A Méhkirálynő utolsó tánca...

- Asszonyom! Ügynökeink jelentése szerint Oberon nem teljesítette a megbízatását, és a mentőcsapatot is megsemmisítették. Callupso eltépte láncait, és elpusztította a Scylla-t.
- Ügynökeink? Hány élő ügynökünk van még? Az összes fogságban van, és hamarosan elitélik őket... Vagy halál, vagy hosszantartó vendégség vár rájuk valamelyik bányászkolónián. Szervezetünk összeomlott. Kérem adja ki a parancsot: Mindenki szüntesse be a megbízatását, és foglalkozzon civil munkájával... Itt már semmit sem tehetünk, hiba volt azt hinni, hogy egyeduralkodóvá válhatunk a Földi titkosszolgálatok között. Ez a harc elemésztett mindnyájunkat. Legyen hát vége.
Helen von Liebgott űr-dandártábornok, a Földi Erő vezérkarának tagja az ablakhoz lépett, és kitekintett a végtelen tintakék éjszakába. "Hát így ér véget minden." - gondolta.
- Rádiós! Kapcsolja kérem Rosenberg szenátort!
- A kapcsolat él, Asszonyom.

- Áh, Helen... Mivel szolgálhatok számodra?
- Szervusz Jürgen... egy vallomással tartozom... Én vagyok a Szervezet vezetője.
- De Helen... Ez hogy lehet? És miért nekem mondod el? - kapkodta a levegőt Jürgen.
- Ne tettesd a tudatlanságod kérlek, már régóta sejtetted. Annyi éven át hazudtunk egymásnak, még a házasságunk is ráment erre. Jut eszembe, hogy van Cecilia és a gyerekek?
- Meg vannak, köszönöm a kérdésedet. De akkor sem értem, miért pont engem hívsz?
- Szükségem volt valakire, aki ismer, és megért. Annyi vér tapad a kezemhez, hogy már nem vagyok képes a tükörbe nézni. Csak el szerettem volna búcsúzni tőled. Mindent köszönök. Ja, az embereimnek általános amnesztiát kérek tőled, és ha jelentkeznek nálatok, akkor vegyétek fel őket. Mind nagyon jól képzett ügynök.
- Várj Helen... - a vonal megszakadt, Helen szakította meg.
"Itt az idő..." - gondolta. Helyet foglalt kedvenc foteljában, és a karfa titkos rekeszéből elővette a régi szolgálati fegyverét.

Csak egy dörrenés hallatszott, majd a régi Smith and Wesson forgótáras pisztoly halk koppanása a padlón.