Az oroszok a spejzban vannak

A Vlagyivosztok fedélzetén a következő események zajlottak le, miután megszakadt a kapcsolat:
Tatjana próbálta megértetni Lavarov Őrnaggyal, hogy a Szervezet, melyet még továbbra is buzgón és oly' nagy hűséggel szolgál már történelemmé vált.
Jutalma egy pofon volt, melyet Lavarov küldött felé és a parancsnoki híd korlátja adta a másikat.
Katarína Slovoka százados az események szemtanúja volt, Kasarow holteste még mindig ott hevert a piszkos padlón, szinte átgázolt rajta Lavarov, semmit sem látott maga előtt, mint a kijelzőket, ahogy éppen tűzelés alá vonják a Leonidas fedélzetét.
- Dícsőséget szerzek Hazámnak! - velőt rázó kacaj hagyta el ajkait. Támadást intézett az ellenséges csillaghajó irányába. - Most megmutatjuk a Szervezet erejét!
- De Uram - próbálkozott Maxim Orkona tízedes. - Csak egy támadás van elég energiánk!
- Tűz! - kiáltotta el magát Lavorov, meg se hallva Orkon szavait. A proton csőből kék nyaláb lövelt ki és a Leonidas alső szegmensét találta el, melynek nyomán egyből lángok csaptak fel. - Újabb tűzelésre felkészülni! - de mielőtt újfent lecsaphattak volna, a Leonidas szőnyegbombázás alá vonta a hajót. A Vlagyivosztok rázkódott, a tűzjező rendszer megörülve villogott és sípákolt. - Senki ne merje elhagyni a helyét a mentőhajók irányába! - üvöltött Lavarov. Akik éppen menekülni kezdtek, azokat gondolkodás nélkül fejbelőtte. Káosz tört ki a parancsnoki hídon. Katarína nem tétovázott. Lavarov háta mögé lépett aki nem vette észre őt az örült táncában, s egyetlen tiszta mozdulattal tarkón lőtte.
Lavarov ördögi grimasszal az arcán halt meg. Több, mint hat év örülete rajzolódott ki vonásain.
- Stabilizálni a rendszereket, és azonnal adjatok be egy vonalat a Leonidas-szal! - kiabált Katarína, hangjában nem volt bizonytalanság, egyértelmű parancsokat osztott. Magabiztossága megnyugtatta a legénységet.
- Itt a Vlagyivosztok! - szólalt meg, miután a recsegés jelezte a hangszóron, hogy él a kapcsolat. - A fegyvert leteszük, fehér fényeket bontunk.
- Kivel beszélek? - érdeklődött egy erős férfihang.
- Katarína Slovoka százados, momentán a Vlagyivosztok kapitánya.
- Katarínsa Slovoka százados, Lavarov őrnagy hol van?
- Meghalt, uram. Engedélyt kérünk, hogy átlépjünk a Leonidas fedélzetére. A Vlagyivosztok halálhajó, már semmi remény nem maradt itt az Életre. Sokan meghaltak az elmúlt években, sokan nem ébredtek fel a hibernálásból és már nem is fognak. Uram, a túlélők amnesztiát kérnek.
- Slovoka százados, hány emberről van szó?
- Huszonnyolcan maradtunk, Uram.
- Értem, a mentőhajót azonnal küldöm, ne hozzanak át fegyvert s csak a legszükségesebb tárgyaikat hozzák magukkal. Figyelmeztetem, bármilyen gyanúgy mozdulat, tárgy, vagy csel és a Vlagyivosztokon maradnak! Egy órát kapnak arra, hogy összekészüljenek.
- Köszönöm, Uram! Katarína Slovoka kilép a vonalból. - ezzel megszűnt a kapcsolat. - Maxim, szedjük össze a túlélőket és hagyjuk el ezt a halálhajót. - Hídat elhagyni! - közben felsegítette Tatjanát. - Szerinted bízhtunk bennük? - kérdezte a telepatát.
- Irinában mindenképp, és Jurijban is. Összeköt minket a vér.
- És a többiek?
- Ha igaz, hogy a Szervezet már megszűnt, akkor a mi küldetésünk is értelmét vesztette. Befogadnak minket, lesz új szállásunk. - közben mindenki elhagyta a parancsnoki hídat.
- Mielőtt mi is távoznánk, tűntessük el ezt a roncsot örökre. - ezzel Katarína bekapcsolt egy időzítőt, amin a számok lassan pörögtek 2:00-tól vissza.

*

A Leonidas fedélzetére huszonnyolc orosz lépett fel. A Vlagyivosztok a Szervezet Keleti-Blokk részlegének volt titkos fegyvere, amiről mindenki megfeledkezett, miután a cég összeomlott.
Először Doki vette kezelésbe őket Jurij segítségével. A huszonnyolc katona közül három nő volt, Tatjana, Katarína és Jelena, utóbbi ápolónőként szolgált a fedélzeten, így Doki nagy segítségére lett.
Katarína Matt, Caleb és Irina előtt tett jelentést az eddigi küldetésükről. Miután minden elmondott - és erről Irina is meggyőződött - pihenni küldték.
- Most mihez kezdünk velük? - szegezte Matt-nek a kérdést Caleb.
- Még nem tudom - felelte. - Egyelőre pihenjék ki magukat, aztán meglátjuk, ki mihez ért.
- Nem lesz sok három telepata is?
- Jill és Irina majd vigyáznak rá. Apropó, most dolgom van. Tiéd a híd, Caleb. - Mikor e szavakat kiejtette, a Vlagyivosztok színpompás tűzijáték kíséretében felrobbant. Caleb és Matt zavartan néztek össze, de a Leonidas hajótestét nem érte kár a robbanás következtében, így nem firtatták a dolgot tovább.

Matt sietős léptekkel a gyengélkedőre ment. Jill békésen aludt, az egész hajcihőt átdurmolta. Egyedül volt a szobában, Matt leült az ágya szélére és a kezébe vette Jill hideg kézfejét. Néhány óráig őrízte a lány ágyát...