Köztudott, hogy a sebzett vaddisznó veszélyes ellenfél a vadász számára. Jelen helyzet annyival bonyolultabb, hogy a vaddisznó történetesen erős telepata, és láthatatlanná tevő köpenye is van.
Oberon lassan, és hangtalanul vonszolta magát az egyik szervízalagútban. Mentális sebei, melyeket Jill és Irina okozott még frissen égtek, tekintve, hogy nem igényelhetett orvosi segítséget... Most is a gyengélkedő felé tartott, hogy a bált kihasználva gyógyszert szerezzen a hasogató fejfájására.
Az orvosi szobába érve azonban kellemetlen meglepetés érte. Doki ült az egyik vizsgálóasztalon, fején detektorszemüveg, kezében élesre húzott plazmapisztoly.
- Itt az út vége barátom... Add szépen fel... - mondta.
Oberon megpróbálta manipulálni Doki érzékelését, de mintha kőfalba ütközött volna.
- Ne erőlködj, nem szeretném ha a szemedből is vérezni kezenél... A füled és az orrod már így is folyik...
Gyorsan megérintette az arcát, és valóban véres maradt a keze.
"Biztosan szupresszort adott be magának... Nem baj, úgyis végem, mindent beleadok" - gondolta.
Doki szempillái hirtelen rángatózásba kezdtek. Látszott, hoyg mindketten koncentrálnak, de egyik sem bír a másik ellen. Doki orrában megpattant egy hajszálér, de még mindig erősen koncentrált. A két lány lépett be Oberon mögött a helyiségbe, és azonnal felfogták, hogy mi történik, és akcióba léptek. Oberon hirtelen megmerevedett.
- Medve, MOST! Üvöltött Doki.
Oberon arccal zuhant előre, s előtúnt a nyakába szúrt üres injekciós szerelék. Néhány pillanat múlva Tuck is előtűnt az álcázásból, és nevetve szólt a jelenlévőkhöz:
- Jól van gyerekek, lazíthattok. - a mondat végére Doki is előredőlt, de Irina elkapta, és egy nyuktatót adott be neki.
- Ezzel a jómadárral mit csináljunk?
- Tuck, vidd a 13-asba, és szíjazd le. Itt ez az infúzió, ettől kiütve marad egy darabig... Lassan ható szupresszor van benne. - Irina egy infúziós zacsót nyomott az öreg kezébe az egyik lezárt fiókból. - Siess!
Ahogy az öreg eltűnt, Irina pittyentett kettőt a csuklópánton, jelezve Matt-nek a sikeres akciót.
- Lányok, gyertek a hídra... Még nincs vége! - szólt vissza Matt, már a hajó kommunikációs rendszerét használva.
- Mi jöhet még? - fordult Pestronka Jill-hez.
- Callupso...
- Istenem... - Irinát az ájulás környékezte.
Odysseus és Agamemnon a hipertérben várakozott.
- Nem értem ezeket a magas szintű ügynököket... Miért gyilkolják egymást, amikor együttműködve már rég a szomszéd naprendszerben flangálnánk.
- Ez nem a mi ügyünk Jeff, mi csak a civileket védjük.
- De Morris... Miért kellünk mi ehhez? A Föld úgyis túlnépesedett, ez a néhány nem hiányzik sehonnan sem.
- Százados, parancsot kapott. Teljesítse, vagy tagadja meg esküjét, és örömmel fogom főbelőni...
- Igaza van őrnagy úr! Az esküm kötelez. Várom a jelet.
A két "sárkány" osztályú csatahajó közt a kommunikáció elült, teljes némaságban várták a jelet.
Életem célja és értelme
4 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése