A két csatahajó a Leonidas mellett foglalta el a helyét. Vonósugarak segítségével lassan pozícióba állították, és megkezdték a hazavontatását. A hadifoglyokat a két nagyobb hajó fogadta magába, mert a Leonidas erre sajnos nem volt felkészítve. Oberon még mindig a 13-as dokkban volt, Dodgert rangjától a három hajó nélkülözhető legénységének jelenlétében fosztották meg, és ezek után a légzsiliphez kísérték, hogy végrehajtsák az űrflotta szabályzata szerinti legsúlyosabb büntetést... Az űrbe történő kitaszítást. Dodger nem próbált meg kiáltani sem, halála gyors volt, teste pedig hamuvá égett a Scylla utolsó lövedékének tisztítótüzében. Sem Jill, sem Irina nem tudta volna végig nézni a haláltusát, és érzeni a halál pillanatában szétáradó érzelem és gondolathullámokat. Callupso készségesen segített nekik.
- Jill, Irina! Bármennyire be akarom mutatni a Szervezet ördögi gonoszságát odahaza, de Callupso már túl soktat szenvedett a gépbe zárva. Próbáljátok feloldani az agyába elhelyezett blokkokat, és engedjétek szabadon a lelkét! Mindenki tévedhet az életében, de ő már sok ezerszeresen bűnhődött a hibájáért.
- Megtesszük Matt, ez a kötelességünk testvérünkkel szemben. - szólt Irina, és a komlink elsötétült.
- Akkor Ir', nekikezdünk?
- Gyerünk Jill, szabadítsuk ki...
Callupso mintha csak álmodna. Sok éve már, hogy utoljára álmot látott, de ez most annál is különlegesebb volt. Két telepata látogatta meg az éteren át.
- Azért jöttünk, hogy felszabadítsunk. - mondta egyikük szelíden.
- Te vagy hát Jillian. Örülök, hogy eljöttetek értem.
Órák teltek el, látszólag eseménytelenül, majd Irina és Jill lassan felnyitották könnyben úszó szemüket, és a dokk ablakán át meredtek a Scylla roncsai felé.
Tomoe Watanabe ismét öntudatára ébredt, és felismerte saját létének jelenlegi megnyilvánulását és borzalmas voltát, így könnyek szöktek régen nem használt szemébe.
"Istenem, mivé lettem?" - ismétlődve hasította ez a gondolat az űr hidegének fátyolszövetét. S talán ma is ott vibrál a bolygók között.
Tomoe kilépett a fali konzolból, és azonnal összeroskadt a parancsnoki híd acélpadlóján.
"Nem hagyhatom, hogy még egy embert ily embertelen létre kárhoztassanak! Adatküldés a Leonidas központi komputerének: a hajó teljes adatbankja. Átvitel... Már csak egy dolog vár rám..."-és ezzel bontani kezdte a hátából kiálló kábelköteget. Mikor minden kötelékétől megszabadult, a központi terminálhoz lépett, és elindította az önmegsemmisítő parancsot.
A Scylla lassan bukott alá, és néhány pillanat múlva eltűnt az érzékelőkről is. Majd egy robbanás rázta meg a környéket, és végképp véget ért Callypso kálváriája.
A 13-as dokk padlója felett egy angyal lebegett, és körültekintett ebben a megvadult világmindenségben. "Nyugodj békében Tomoe Watanabe" - gondolták az effendik szinte egyszerre, s az angyal eltűnt a hangárból.
- Jill, Irina! Bármennyire be akarom mutatni a Szervezet ördögi gonoszságát odahaza, de Callupso már túl soktat szenvedett a gépbe zárva. Próbáljátok feloldani az agyába elhelyezett blokkokat, és engedjétek szabadon a lelkét! Mindenki tévedhet az életében, de ő már sok ezerszeresen bűnhődött a hibájáért.
- Megtesszük Matt, ez a kötelességünk testvérünkkel szemben. - szólt Irina, és a komlink elsötétült.
- Akkor Ir', nekikezdünk?
- Gyerünk Jill, szabadítsuk ki...
Callupso mintha csak álmodna. Sok éve már, hogy utoljára álmot látott, de ez most annál is különlegesebb volt. Két telepata látogatta meg az éteren át.
- Azért jöttünk, hogy felszabadítsunk. - mondta egyikük szelíden.
- Te vagy hát Jillian. Örülök, hogy eljöttetek értem.
Órák teltek el, látszólag eseménytelenül, majd Irina és Jill lassan felnyitották könnyben úszó szemüket, és a dokk ablakán át meredtek a Scylla roncsai felé.
Tomoe Watanabe ismét öntudatára ébredt, és felismerte saját létének jelenlegi megnyilvánulását és borzalmas voltát, így könnyek szöktek régen nem használt szemébe.
"Istenem, mivé lettem?" - ismétlődve hasította ez a gondolat az űr hidegének fátyolszövetét. S talán ma is ott vibrál a bolygók között.
Tomoe kilépett a fali konzolból, és azonnal összeroskadt a parancsnoki híd acélpadlóján.
"Nem hagyhatom, hogy még egy embert ily embertelen létre kárhoztassanak! Adatküldés a Leonidas központi komputerének: a hajó teljes adatbankja. Átvitel... Már csak egy dolog vár rám..."-és ezzel bontani kezdte a hátából kiálló kábelköteget. Mikor minden kötelékétől megszabadult, a központi terminálhoz lépett, és elindította az önmegsemmisítő parancsot.
A Scylla lassan bukott alá, és néhány pillanat múlva eltűnt az érzékelőkről is. Majd egy robbanás rázta meg a környéket, és végképp véget ért Callypso kálváriája.
A 13-as dokk padlója felett egy angyal lebegett, és körültekintett ebben a megvadult világmindenségben. "Nyugodj békében Tomoe Watanabe" - gondolták az effendik szinte egyszerre, s az angyal eltűnt a hangárból.
Bejegyzések
