A kapitány titka...

- Morawsky kapitány a legénységhez: Általános riadó, ismétlem általános riadó... Mindenki maradjon a körletében, aki épp máshol jár azonnal jelentkezzen az osztagánál. Műszakiak a gépházba, pilóták a hangárakba! Általános riadó... Mindenki őrizze meg a hidegvérét, voltunk már nagyobb lekvárban is uraim! A tiszteknek eligazítás a 15 sp múlva! Matt Morawsky vége!
A kapitányt a hajón végigfutó remegés kivetette az ágyából. Ehhez képest aránylag higgadt hangon szólt a legénységhez. A komlink egységtől távolodva hirtelenjében zippzárazta fel zubbonyát, és rendkívül gyakorlott mozdulatokkal kanyarította maga köré a tiszti fegyverövet. Az eligazítás megkezdéséig nem kell tudnia senkinek, hogy mekkora a zűr körülöttük, a káosz pallosa már így is a legénység feje felett táncolt.

- Tuckberger őrmester... Kérem tartson velem a hídra!- ragadta karon a Cross hadnagytól távozó öreget - Most szükségem lesz a tapasztalatodra Tuck bátyám, meg arra a mindg hidegen olajozott kőkemény fejedre is. Lehet, hogy verekedhetsz még egy nagyot a nyugdíj előtt!
- Megtisztelsz uram... - A katonai életben bevett formaságok ilyen régóta összeszokott társaságban átalakulnak, persze a Leonidas parancsnoka azért nem nagyon engedett a színvonalból... De hát az öreg Tuck-ot minden régi altiszt és tiszt egyformán szerette, és több alkalommal próbáltak már legalább hadnagyot faragni belőle... Az előléptetés ideje azonban még mindig nem jött el...
- Te öreg jobb ötletem van mégis... Te ismered a hajót, úgy is, ahogy senki más a kötelékből... Valamelyik titkos átjáródat vedd igénybe, és nézz utána egy-két dolognak a gépház környékén... Hopp, itt az egyik... menjünk be egy-két szóra, hogy ne halljon senki!
- Ahogy gondolod Matty fiú. - Az öreg már régóta szolgált a kapitánnyal, frissen végzett tisztként Tuck mellé osztották be, az akkor üresen álló szakasz vezetőjének.
- Te Tuck... Mielőtt elindultam a kabinomból, picit reszeltem a hívódon, és észrevettem, hogy a hivatalos munkádon kívül elég sok jogosultságod van a hajón... Ha nem ismernélek, azt gondolhatnám, hogy vagy rosszban sántikálsz, vagy valaki be akar mártani téged. Tudod, hogy kémkedés esetén mennyire hajthatatlan vagyok.
- Tudom kapitány... Emlékszem még, amikor még a hadnagyi egyenruhádra és a vörös tányérsapkádra... Jókat verekedtünk akkor... Két éve is megvan már... Mennyi kémnek lőtted cafatokra a fejét... Azóta is beleborzong a hátam... De hát, a Szolgálat tisztjeként ez volt a feladatod, és tudom, hogy nem élvezetből tetted. Hálás vagyok, hogy magaddal hoztál ide is, bár hivatalosan mi nem ismertük egymást, mert akkor még John Kauffmann komisszár voltál... Mit ne mondjak idétlen egy fedőnév volt, de bedőltem neki én is, mint annyi más a régi fiúk közül.
- Rendben, de Cross hadnagynak erről egyelőre egy szót se. Elég lesz később is megtudnia, ha már teljesen megbízhatunk benne. Addig is nézz légy szíves körül lent, a nyomozás előtt, hátha valaki el akarná tüntetni a nyomokat. A "szellempalást" a D8-as szervízalagútban van... Eldugtam ott egy csuklóterminált is, a szükséges kábelekkel, ha a rendszerben kellene turkálnod, illetve egy alternatív adót... Most már azt használd az ilyen különutakhoz, nem akarok utánad takarítani állandóan. És légy szíves ne hibázz, mert most ez élet-halál kérdés... Szabotőr van a hajón...
- Ja wolle, meinherr... Rohanok! - és ezzel a lendülettel eltűnt a szervízjáratok sötétjében. A kapitány először óvatosan kikémlelt a folyosóra, majd mivel kihaltnak találta, gyorsan kilépett, és visszacsukta a rejtekajtót, ami nyomtalanul beleolvadt a folyosó falába. Gyorsított léptekkel közeledett a híd felvonójához, ami épp szintben állt meg, így beszálhatott. A biztonsági főnök állt a liftben.
- Élesnek lásztik a helyzet főnök, nem kéne egyedül flangálnod.
- Dave, rémeket látsz. Tudod, hogy vigyázok magamra.
- Mi volt ez a rodeó az előbb? Van valami infód?
- Persze, de inkább csak sejtések. A szokásos emberemet már ráállítottam a nyomozásra.
- Matt... Én lassan saját kezűleg fojtlak meg, ha nem haragszol. Miért nem tudod rám bízni a nyomozást?
- Azért Dave, mert te is csak a hivatalos utat használhatod. Az embereid pedig nem elég felkészültek ahhoz, hogy a sorok között olvassanak. Amit én tudok, azt te is tudod... Vagy elég dörzsölt hírszerző ahhoz, hogy megszerezd a gépemről... Fogd fel ez is csak egy játszmának kettőnk között.A gépem egy nyitott könyv előtted, bármit is csinálok, de az információforrásomat nem szerezheted meg sehogysem! Törődj bele!
- Valamit viszont tudok... Van néhány titkos járat a szervízaknák között... Rejtély számomra, hogy hogyan közlekedsz rajtuk...
- Mondtam, hogy az embereid nem elég dörzsöltek... Alex, ha megtennéd, hogy kikapcsolod a szellempalástod... Már mióta beszálltam, a liftbe, hallom ahogy szuszogsz... - és ekkor a kapitány az ajtó melleti sarokból nagy ívben a fahoz szorított egy átlászó tömeget...
- Matt, nem igaz, hogy mindig kiszúrsz... - hangzott egy vékony női hang, nem igazán tudni honnan...
- Végül is Te vagy a láthatatlan őrangyalom vagy mi... Dave állandóan a nyakamra küld, pedig jobban tudja mint bárki más a hajón, hogy velem nem célszerű packázni. Inkább maradjon álcázva Loraine őrmester, mert az öreg Tuck szerint egy nő is sok a fedélzeten... Ha megtudnák, hogy van még egy, aki ráadásul szellem-kiképzést kapott, hát szerintem elszabadulna a pokol. Inkább nézz körül a biztonsági aktákban, hátha van valami, ami felett a nagyrabesült kollégáid elsiklottak. Megjöttünk Dave...

Joseph Tuckberger, Alexandra Loraine, David Ransom, és Matthew Morawsky... Régi kötelékek ezek... Jóval a Leonidas előtt kezdődtek ezek a barátságok. A kapitány két régi megbízatása itt, a jelenben fókuszálódik gyújtóponttá... De ezek az előzmények egy másik történetben öltenek testet.

Egy instabil féregjárat tölcsére pislákol egy ismeretlen szektorban... A pulzáló fényből segélykérő, támadást hírül adó rádióbeszélgetés foszlányai szivárognak. Egy villanás, és minden elenyészik, csak egy csillaghajó marad itt, a semmi közepén, látszólag épen, de mozgásképtelenül suhan az indigókék éjszakában.

- Kapitány úr! A jelentések szerint a fő energia elosztó sérült meg, egy robbanásban. Áldozatokról nincs hír, viszont kb 2 s-napig takarékoskodnunk kell az energiával.
- Köszönöm kormányos! Fél fordulat balra, lassan... Rendben... napkollektor cellákat kiengedni... Pozíciókat beállítani... pozíciót rögzíteni, automatikát élesíteni... Energia jelentést!
- Az energiaszint stabilizálódik uram.
- Rendben! Lássuk, mit ér a frissen beépített csúcstechnológia... Álcázást bekapcsolni! Karbantartók: űrsétához felkészülni! Hajótest teljes külső vizsgálata! Tartalák karbantartói csapat: a biztonságiakkal irány a gépház, és derítsék ki, mi a fene folyik itt! Jelentést kérek 2 s-óra múlva!

A hajó kontúrjai lassan elhalványultak az éjszakában. A fények, a színek kihúnytak, a hajó eltűnt a monitorokról, hogy tovább bolyongjon rejtőzködve, egyedül az éjszakában.