A parancsnoki hídon

Az Effendik tagjai kísérték Hermann Dodgert a parancsnoki hídra, miután elfoglalták a Scyllat és a teljes legénységet a Leonidas fedélzetére vittek át, ahol fogolyként bántak velük.

Hermann Dodger méltósággal viselte a vereséget. Egykor Mester volt a Szolgálatnál. Matt is a tanítványai közé tartozott. Találkozásuk első pillanatától megtalálták a közös nevezőt. Matt tisztelte és rajongással vette körbe Dodgert. Fiatal újonc volt még akkortájt az Akadémián. De éles elméje és fizikai képességei kiemelték társai közül. Dodger ezért is figyelt fel rá. Türelemmel tanította és figyelte fejlődését. Matt évfolyamokat ugrott tehetségének köszönhetően. Nem csoda így, hogy a Szolgálat felfigyelt rá.

Effendik akkor lett, amikor lebuktatta saját Mesterét.

Dodger kettős ügynökként ténykedett hosszú éveken keresztül, ami alatt értékes információkat szívárogtatott ki a Szolgálatról. A Szervezet ugyan kimentette, de nyiltan már sehol sem ténykedhetett. A Szervezet Szibériba száműzte.

Matt karrierje pedig szépen ívelt felfelé, noha ő sosem foglalkozott a szamár létrával. Akkoriban ismerte meg Tuck-ot is. Mindez már tíz évet ölel magába. Matt és az egész Szolgálat számára a Leonidas ígérkezet életük legnagyobb kihívásának.

Dodger belépett a parancsnoki hídra. Matt éppen két nővel társalgott.

- Tíz hosszú év telt el azóta - Matt lassan megfordult. Mester és Tanítvány szemtől szemben.
- Ha más nem, de ez biztos - felelt Matt, ezzel célozva arra, hogy Dodger elárulta őt, amit eddig a percig sem tudott megbocsátani. A parancsnoki hídra feszült csend telepedett.
- A Szervezet ezt nem fogja annyiban hagyni. Csak egy csatát nyertetek, de a háborúnak még nincs vége.
- Jó, de a mi kezünkben van a Scylla.
- Erre nem innék mérget - Dodger sandán mosolygott. - Callupso senkinek sem tartozik engedelmességgel...
- Kellő erővel bárkit meg lehet győzni. Cross hadnagy - fordult Jill felé. - Menjen a 13-as hangárba további eligazitásig és várjon ott. (Közben gondolatban minden más információt megoszott a lánnyal.) Jill kisietett a teremből, hálás volt Matt-nek, amiért kimehetett a fojtogató légkörből. Dodger gondolatai idegesen járták körbe a teret.
- Most pedig mit fog tenni, Morawsky kapítány? - gúnyolódott Dodger.
- Visszatérünk a Földre és kijavítjuk a károkat.
- Úgy! Valamit mégiscsak elértünk! - Matt elengedte a füle mellett Dodger ugatásait. Olyan kutya, akin szájkosár van.
- Tuck hadnagy, kísérje a vendégünket az őt megillető szállásra - ezzel elvezették Dodgert. Matt Irinához lépett.
- Jillel tartsátok kordában Callupsot. Felváltva tegyétek, és ne menjetek messzire. Csak annyira avatkozzatok bele, hogy ne támadjon meg minket váratlanul. A 13-as hangárban zavartalanul figyelhetitek.
- Értettem, uram.
- Most pedig pihenj le, Irina. Ez is parancs. Az ikrek majd intézkednek a civilek ügyében, mindenki visszamehet a kabinjába és nagyjából ne is nagyon mozgolódjanak. Ha minden jól megy, két nap alatt hazaérünk. Haza... Hamarabb végetért a küldetésünk, mint vártam.
- Matt, nem csak Neked ért véget valami túl hamar - ezzel Irina kiviharzott a parancsnoki hídról.

Kis idő elteltével Tuck tért vissza.
- Oberonra doki vigyázz, mi lesz vele?
- Most sor kerül rá is.
- Nem kellene pihenned, Matt? Ne hajszold túl magad.
- Rendben vagyok! . mondta Matt, de közben belül teljesen máshogy érezte. Jill nem hagyta nyugodni. És ez így nem lesz rendjén. Most is az offenzíva közepén azon aggódott, hogy a lány ne legyen olyan helyen, ahol baja eshet. Ez már túlzás, gondolta magában. Megrázta magát, mint aki így próbál szabadulni a terhektől. Eddig is jól megvolt érzemek nélkül, majd most is meg lesz. Most pedig Dave emlékére jöhet a revans.

Jill távolról figyelte közben Callupso-t. A hajó sötét foltként lebegett az örök éjszakában.

A mai este történése megváltoztatta mindannyiuk életét. Most pedig vissza a Földre. A kaland eddig tartott. Mélabú ülte meg a Lelkeket. Valami eltört, ami egész volt. Most már kár keresni. Lezárták. Pont.