Joseph Tuckberger kémvadász őrmester

- Hadnagy megtaláltuk őket. Behúzódtak egy tanyára az Y-879-es körzetben. parancsot várok.
- Maradjon ahol van őrmester, az erősítéssel úton vagyok... - a komlink elsötétült, és Kauffmann hadnagy nagyot nyujtózott ülésében. Végre megint egy jó kis verekedés van készülőben. - Tizedes! Mióta szolgál együtt Tuckberger őrmesterrel?
- Amióta a seregben vagyok uram... A kiképzésen tőle tanultam meg mindent, és örültem, hogy maradhatott velünk. Az öreg Tuck apó eddig mindenhonnan kihozott minket épségben, minimális veszteségekkel. Sajnáltuk, amikor Baumann főhadnagy találatot kapott a legutóbbi bunyónál... Ne vegye személyeskedésnek, de maga jobb nála uram... Ő nehezebben ment bele a nagyobb verekedésekbe, megrögzött pacifista volt.
- A repülésre figyeljen tizedes! Két percünk van...

A terrakomp hangosan süvítve ért a céljához. Kauffmann hadnagy direkt nem kapcsoltatta be az álcázót, hadd hallják a lázadók, hogy a Halál maga nyargal hozzájuk, éjfekete lován...
- Jelentést őrmester!
- Jelentem uram, az utolsó három odabent van. Náluk van az áru, és némi kézifegyver.
- Ne kockáztassunk őrmester. Szórja szét az embereit gyűrű alakban az épület körül... Csak határozott, megerősített tűzparanccsal lőjenek. Az engedetlenség vagy hiba esetén tudja a következményeket... Ez világbiztonsági kérdés... Nem tolhatjuk el!
- Értettem uram... Maga mit csinál, ha szabad tudnom?
- Túl sokat akarsz tudni öreg... Ha ezzel végzünk, üsse kő beavatlak... De tudnod kell, hogy az életedbe is kerülhet a kíváncsiskodás...
Joseph Tuckberger a földi haderő tiszthelyettese régóta sejtette már, hogy a mellé beosztott tiszt rejteget valamit. Több alkalommal gondolt már rá, hogy jelentenie kellene, de természeténél fogva keményfejű volt. Maga akart utána járni...
"A hadnagy jól láthatóan beszállt a kompba, jelentést tenni a parancsnokságra... Akkor hol késik ennyit?" - gondolkodott, miután jó fél órája nem látta felettesét.
- Úr Isten! Ne lőjetek fiúk! Kapjátok el, és kötözzétek meg őket, de ne lőjetek!
- Pszt... - hallatszott a háta mögött. A hadnagy állt ott. - Igen öreg, jól látod... Minden földi kémnek egy hallucinogén anyag kering a vérében észrevétlenül... Csak egy adott frekvenciájú hang aktivizálja... A hatásmechanizmus a szemed előtt játszódott le. Remélem, a fiúk jól megközözték őket, mert még vagy fél óráig ilyenek maradnak. - ujjával az egyik frissen megkötözött kém felé bökött. A szegény ördög szemei hirtelen rángásokkal forogtak szemgödrében, és szája szélén hab csordogált.
A fél óra letelte után a foglyok már visszanyerték tiszta tudatukat, és meglepődve tapasztalták, hogy gúzsbakötve fekszenek egy szakasznyi katona gyűrűjében.
- Tuck! Az embereket azonnak küldje a kompra, és küldje őket vissza a parancsnokságra, A pilóta három óra múlva térjen vissza. A vallatáshoz rajtam kívül egy tanú tökéletesen elegendő lesz.
- Értettem uram.

Mikor a pilóta visszatért, a foglyok már halottak voltak, Tuck apó pedig ájultan hevert mellettük. Tarkóján félreismerhetetlenül látszott a plazmapisztoly agyának zúzott sebe, amivel leütötték. A hadbírósági tárgyalást így úszta meg, mindenért John Kauffmann hadnagyot terhelte a felelősség, aki a parancs ellenére kivégezte a foglyokat.

Ma már tudjuk, hogy Kauffmann hadnagy soha nem létezett...