Callupso és Jill találkozása

A Bál javában zajlott, az emberek táncoltak, ettek, jól érezték magukat. És nem foglalkoztak azzal, hogy még nem jutottak túl a Plútón, hogy a múltkor fejvesztés terhe mellett lehetett csak elhagyni az ebédlőt, továbbá nem lehet üzeneteket küldeni a nagy világba, s főleg haza nem. Fura ember, ez a kapitány, suttogják a civilek. Könyörtelenül rendet tart a fedélzeten, de egy tánc és egy lány megszelidíti.

Matt a civilek vezetőivel folytatott beszélgetést, de gondolatai megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag csapongtak. Túl sok mindenre kellett odafigyelnie. Szerencsére Tuck is ott állt a körben, ő vitte a beszélgetés fonalát régi történeteivel, mendemondákkal. A dédapja még a földi tengereken volt hajós kapitány. Amikor Tuck kisgyerek volt, gyakran hallott meséket a kék világról. Óhatatlanul is beleszeretett az óceán végtelenségébe. A legjobban az hiányzott neki. A kék bolygó. Remélte, hogy az új helyen is lesz legalább annyi víz, mint a Földön. Új Otthon találása és kolóniák létrehozása. Komoly és kockázatos küldetés. De valakiknek utat kell mutatni a követező generációknak. Egy jobb és élhetőbb világért. Az már más kérdés, hogy milyen filozófiai kérdéseket vetett fel a küldetés. A szabotázsok pedig sorra az ellenséges érzelmű halandókat igazolta abban a nézetükben, hogy bizony a Föld a kirendelt otthonuk és kész. Többek közt erről is folyt a társalgás. De Matt egyre jobban kezdte türelmét veszíteni. Szórakozottan körbenézett és végre megtalálta a tömegben, akit keresett. Jill a terem széles ablakaihoz lépett. Tekintette különös volt, mint aki más világban jár.

-... régen én is ember voltam - sugározta valami az űrben. - De aztán feláldoztam magam a tudomány oltárán.
- De most rab vagy! - fakadt ki Jill.
- Én élvezem ezt a rabságot, Cross hadnagy. Olyan képességekre tettem szert, amikről mindig is álmodtam! - Callupso torz arcát földöntúli ragyogás keretezte, amik Jill lelki szemei előtt is megjelentek. - Cross hadnagy, nincs esélyetek. Hallom a gondolataidat, Bál van a fedélzeten. Bál, nevetséges! Látlak Téged is, a legszebb ruhádban fogsz meghalni. Kár érte. - Jill elképedve folytatta a mentális kommunikációt.
- Callupso, ha a hajód megsérül, meghalsz. Megéri Neked mindez?
- Ostoba kérdés ostoba halandótól. Elpusztíthatatlan vagyok. Jobb, ha erre felkészültök. Te és a Barátaid és mindenki, aki közel áll hozzád - igen, pontosan tudod, hogy kire gondolok - a kárhozaté lesztek, elenyésztek a semmiben!
- Jill! - Irina kapcsolódott a beszélgetésbe, de nem állt le udvariassági köröket futni az idegen hajóval, hanem kirángatta a mentális kapcsolatból a hadnagyot. Jill teljesen sápadt volt, remegett és az ájulás környékezte. Azonnal leültették.
- Senki nem adott arra engedélyt, hogy kapcsolatba lépj bárkivel is, aki nem a fedélzeten van! - ordibált Matt. - Szerencséd, hogy nem rádióüzenet volt, különben a saját parancsomat kellett volna megszegnem - ezt már összeszorított fogakkal mondta. Jill ráemelte zavart tekinetét.
- Callupso él. A Szervezet ránk küld egy ellenséges hajót, egy élő hajót.
Mielőtt Matt bármit mondhatott volna, a zene elhalt és...