paramétereket. - Majd gondolatban küldött egy üzenetet Jillnek: "megtaláltuk a kék bolygódat, Jill..."