Megmagyarázhatatlan vibrálás terjedt végig a fedélzeten. Morawsky őrnagy épp kilépett a kabinjából, amikor észlelte. A folyosókon a szokásos mindennapi forgalom. "Ők nem érzik?" - tűnődött - "Nem, valószínűleg nem. De akkor ez..." - a mondatot még gondolatban sem fejezte be, azonnal visszalépett a kabinba, és idegesen tépett fel egy titkos falirekeszt. Amit ott talált, cseppet sem volt ínyére, de sajnos ez egy különös helyzet, így nem válogathat az eszközökben. A képernyőn egy árva kurzor várta az utasításokat. A képernyőt hiába érintette meg, nem történt semmi, beviteli eszköz nem volt a rekeszben. "A francba" - morogta, és óvatosan tapogatózni kezdett a tarkóján, amíg megtalálta azt a különleges titáncsatlakozót, amit végső esetre ültetettek be neki a Szolgálatnál. - "A legbiztosabb kód, he?"
A szükséges kábel gyorsan találta meg a helyét részint a falikonzoban, részint az őrnagy fejében. - "Csapassuk bébi!" - visította Matt gondolatban, és alámerült a digitális valóságba.
"Alámerülés kész... Matthew Morawky őrnagy... Azonosítás rendben, várom az utasításait!
M.M.: Vészhelyzeti protokollt aktiválni! Teljes irányítást a parancsnoki kabin termináljára, M.I. aktiválása, M.I.-t automata irányításra. Mozgás állj, műszereket fals eredmények szolgáltatására átállítani. Belső feltörés nyomait eltüntetni."
- Épp a parancsnoki hídra tartottam. Éreztem azt a vibrálást végigrobogni a fedélzeten. Nem egyszerű, fizikailag érzékelhető rezgésről volt szó, hanem pszihonikus sugárzásról. Még jó, hogy közel volt a kabinom, és be tudtam indítani a vészhelyzeti protokollt. Pesztronka, hozd a gyerkőcöket, találkozó nálam.
- Jill-t a gyenguszra vitték, Doki azt hiszi, hogy meghibbant.
- Irina, te is telepata vagy... Nem észleltél semmi különöset?
- De, pár pillanatig láttam Dave-et a folyosón. De csak az emlékek játéka. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki... eddig...
- Oké, hozd a többieket, találkozó nálam. Jill is legyen itt!
- Értettem Szeráf, hamarosan ott leszek. Pesztronka kiszáll.
A belső forródrót jelzője kialudt, és Morawsky őrnagy elégedetten dőlt hátra a székében. A monitorokon egy határozottan élő bolygó terpeszkedett, a képernyő szélén mindenféle adatsorok pörögtek megállíthatatlanul.
"Cat, miért pont itt, miért pont most? Miért pont ezt a bolygót szemeltétek ki?" - a gondolatok úgy zúgtak végig Matt agyán, mint a sztrádákon az éjjeli huligánok felpiszkált járműveiken.
Kihúzta a kábelt a tarkójából, és becsukta a falikonzolt...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése