Egy mély lélegzet a futás előtt...

A Földi Erő kommunikációs frekvenciáit egy mélyen zengő hang töltötte meg oroszos akcentusával:

- A Földi Erő űrhajóinak! Itt Alexej Balurov űr-dandártábornok... A főparancsnokság utasítása szerint nem kezdeményezhetünk harcot. Ismétlem nem kezdeményezünk harcot! Aki mégis elsüti a fegyverét, azt személyesen lövöm fejbe! A titkosszolgálat által kiadott parancs szerint a mentőhajókat gyűjtsék be, és azonnal induljanak velük az Io-i bázis felé.

A vadászok felsorakoztak egymás mellé, így kijelölve a folyosót a megmenekülés felé.

- Alex... a Tündér alakulattal fedezzétek a hátukat... nem akarok veszteséget! - szólt Matt a Leonidas saját alrendszerén át - Ha mégis erősködnek ezek a fiúk, akkor csúnya nagy tüzijátéknak nézünk elébe...

- Matt, itt Byron... Csak nem arra akarsz utalni, hogy valamelyik "batár" szeretetcsomaggal készült a mai bulira?

- Itt Adam... Byron megerősítve... A rövid távú szkennerek taktikai atomtölteteket jeleztek majdnem mindegyik hajón... A Hydrán több is van, úgy világítanak, mintha reflektort kapcsoltak volna...

- Francba... - morgott Matt - Tehát már élesítették is őket... Erről nem volt szó! Caleb!

- McIntosh... - hangzott a kommrendszeren - Matt... Jól állunk, a felét már berakodtuk, a mi rakterünk majdnem tele van.

- Köszönöm a jelentést százados. Készüljetek fel odalent, hogy hirtelen fogunk távozni.

- Értettem Uram... Rögzítjük a rakományt!

- Léptessétek életbe a karantént. Nem akarok semmi meglepetést! Sofie és Te vagytok a felelősek mindenért odalenn!

- Értettem... Caleb vége.

Az ellenséges raj megfontoltan közeledett a bolygó felé. Mögöttük egy gigantikus gépezet úszott csendesen. Az aprób hajók megkerülték a bolygót, és a menekülők után úsztak lassan, kerülve a konfliktust egy idegen fajjal.

A montrum pályára állt, és szemet égető fényességgel megkezdte a planéta felperzselését...