"Föld a láthatáron!"

A Leonidas fedélzetén csöndesen követték egymást a napok. Az oroszok Selma és Irina vezényletével rehabilitációs programon vesztek részt, mely során a hat év, nyolc hónap, két hét és négy nap során megélt magány érzését dolgozták fel.

Jillian számára a videó központban tett szolgálata töltötte ki mindennapjait. Huszonkilenc ember hozzátartozóját kellett megtalálnia. A földi irányítóközpont ugyan nem lelkesedett első kérésre, hogy maximális segítséget nyújtsanak számára, de Rosneberg szenátor nyomatékosított közbenjárására kötélnek álltak.

A földiek számára a Leonidas csak egy távoli álomképként lebegett a messzi csillagok fényében. Néha a csillaghajó fedélezetén utazók számára pedig egykori földi életük tűnt távoli emléknek.

Jillian a videó szobában ült és éppen egy értetlenkedő hivatalnok földi üzenetét olvasta bosszúsan. Néhány nevet nem tudtak kódolni, így újra kell küldenie a teljes listát. Bürökraták... Kis kosztümben és kivasalt, mindig tökéletes egyenruhában ülnek a monitorok előtt és teljesítenek szolgálatot. Fogalmuk sincs az univerzum végtelenségéről. Fogalmuk sincs saját életük bekorlátozott mivoltáról.
- Jillian Cross százados, sürgősen kéretik a 13-as dokkba! - villogott a komlinkje bal csuklóján. Jill készenléti állapotba tette a videó szoba monitorjait, majd gondosan bezárta az ajtót maga mögött. Ebbe a terembe csak neki és néhány kiváltágosnak van lehetősége belépni. Sietősen megindult az alsó szintre, a hangárak felé. Kisvártatva el is érte a 13-as dokk ajtaját, sebesen beviharzott rajta.
Matt várta, a többiek még nem érkezhettek meg, mert a kapitány egyedül állt a kör közepén.
- Cross százados, örülök, hogy gyorsan ide tudtál érni. - kezdte meg hivatalos hangnemben, de orra alatt mosoly bujkált.
- Kapitány! - Jill maga is hivatalos magatartást vett fel, nem tudtam mire vélni a dolgot.
- Gyere, mutatok valamit! - ezzel Matt elindult a hangár egyik oldalhelysége felé, ahol a Tündér tartózkodott, s méltóságteljesen állt a saját bejáratú hangárjában. Jill tétován követte őt. Mielőtt beléphettek volna, Matt megállította. - Most csukd be a szemed. - mondta - És hagyd, hogy vezesselek. - Jill ugyan értetlenkedett, de követte Matt utasításait. - Ülje le! - mondta Matt és egy székhez vezette. - Na most már kinyíthatod! - mondta. Jill szemei elé egy asztal, melynek közepén egy tálban mécsesek úsztak, s körülötte mintha valami vacsora féleség tárult.
- Tudod, Jilly, az elmúlt egy hétben vörös villanást láttam belőled. Amikor én mentem enni Te éppen akkor viharoztál ki az étkezőből, tegnap meg majdnem fellöktél, úgy rohantál ki. Észre sem vettél...
- Kis gondom akadt a földiekkel... Nem nagyon akartak segíteni, az oroszok meg mind rajtam követelték, hogy...
- Nem kell magyarázkodnod, Jilly.
- A vendégeink mind haza akarnak menni. Nyugtalanok - kezdte Jill.
- Most nem foglalkozunk velük, Jilly. Nem érdekelnek a hajó gondjai. Egyszer régen arról kellett írnom, hogy mit jelent a Társ számomra. Akkor még nem ismerhettelek, de mintha Rólad is írtam volna. A Társ az, aki emlékeztett arra, aki voltál, mielőtt harcos lettél. Amikor látlak Téged, akkor mindig eszembe juttatod, ki vagyok. - Jill nem felelt, de szokásosan elvörösödött. Sosem volt a szavak embere. - Jó étvágyat, Jilly - mondta Matt kisvártatva.
- Neked is, Matt! - csendben láttak hozzá az étel elfogyasztásához. - Fura álmaim vannak - kezdte Jilly, miután nagyjából végzett az evéssel. - Azt hiszem, honvágyam lehet. Egy kék bolygóról álmodok, de kihalt, nincsenek az álmomban emberek.
- A hosszú út mindannyiunkat próbára tesz, Jilly. Majd megszokod, ahogy egyre több küldetésen leszel túl. - Jill mélyen sóhajtott, mintha így akarna szabadulni az álomtól. - Mindig várunk valamire. Néha teljesen feleslegesen. Ezen gondolkodtam... Jill, Te mit gondolsz... Mert én úgy gondolom... Mi lenne, ha... Jill, hoz...
- Kapitányt a parancsnoki hídra! - harsogott Matt komlinkje, megzavarva a beszélgetést.
- Ne haragudj, mennem kell! - pattant fel bosszúsan Matt. - Később folytatjuk a beszélgetést, Jilly. - ezzel kiviharzott a hangárból. Jilly kettesben maradt a Tündérrel, ahogy elnézte a vacsorájuk maradékát, a gondosan megterített asztalt, a már majdnem teljesen leégett mécseseket és egy mosoly szaladt át az arcán.

Matthew Morawsky kapitány a parancsnoki hídon állt Bird zászlós mellett.
- Uram, megtaláltuk... - mutatott a monitorra Bird, ahol egy kék bolygó kéklett a messzességben. - Föld kettő... - Bird hangja teljesen elérzékenyült, ahogy kimondta a szavakat.
- Uraim, küldjék ki a szondákat! Csak óvatosan, először fel kell mérnünk a paramétereket. - Majd gondolatban küldött egy üzenetet Jillnek: "megtaláltuk a kék bolygódat, Jill..."

Az oroszok a spejzban vannak

A Vlagyivosztok fedélzetén a következő események zajlottak le, miután megszakadt a kapcsolat:
Tatjana próbálta megértetni Lavarov Őrnaggyal, hogy a Szervezet, melyet még továbbra is buzgón és oly' nagy hűséggel szolgál már történelemmé vált.
Jutalma egy pofon volt, melyet Lavarov küldött felé és a parancsnoki híd korlátja adta a másikat.
Katarína Slovoka százados az események szemtanúja volt, Kasarow holteste még mindig ott hevert a piszkos padlón, szinte átgázolt rajta Lavarov, semmit sem látott maga előtt, mint a kijelzőket, ahogy éppen tűzelés alá vonják a Leonidas fedélzetét.
- Dícsőséget szerzek Hazámnak! - velőt rázó kacaj hagyta el ajkait. Támadást intézett az ellenséges csillaghajó irányába. - Most megmutatjuk a Szervezet erejét!
- De Uram - próbálkozott Maxim Orkona tízedes. - Csak egy támadás van elég energiánk!
- Tűz! - kiáltotta el magát Lavorov, meg se hallva Orkon szavait. A proton csőből kék nyaláb lövelt ki és a Leonidas alső szegmensét találta el, melynek nyomán egyből lángok csaptak fel. - Újabb tűzelésre felkészülni! - de mielőtt újfent lecsaphattak volna, a Leonidas szőnyegbombázás alá vonta a hajót. A Vlagyivosztok rázkódott, a tűzjező rendszer megörülve villogott és sípákolt. - Senki ne merje elhagyni a helyét a mentőhajók irányába! - üvöltött Lavarov. Akik éppen menekülni kezdtek, azokat gondolkodás nélkül fejbelőtte. Káosz tört ki a parancsnoki hídon. Katarína nem tétovázott. Lavarov háta mögé lépett aki nem vette észre őt az örült táncában, s egyetlen tiszta mozdulattal tarkón lőtte.
Lavarov ördögi grimasszal az arcán halt meg. Több, mint hat év örülete rajzolódott ki vonásain.
- Stabilizálni a rendszereket, és azonnal adjatok be egy vonalat a Leonidas-szal! - kiabált Katarína, hangjában nem volt bizonytalanság, egyértelmű parancsokat osztott. Magabiztossága megnyugtatta a legénységet.
- Itt a Vlagyivosztok! - szólalt meg, miután a recsegés jelezte a hangszóron, hogy él a kapcsolat. - A fegyvert leteszük, fehér fényeket bontunk.
- Kivel beszélek? - érdeklődött egy erős férfihang.
- Katarína Slovoka százados, momentán a Vlagyivosztok kapitánya.
- Katarínsa Slovoka százados, Lavarov őrnagy hol van?
- Meghalt, uram. Engedélyt kérünk, hogy átlépjünk a Leonidas fedélzetére. A Vlagyivosztok halálhajó, már semmi remény nem maradt itt az Életre. Sokan meghaltak az elmúlt években, sokan nem ébredtek fel a hibernálásból és már nem is fognak. Uram, a túlélők amnesztiát kérnek.
- Slovoka százados, hány emberről van szó?
- Huszonnyolcan maradtunk, Uram.
- Értem, a mentőhajót azonnal küldöm, ne hozzanak át fegyvert s csak a legszükségesebb tárgyaikat hozzák magukkal. Figyelmeztetem, bármilyen gyanúgy mozdulat, tárgy, vagy csel és a Vlagyivosztokon maradnak! Egy órát kapnak arra, hogy összekészüljenek.
- Köszönöm, Uram! Katarína Slovoka kilép a vonalból. - ezzel megszűnt a kapcsolat. - Maxim, szedjük össze a túlélőket és hagyjuk el ezt a halálhajót. - Hídat elhagyni! - közben felsegítette Tatjanát. - Szerinted bízhtunk bennük? - kérdezte a telepatát.
- Irinában mindenképp, és Jurijban is. Összeköt minket a vér.
- És a többiek?
- Ha igaz, hogy a Szervezet már megszűnt, akkor a mi küldetésünk is értelmét vesztette. Befogadnak minket, lesz új szállásunk. - közben mindenki elhagyta a parancsnoki hídat.
- Mielőtt mi is távoznánk, tűntessük el ezt a roncsot örökre. - ezzel Katarína bekapcsolt egy időzítőt, amin a számok lassan pörögtek 2:00-tól vissza.

*

A Leonidas fedélzetére huszonnyolc orosz lépett fel. A Vlagyivosztok a Szervezet Keleti-Blokk részlegének volt titkos fegyvere, amiről mindenki megfeledkezett, miután a cég összeomlott.
Először Doki vette kezelésbe őket Jurij segítségével. A huszonnyolc katona közül három nő volt, Tatjana, Katarína és Jelena, utóbbi ápolónőként szolgált a fedélzeten, így Doki nagy segítségére lett.
Katarína Matt, Caleb és Irina előtt tett jelentést az eddigi küldetésükről. Miután minden elmondott - és erről Irina is meggyőződött - pihenni küldték.
- Most mihez kezdünk velük? - szegezte Matt-nek a kérdést Caleb.
- Még nem tudom - felelte. - Egyelőre pihenjék ki magukat, aztán meglátjuk, ki mihez ért.
- Nem lesz sok három telepata is?
- Jill és Irina majd vigyáznak rá. Apropó, most dolgom van. Tiéd a híd, Caleb. - Mikor e szavakat kiejtette, a Vlagyivosztok színpompás tűzijáték kíséretében felrobbant. Caleb és Matt zavartan néztek össze, de a Leonidas hajótestét nem érte kár a robbanás következtében, így nem firtatták a dolgot tovább.

Matt sietős léptekkel a gyengélkedőre ment. Jill békésen aludt, az egész hajcihőt átdurmolta. Egyedül volt a szobában, Matt leült az ágya szélére és a kezébe vette Jill hideg kézfejét. Néhány óráig őrízte a lány ágyát...

Amikor a medve felébred téli álmából...

*****Lun*****

A Vlagyivosztok csatahajó enyhe sziluettje lassan bontakozott ki az időszakos aszteroidamezőből.
A fedélzeten szolgálatot teljesítő különítmény azonnal hozzálátott a hibernált társak felébresztéséhez.
- Álcázómezőt deativálni... Kihangosítás: "Barátim, testvéreim... Itt Jevgenyij Kasarow hadnagy, parancsnokhelyettes. Megtaláltak minket, mehetünk haza" kihangosítás vége...
- Jevgenyij... Mit csinálsz? - rontott be Lavarov őrnagy a hídra.
- Deaktiváltam az álcázómezőt, és készülök kapcs... - a mondat soha sem nyerhet már befejezést. Lavarov őrnagy szolgálati fegyveréből halovány füst gomolygott fel helyettesének főbelövése után.
- Uraim, azonnal aktiválni a fegyverzetet. Ez nem gyakorlat, az a hajó a Szolgálat felségjelét viseli... Nem hagyjuk elfogni magunkat!

*

- Itt Matthew Morawsky őrnagy, a Leonidas II parancsnoka a Vlagyivosztok csatahajó legénységéhez. Békés szándékkal jöttünk, parancsunk van a hajó hazavontatására. Kérem válaszoljanak!
- A falnak beszél uram... Nem fognak válaszolni... - szólt hozzá Bird zászlós.
- Nem érdekel a véleménye Bird! Irina, ha kérhetlek, ismételd el oroszul is számukra!
Adatkapcsolatok bit-vinnyogása hasította az étert...
- Morawsky Dokinak... Hozd a vendégünket a hídra!
- Itt Doki, viszem.

******************Ninares**************

Irina tapasztalt telepata révén pontosan tudta, hogy a Szervezet is alkalmaz hozzá hasonszőrűeket. Egyszer régen őt is megkörnyékezte a Szervezet, de Irina erősebbnek bizonyult és a ráküldött ügynök azóta már jobb létre szenderült.
Most, mint politikai tiszt utazik a hajón, felmentve minden olyan szolgálat alól, mely veszélyeztetné állapotát. De Jill önfejűsége miatt most kénytelen átpásztázni a Vlagyivosztok fedélzetét.
Nem kell sokáig kutatnia, hamar megtalálja a Szervezet gondolatolvasóját.
"Irina Maraskova engedélyt kér a Vlagyivosztok fedélzetre lépésére!" - hangzott az éteren át lágy hangja. A telepaták számára külön etikett mutatott rendet az effajta gondolatbeli találkozásokhoz. Megsértése súlyos mentális bűntetést vont maga után. Ezzel az intézkedéssel minden más halandó életét igyekeztek védeni. Egy telepata mindig is félelmet keltett a Legénységben.
"Tatjana Szokolova az engedélyt megadja, fáradj beljebb, Irina"- érkezett a válasz.
"Tatjana, meg kell állítanod a kapitányotok!" - kezdte Irina - "A Szervezet megsemmisült, minden egykori ügynöke amnesztiát kapott. Ha most belementek egy csatába, nem kerülhettek ki belőle győztesen."
"Azt gondolod, ezt mi majd el fogjuk hinni Nektek?"
"Ha nekem nem, akkor majd Jurijnak. Siess a parancsnoki hídatokra és ott figyelemmel kísérheted az eseményeket. Engedélyt kapsz arra, hogy a Leonidas II. fedélzetére lépj és kifürkészd a gondolatokat. A T.E.E.*-re felesküszöm, hogy igazat mondok." - a mozaik szó említése meggyőző volt Tatjana számára. "Irina Maraskova kilép a beszélgetésből" - ezzel Irina újra ott állt teljes jelen tudatában Matt mellett. Közben Jurij is megérkezett Dokival.

A Vlagyivosztok fedélzetén Tatjana kimászott a kabinjából. A parancsnoki hídra sietett, ahol már javában zajlottak a támadás előkészületei. Kasarow hadnagy holttestét egy durva posztóval takarták le, Tatjanat megrémítette kapitánya szemében felfedezett örült csillogás.
- Lavarov kapitány - kezdte bátortalanul. A férfi a törékeny nőre emelte tébolyult tekintetét. - Új információim vannak a Leonidasról.
- Most hallgasson, Tatjana, fontosabb dolgom van! - ezzel elfordult tőle. - Kihangosítást a másik fedélzetre! - adta ki parancsul.
- A kapcsolat él, uram! - mondta egy híradásos.
- Khm, Leonidas II, itt Ruszlan Lavarov őrnagy, a Vlagyivosztok kapitánya beszél. Feltétel nélkül adják meg magukat, különben az Űrközi Szabályzatnak megfelelően támadást indítunk.
A Leonidas parancsnoki hídján döbbenten hallgatták Laporov szavait, néma csend honolt a Lelkek felett. Matt gyorsan átfutotta a lehetőségeket, majd döntött.
- Védőpajzsokat maximumra, orr ágyukat tölts, célra tats. Ne feledjék, uraim, nem elpusztítani akarjuk, hanem csataképtelenné tenni. Ezek a szerencsétlenek ott a másik hajón több, mint hat éve álmodnak. - majd Matt folytatta - Itt Morawsky őrnagy beszél, a Leonidas II. kapitánya. Nem kívánunk ütközetet, adják fel hadműveleti tevékenységeiket!
- Morawsky kapitány, ennél több esze is lehetne! - hangzott a válasz. - Vagy netán nem ismeri az Űrközi Szabályzatot?
- Uram, engedje meg, hogy felvilágosítsam. Új Űrközi Szabályzat lépett életbe...
- Aham, szóval Leonidas. Hallottunk róla... A Szolgálat büszkesége, új hajó, mely új otthont keres... - ördögi terv futott át Laporov agyán. - Adják meg magukat!
- Morawsky kapitány, engedje meg, hogy beszéljek vele! - súgta oda Jurij, Matt bólintással nyugtázta az engedélyt.
- Lavarov kapitány, itt Jurij...
- Te áruló! - sziszegte Ruszlan. - Kiket hoztál a nyakunkra. Ha itt lennél, nem haboznék Kasaraow sorsára juttatni Téged. - majd csend a hangszóron. Jurij értetlenül nézett végig az arcokon, hirtelen a kapcsolat megszakadt.
- Készenlét, bármi megtörténhet. - Matt szavai beigazolódtak, egy sugárnyaláb váratlanul becsapodott a Leonidas alsó szegmensébe. A fények vadul villogni kezdtek.
- Uram, tűz ütött ki a raktár szinten, de a károk nem jelentősek. A tűzoltó robotok már a helyszínen dolgoznak! - Matt nehéz döntés előtt állt, végül rászánta magát.
- Orrágyukat felhevíteni...
- Orrágyuk készenlétben! - Matt mély lélegzetet vett, mielőtt kiadta a parancsot.
- Szőnyegbombázás! - az űrcsaták zsargonjában ez annyit jelentett, hogy folyamatos tűzelés aatt tartották az ellenséges objektumot, de ügyeltek arra, hogy végzetes károkat ne okozzanak. Vörössárga fényárban uszott a Vlagyivosztok méltóságteljes hajóteste.
- Tüzet szüntess! - recsegett végig Matt hangja.
- Vlagyivosztok! - próbáltak kapcsolatba lépni a hajóval. - Vlagyivosztok jelentkezz!
- Itt a Vlagyivosztok! - felelt egy női hang. - A fegyvert leteszük, fehér fényeket bontunk.
- Kivel beszélek? - érdeklődött Matt.
- Katarína Slovoka százados, momentán a Vlagyivosztok kapitánya.
- Katarínsa Slovoka százados, Lavarov őrnagy hol van?
- Meghalt, uram. Engedélyt kérünk, hogy átlépjünk a Leonidas fedélzetére. A Vlagyivosztok halálhajó...

(folyt. köv.)

__________________
* T.E.E. = Telepaták Egyesített Esküje

Kelet felett az ég

- Százados! - Jill ájult teste felett egy csapat katona állt, közülük kivált az egyik és finoman ébresztgetni kezdte, hogy nyomatékosabb legyen tevékenysége, megrázta a lányt. Jill lassan felnyitotta pilláit, de nem sokat látott a világból, mivel a katonák kiatakarták a fényforrásokat, ahogy körbevették. Miután magához tért és ülő helyzetbe segítették, a katonák tisztelegtek.
- Százados, megtámadták? - kérdezte a raj parancsnoka, akik éppen járőrszolgálatot teljesítettek a folyosókon. Jill megrázta a fejét, hogy nem. - Elkísérjük a gyengélkedőre! - mondta, s lábra állította Jillt, ami igen vicces jelenet lehetett volna, ha kandi kamerával megörökítik, mivel a nagy darab Kirkegaard csak úgy fél kézzel talpra állította Jillt.
- Nem lehet! - mondta Jill. - Morawsky kapitánynak kell azonnal jelentést tennem!
- Ne vegye sértésnek vagy tolakodásnak, de Önnek most... - Jill veséig hatoló tekintetétől Kirkegaard rajparancsnok elharapta mondatának végét. - Akkor a parancsnoki hídra kísérjük! - vonta le a végső konkluziót. - Igazodj! - adta ki a parancsot az embereinek. Jill meg sem várta őket, már megindult a parancsnoki híd felé, noha közlekedése faltól falig tartott. Kirkegaard nemes Lelkű ember volt, karon ragadta Jillt és úgy támogatta a hídra. Közben Irina is megérkezett, s a többi fül előtt rejtett beszélgetést folytattak.
- Morawsky kapitány! - rontott be Jill, Matt éppen értekezést folytatott Calebbel, amikor a furcsa kompánia megérkezett.
- Mi történt? - Kirkegaard már éppen nekikezdett volna a jelentésnek, amikor Jill és Irina kettőse megelőzte.
- Kelet felett az ég! - mondta Jill, ami a halandók számára semmilyen információval sem bírt, de Matt arcán alig észrevehető gondfelhő úszott át.
- Hármas készenléti szint! - recsegte bele a parancsnoki híd levegőjébe. Noha a legénység nem látta értelmét a riadónak, de maradéktalanul engedelmeskedtek a parancsnak.
- Maraskova százados, kísérje Cross századost a gyengélkedőre! - vetette oda Irinának. - És lehetőleg ne engedje ki onnan! Később még számolunk - utóbbi mondatát csak Jill hallhatta. A két telepata tisztelget Matt előtt, majd kisomfordáltak a felbolydult parancsnoki hídról.
- Nem találtam meg Olját! - mondta Jill. - Mindenhol kerestem, de sehol sem éreztem. Lehet, hogy...
- Lehet, hogy ideje lenne fenéken billenteni a földi egységet és rájuk ijeszteni, hogy keressék meg. Jill, még van mit tanulnod! - Irinától jobban viselte a korholást. Folytonos bizonyítási kényszerrel küzd, mióta Effendi lett. Mint pszichológus, tudja, ez így nem helyes.
- Én csak...
- Senkinek sem kell bizonyítanod, Jill! Ha kellene, akkor még nem lennél köztünk! - mondta Ir', majd hirtelen az arcszíne zöld lett. - Megbocsáss, mindját jövök - mondta, majd berohant a legközelebbi mosdóba. Jill a folyosón várt rá. Kisvártatva Irina újra előkerült enyhén meggyötörten. - Csak Pocok... Nem tetszett neki a vacsora... Úgy látszik a hal most lekerül az étlapról. Na gyere, hiába a riadó készültség, Neked pihenned kell és hát, parancsba kaptad, úgyhogy nincs mit tenned. Tuck úgysem szereti, ha ilyen bevetés során nők lábatlankodnak a parancsnoki hídon. - a két telepata eltűnt a gyengélkedő irányában.

Közben valahol keleten egy méltóságteljes csatahajó bukkant fel a csillagokkal telehinített égi mezőn.

Jurij felfedezése

Mire Doki visszaért az orvosi körletbe, Jurij már régen az ágyában pihent. Alvást színlelt. Doki átvonult a vizsgálóba, ahol néhány katona már várta. Egészen estig vizsgált és kutatott Doki. Amikor visszatért, Jurij ébren volt, az ágya szélén ült.
- Hogy vagy ma? - kérdezte Doki szórakozottan, s leült az asztalhoz.
- Köszönöm, jól. Sok az emlék, az álom... - mióta Jurij "felolvadt", honvágy gyötörte. Leginkább húga hiányzott. Vajon a kis Sasha hány éves lehet? - Mondd, Ti hogy tartjátok a kapcsolatot az Otthoniakkal? - Doki felnézett rá a papírjai közül.
- Vannak kijelölt napok, amikor a videószobából hazaüzenhetünk és megnézzük az üzeneteket, amiket nekünk küldtek.
- Akárkinek lehet üzenni? - folytatta Jurij a faggatózást.
- Igen, akárkinek, akik a hajón szolgálók Földön maradt hozzátartozói közé tartoznak. Jill segít feldolgozni minden katonának a távollétet. Az üzenetek apró féregjáratokon keresztül jutnak vissza a Földre. De a rendszer nem mindig tökéletes, vannak még hibái...
- Szerinted... Áh, inkább hagyjuk - Jurij újra elnyúlt az ágyon. - Jóéjszakát! - vetette oda Dokinak, aki értett a célzásból, miszerint éppen kidobták a saját körletéből, így a saját hálókabinjába indult. Fáradt volt, sok volt a kutatás is és még mindig nem szerezte meg a kivánt adatokat Jurij vadászgépéből. Nem akart kémmunkát végezni, tiszteletben tartotta, hogy Jurij nem kivánja megosztani vele az információkat. De ahogy gondolkodott a mindenki számára megfelelő megoldáson, eszébe jutott egy ötlet. S mielőtt a saját szobájába lépett volna be, hátraarccal visszafordult, s a 13-as dokkba ment, úgy sejtette, a két telepata lány még mindig gyakorol.

*

Caleb a parancsnoki hídon várta az idő múlását. Alex egész délutánra eltűnt valamerre, de nem faggatózott arról, hogy hova. Csupa titok még mindig a menyasszonya. Hamar felhagyott azzal, hogy eméssze saját magát ezen. Inkább a kijelzőket bámulta. A csillaghajó gond nélkül száguldott a végtelenben, feltérképezetlen táj, mégis van térképük hozzá. Felosztották a teret a görög ABC betűivel, most már csak a talált rendszereket kell beleilleszteni... Az egész csak viszonyítás kérdése.
Caleb sokszor megfogalmazta magában a kérdést és minduntalan kereste rá a választ: van értelme a küldetésnek? Mi történik akkor, ha találnak egy lakható bolygót? Ennek nagyon apró esélye van, hiszen rengeteg paraméternek kell teljesülnie ahhoz, hogy bármelyik planéta elnyerhesse a "Az Új Otthon" jelzőt.
Ha lottózna, bizonyára megnyerné.
Új bolygót találni viszont nagyobb kihívás.
- Kaptítány a hídon! - dörgött keresztül a zászlós hangja. A legénység tisztelget, majd folytatta dolgát.
- Százados! - köszönt Matt. - Jelentést! - mondta enyhén feldúlt állapotban.
- Nem történt semmi említésre méltó - mondta Caleb - Uram - tette hozzá gyorsan.
- Leléphet - Matt bevetette magát a parancsnoki székbe.
- Öhm - kezdte Caleb - Nem tudod véletlenül, Alex merre van?
- Csipogtasd meg és megtudod! - csattant fel Matt - Nem vagyok a babysittere! Egyébként meg, enni ment.
- Hm, köszi... - Caleb gyorsan elhagyta a parancsnoki hídat. Az idő további részében Matt közelébe nyomós ok nélkül senki nem mert menni a legénység közül.

*

- Kérlek, Jill, segíts nekem megszerezni az adatokat! - Doki az étkezőben talált rá a lányokra, Jill és Ir' fáradtak voltak a gyakorlástól, Alex pedig éppen készült elfogyasztani a második vacsoráját.
- Miben segíthetnék? - kérdezett vissza Jill, miközben szintén hozzálátott az evéshez.
- Szóval tudod, tudjátok mennyire érdekel a hibernálás témaköre, de egészen eddig nem volt alkalmam kisérletezni vele. Jurij állapotát felmértem most, de az eredeti állapotáról mit sem tudok, anélkül pedig a mostani értekezéseim mit sem érnek.
- És ezen én hogyan tudok változtatni?
- Jill, tudod Jurijnak van egy Húga, nem tudnád megkeresni? Te kapcsolatban vagy a földiekkel. Kérlek, keresd meg a Húgát és szerez tőle egy videó üzenetet.
- És azt reméled, ha megtaláljuk a Húgát megkapod az adatokat is?
- Pontosan! - közben Jill tányérjáról elevett egy halrúdat.
- Az az enyém volt és éppen el akartam fogyasztani! - fortyant fel Jill.
- Sajnálhatod, hogy nem tetted, nagyon finom volt - mosolygott Doki. Négyesük beszélgetésébe Caleb csatlakozott. Alex hosszas ölelésben részesítette, amikor megérkezett.
- Valami baj van? - kérdezte a lány, miután átérezte Caleb egykedvűségét.
- Nem, nincs, csak...
- Csak?
- Csak Matt... akarom mondani, Morawsky kapitány majdnem leharapta a fejem az előbb.
- Mi baja van, olyan fura egész nap? - nézett körbe Irina.
- Nem tudom - felelt Doki, s elemelt mégegy falatot Jill vacsorájából, amit ugyan rövidebb csata előzött meg kettejük között, de végül csak elvándorolt a következő halrúd is a tányérról. Jill mérges pillantást lövelt Doki felé, szikrákat szórtak a szemei. - Jilly, milyen érdekes az a csillogó folt a szivárványhártyádon! - somolygott Doki, mire Jill a fejebúbjáig elvörösödött, ami nagyon jól passzolt a hajszínéhez.
- Most mennem kell! - pattant fel az asztaltól. - Selmának ígértem, hogy benézek hozzá...
- Akkor ugye nem bánod, ha ezt megeszem? - nézet rá Doki.
- Nem, dehogy - ezzel Jill sebesen elhagyta a terepet.
- Úgy látszik nem csak Matt fura - jegyezte meg Alex.

*

Jill a videó szoba felé ment, esze ágában sem volt benézni Selmához, majd azt mondja, ha számon kérik, hogy közbe jött valami. Ahogy baktatott a folyosón végig - közben katonák igyekeztek dolguk után - Doki kérésén agyalt. Hogyan találjon meg bárkit is, aki ki tudja hány fényév távolságra van? Talán egyszer megpróbálhatja, de nagyon kimerítő lesz a keresés. A földi egységek nem segítenek a keresésben, nem tartozik a munkaköri leírásukba, ezt világosan közölték vele, mielőtt útnak indultak. A legénységnek is fontos volt tudnia, csak olyan emberekkel tarthatják a kapcsolatot, akiket megjelölnek. A videó üzenetek továbbításáért felelős hívatal bürökratáinak fontosabb dolga is van, mint mindenki után szaladgálni. Beért a videószobába, beindította a rendszert, néhány üzenet várakozott az éterben. Kiírta a címzetteket, később megkeresi őket, most meg kell találnia Sashát és Olját. Amikor Jurij álmába belépett, ők voltak a legerősebb emlékképei, az ő Lelküket érezte a legjobban. Talán nem lesz nehéz megtalálni őket. Szentpétervár, itt kezd a keresést. Kényelmesen meditációs testtartást vett fel, majd elmerült abban a különös érzésben, ami megnyitotta az utat egy másik világhoz.

*

Jurij csak nem tudott aludni. Túl sok gondolat nyúzta. Már világossá vált a számára, hogy a Szolgálat hajójára került. De akkor hogy találkozhatott olyan katonákkal, sőt, tisztekkel, akik a Szervezet kiválóságai voltak?
Rejtély, amit meg kell fejtenie.
Újabb titkos út elé néz a fedélzeten.

*

Jill kimerülten állt fel, de kutatása kudarccal végződött. Olja nincs Szentpétervárott, sem egész Orosz Honban. Jill egyelőre feladta a kutatást, így is alig állt a lábán. Irina biztos haragudna, ha most látná. Legfőbb vágya az alvás volt. De előtte még... Nem teheti, az Üzenetek ott villognak, három katonának érkezett cyber csomagja a Földről. Át kell adnia. Magához vette a papírt, amin az üzenetek címzettjei álltak, majd a parancsnoki hídra igyekezett. A folyosón most pezsgett igazán az élet.
- Százados! - bukkant fel Matt a katonák között. Átverekedte magát a forgalmas folyosón. - Egy percre, beszélhetnénk? - mondta, a katonák tisztelegve megálltak, majd továbbmentek, mint egy szorgos hangyaraj. A műszakok váltása most történik meg, a hajón ilyenkor találjuk a legnagyobb nyűzsgést. Matt behúzta Jillt az egyik ajtón, ami egy raktárba vezetett.
- Matt, mégis mi ez a hely? - Jill hangja erőtlenül hagyta el ajkait.
- Ahogy elnézem, tisztítószeres raktár - mondta Matt, közelebb lépett Jillhez. - Sehol sincs egy nyugodt hely - mondta, majd magához ölelte Jillt, aki szinte elernyedt a fáradtságtól. - Egész nap a nyakamon érzem mindenki tekintetét.
- Detto - mondta Jill.
- Mi van Veled? - próbált Matt Jill szemébe nézni, de a lány nem hagyta. - Jill, mi történt?
- Valakit meg kell keresnem - mondta Jill. - Fontos, de a földiek segítségét nem vehetem igénybe.
- Jillian Cross, észnél vagy? Mert nekem néha úgy tűnik, hogy nem! Ezért nem szeretem a frissen dilomázott újoncokat! Mész a saját fejed után, ami számodra is veszé...
- Matt, ehhez fáradt vagyok, és különben is más dolgom van! - Jill minden erejét összeszedve kitépte magát Matt öleléséből és bosszúsan kivágtatott a folyosóra, majd mihamarabb eltűnt a katonák között.

*

Jurij az adattár felé vette az útját, de még nem tudta, merre keresse és csak szédelgett a szinteken. A műszakváltás miatt senkinek sem tűnt fel, hogy a folyosón flangál. Senkinek, de szerencsétlenségére Irina éppen vele szembe jött.
- Jurij, Doki tudja, hogy itt kószálsz?
- Én csak... - kezdte volna, de Irina hamarabb megfejtette útjának célját.
- Visszakísérlek - mondta hűvösen parancsoló hangon.
Némán sétáltak vissza az orvosi körletbe. Jurij leült az ágy szélére. Doki is éppen betorpant.
- Hol voltál? - szegezte neki a kérdést. Jurij hallgatásba menekült.
- Bízd rám - mondta Irina, majd leült Jurijjal szemben. - Jill nem mondta még el Neked, tartott attól, hogy milyen érzelmeket és folyamatokat indít meg Benned az, amit én most elmondok. - Jurij továbbra is hallgat - Hol is kezdjem... Tudod, ez már a Szolgálat második Leonidas nevű hajója. A Szervezet az előzőre egy olyan rombolót küldött, mely felülmúlt minden emberi képzeletet. Scylla élt, mégpedig úgy, hogy beáldoztak egy emberi Lelket. Kisérleti nyúlként drótokkal láncolták örökre Callypsot a hajóhoz, torz roncs lett, akit feláldoztak a tudomány oltárán. A Szervezet mindenáron meg akarta semmisíteni a Leonidas I-et. De végül a Scylla alulmaradt a csatában - megkíméllek a részletektől. Helen von Liebgott önön kezével vetett véget az életének és a Szervezetnek. A Scylla szintén az enyészetté lett és Callypso álcába bújt Tomoe lelkét kiszabadítottuk - mintha varázsszó hagyta volna le Irina ajkait, Tomoe nevére úgy kapta fel Jurij a fejét.
- Tomoe? - kérdezett vissza.
- Igen, Tomoe Watabe. Megmérgezték lelkét hamissággal, majd elvették életét és szabadságát. Most már újra a eggyé vált a végtelennel.
- Tomoe... - suttogta maga elé Jurij.
- A Szervezet egykori ügynökei amnesztitát nyertek, és a jobbak pedig felvételre kerültek a Leonidas II. fedélzetére. Ezt akartad tudni, íme a talányra a megfejtés. - Jurij ráemelte tekintetét.
- Спасибо!*, Irina - mondta Jurij anyanyelvükön. - Most pihennem kell. - a feje zsongott attól, amit hallott. Irina jótékony álomblokkot vont rá, majd kimentek az alvó szobájából.

Jill közben nem jutott el a parancsnoki hídra, egyre rosszabbul érezte magát, így letért egy oldalfolyosóra, ahol rajta kívül senki sem tartózkodott. Fullasztotta a sok katona jelenléte, sok gondolat szánkázott végig a járólapokon és burkolaton. Jill prekogníciós érzékelése révén látta, ahogy egy romboló közeledik a Leonidas II. felé. "Pestronka!" süvített végig a fedélzeten gondolata, majd elájult csendben, szemtanú nélkül.
__________________
(*köszönöm, oroszul)

Vlagyivosztok

Matt minden udvariassági szabály megszegésével rontott be Dokihoz, aki éppen Jurijjal folytatott értekezést egy adag karácsonyi vacsoráról rejtélyes módon megmaradt muffinnal teli tál felett.
- Jó reggelt, Matt! Reggeliztél már? - kérdezte Doki, miközben egy tejszínes tetejűt levett a tálról és a tányérjára pakolt, majd a papírtól való megszabadítása után hozzálátott annak elfogyasztásához.
- Nem vagyok éhes - sziszegte Matt a fogai között. - Beszélhetnénk négyszemközt?
- Sajnos az egész délelőttöm foglalt, egészségügyi ellenőrzésen vesznek részt azok a katonák, akik vállalták, hogy nyomon követhetem azoknak az eseményeknek a hatásait, amik itt az űrhajón, közvetve pedig az űrben érik szervezetüket. Tudomány mindenek felett! - Doki szemében ott bujkált a ravasz csillogás, szemmel láthatólag az összeesküvés sikeres volt. Matt nem akart Jurij előtt jelenetet rendezni, így visszavonta agyarait és pillanatnyilag későbbre halasztotta Doki megfojtását, pedig lelki szemei előtt már elképzelte az egészet.
- Amint végeztél, várlak a parancsnoki hídon. A szobámnak tudod még ki kell szellőznie... - Matt sarkon fordult és kiindult a főorvosi szobából.
- Miért, történt valami? - Doki alig leplezte hangjában "bűnösségét" az elmúlt éjszaka eseményeinek előhívójaként.
- Ugye nem akarod, hogy erre most válaszoljak? - csattant fel Matt. - És megköszönném, ha nem reklámoznád.
- Értettem, Uram - mondta Doki, majd Jurij felé fordult és folytatták beszélgetésüket a hibernációról, ami roppant mód izgatta Doki fantáziáját.
-... ahogy mondtam, a vadászgépem adatbázisáa eltárolta a hibernálás előtti állapotom - Doki minden vágya pedig az volt, hogy azokat az információkat megszerezhesse.
- Oh, nagyon értékes információk lehetnek azok - Doki szemei földöntúli csillogásban ragyogtak.

Ugyanúgy, ahogy Jillian szemei is.

Miután Matt magára hagyta a szobábájában, hirtelen rátelepedett a csend. Körbenézett, mielőtt kimászott volna a takaró jótékony védelméből, majd miután meggyőződött arról, hogy senki sem láthatja őt - idegen szoba, idegen illatok, idegen "veszélyek" - felöltözött. A ruhái szanaszéjjel hevertek a földön. Miután felöltözött, a fürdőszobába ment és a haját is megigazította. Mielőtt kilépett volna Matt privát szobájából -aminek két kijárata volt, az egyik a folyosóra vezette, a másik pedig a parancsnok fogadó szobájába - tétovázott, merre menjen ki. Végül a folyosóra lépett ki.

Senki nem járt arra. Gyors léptekkel eltűnt a saját szobája felé. De közben nem hagyta nyugodni egy gondolat, ami a világűrben cikkázott céltalanul.

Valami készül odakint...

Valaki pedig Jillt követte.

*

Délutánra Matt Effendi gyűlést hívott össze a 13-as dokkban. A Leonidas II. fedélzetén is fenn tartotta magának saját célokra a dokkot, senki nem firtatta miért. Körben ültek a földön, Doki titokban megszerzett muffinos tálja - noha megcsappant mennyiségű édességgel - körbejárt, ezzel is jelezvén, tegnap előtt még karácsonyi vacsorát ültek s jön a Szilveszter. Matt nem éppen ezért hívta őket össze.
- Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy tegnap téves riasztás futott végig a hajó gerincén. - közben a muffinos tál körbejárása az Ikreknél elakadt. - A téves jelzés a pánikkeltés ellen futott körbe. De a műszerek hiperérzékeny rendszere jelzett valamit, ami a Szervezet jelzésére emlékeztetette Bird zászlóst, nincs okom azt feltételezni, hogy elnézett bármit is, a jelentésekben feketén-fehéren állt a jelzés ténye. Bird pedig régi bútor darab, jól átlátja a jelzés és jelzés közti különbséget.
- Reggel óta különös érzésem van - kezdte Jill, mire Matt elég különös képet vágott. - Egy gondolat kószál az űrben szabadon - folytatta Jill.
- Annak halovány rezdüléseit én is éreztem - kapcsolódott be Irina.
- A Scylla jelzéseihez hasonló. De nem tudtam kapcsolatot termeteni vele. Falakba ütköztem.
- Mintha hibernálták volna.
- Jurij szerintem meg nem öszínte velünk - folytatta Tuck. - Nem tetszik a fizimiskája. Selmával is olyan mézes-mázos volt, olyan, mint aki azt mondja, amit hallani akarunk.
- Mit vártok tőle, több, mint hat évet átaludt az életéből és most keresi a helyét - vette védelmébe Doki.
- Ikrek, álljatok rá Jurijra és ha bármi gyanúsat tesz, cipeljétek ide és kiszedjük belőle, amit titkol. Jilly, Te beszéltél vele, míg aludt. Mit tapasztaltál? - a kérdezett mereven maga elé nézett és elmerült az emlékeiben.
- Az oroszunk elkötelezett hazája iránt, számára minden felett áll a Haza, az Orosz Hon. - mondta Jill. - Más nem nagyon merült fel a beszélgetés folyamán - majd újra visszatért az itt és mostba az emlékekből.
- Ez nem sok.
- Talán ártatlan és nincs köze ahhoz a valamihez, amit Ir' és Jill érzékelnek - tartott ki álláspontja mellett Doki.
- Történetesen nem bízhatunk meg benne, míg nem szolgál rá. - szögezte le Matt. - Más téma. Caleb. Az érdemei alapján köztünk helye. De szeretném tudni a véleményeteket. Egyöntetű kézfeltétellel jelezzétek. - Matt körülhordozta tekintetét a jelenlévőkön. Minden kéz a magasba lendült. - Ez eldőlt, a megfelelő időponton még gondolkodok. Egyelőre fejtsük meg az ismeretlen jelzést. Egyéb mondandó? - Matt újra végignézett mindenkin, de csak sejtelmes mosolygásba botlott minden arcon, Jill pedig lesütötte a szemét. - Hát akkor további utasításig mindenki végezze, amit eddig is végzett... Oszolj! - dönnyögte, majd elsőként pattant fel és viharzott ki a dokkból.

*

Jurij meggyőződött arról, hogy Jill és a többiek eltűntek a 13-as dokkot rejtő ajtó mögött, útját a saját gépéhez kanyarította tovább. A hangárt két biztonsági őr őrízte, az ajtón nem juthat be. Áttért egy másik folyosóra, ahonnan a szellőző nyílt. Macskaügyességgel felmászott mellé, majd egy mozdulattal eltávolította a szellőző ajtaját, míg bemászott, beakasztotta az ajtót a csövekbe, alig pár másodpercet vett igénybe mire bejutott a járatba, s visszatette az ajtórácsot. Elindult a hangár felé, nem kellett sokáig mennie, amikor elérte a másik rácshoz. Pont alatta állt a vadászgépe.
- Gyémánt! - rebegte, mire a vadászgép fényei felgyúltak. Jurij leügyeskedte magát a járatból. A szellőző rácsok számára sosem jelentettek akadályt, akkor sem, ha a legnagyobb csavarok tarották. A Szervezet különleges technikája, apróságokon múlhatnak nagy csaták is.
- Drágám, csak nem hiányoztam? - mondta, s átszellemült arccal végigsimított a karcsú gép oldalán. - Jelentést!
- Kelet közeledik, hívójel elküldve, keresi a dimenziót. - mondta a gépi hang.
- Helyes - nyugtázta Jurij. - Ékkő! - erre a vadászgép fényei újra kihúnytak, Jurij pedig arra távozott, amerről jött.

Jill és Irina még a 13-as dokkban maradtak és telepatikus gyakorlatokat végeztek. Az a gondolat nem hagyta nyugodni őket. Jill prekognicíós érzései pedig nagyon rossz események lehetőségeit ébresztettek fel benne.

A SZER...

- Jajj lányok, köszönöm, hogy tudtunk beszélni! Várlak titeket két nap múlva újabb ötletekkel! - Selma teadélutánja termékeny volt, sok dolgot sikerült a lányokkal egyeztetni. Ahogy a fiatalság távozott, azonnal a konzolhoz lépett: - Joseph! Van rám egy perced?
- Igen, én Selmám... Sikerült?
- Igen Joe, de biztos, hogy helyesen tesszük? Tudom, hogy az én ötletem volt, de valahogy furdal a lelkiismeret. Nem lesz bajuk?
- Nyugodj meg drágám, semmi bajuk sem lesz. Én is beadtam Matt-nek a magáét már, és elhelyeztem a feromon-érzékelőket a kabinjában. Muszály meglennie ennek is, én már nem bírom nézni...

Matt Morawsky konzolján már csak egy találkozó volt hátra: Jillian személyes látogatása.
- Szabad! - válaszolt az ajtó pittyegésére, ami hamarost utat engedett Jill-nek - Igen százados, miért fáradtál ma hozzám?
- Igazából nem tudom... - mondta Jill, és olyan szemekkel kapcsolódtak egymás pillantásába, amit nehéz lenne félreérteni...
A félreértésre sajnos nem volt idő, az események felgyorsultak, és a pillantást követően egy ölelésben, illetve szenvedélyes csókban ért véget a pillanat, mely után a világ elsötétült előttük.

A köd felszálltára néhány óra múlva került sor, s egymás karjaiban találta őket Matt ágyában, teljesen meztelenül, egy másik ölelésben.
- Mi történt? - kérdezték egyszerre. - Nem tudom! - válaszolták egyszerre.
- Most mi lesz? - kérdezték egyszerre.
- A legfontosabb, hogy kiderítsük, hogy mi is volt ez. - szólt Matt gyorsan, és felpatant az ágyról.
Jill megpróbálta eltakarni a szemét, de a kíváncsisága győzedelmeskedett a szándék felett, Matt izmos háta, és formás pasi-feneke már amúgy is izgatta a fantáziáját.
- Doki, én megöllek - hallatszott a fürdőszobából.
- Mi az Matt?
- Még évekkel ezelőtt egy kísérlet során felfedeztünk egy érdekes szert...
- Mire szolgált?
- Eredetileg kemény halucinogént kerestünk vallatáshoz, de az egyik keverék nyers formájában igencsak komoly afrodiziákum volt. Egyetlen utóhatása egy apró csilogó folt a szivárványhártyán... Én megölöm Dokit!
- Neki mi köze ehhez?
- Egyedül ő ismeri az előállítását. - toppant be Matt, már egyenruhában. - Ne haragudj, most mennem kell megfojtani valakit.
Indulás előtt még odalépett a takaróba burkolózó Jill-hez, szorosan átölelte, és hosszan megcsókolta. - Senkinek egy szót se, kérlek!
- Értem, senkinek egy szót se! Siess, kitalálok egyedül is...
- Szeretlek... - és egy hirtelen szökkenéssel az ágytól ajz ajtónál termett.

Majd az ajtó egy apró szisszenéssel bezárult mögötte...

Hétköznapi kalandok

- Minden rendben van a magzattal - mondta Doki, miután az ultrahangos vizsgálatot elvégezte. - Úgy fejlődik, ahogy kell. Ahogy elnézem, tizenkét hetesek vagytok - közben letörölte a vizsgálati gélt Irina hasáról.
- Az ultrahang nem fejlődött? - közben Irina a maradék gél eltávolítása után felöltözött.
- Vannak újfajta képalkotó eszközök, de nem a fedélzeten. Úgy ítélte meg egy szakmai bizottság, hogy a küldetésre ez a gép lesz a legalkalmasabb. A többi túl modern...
- Értem - mondta Irina hűvösen.
- Legközelebb egy hét múlva várlak. Mivel fokozott terhelésnek van kitéve szervezeted, ezért én is jobban rajtad tartom a szemed.
- Köszönöm, Will.
- Tessék - mutatott egy frissen kinyomtatott ultrahang képet Doki.
- Mégis mit kezdjek vele? - csattant fel Irina. - Nincs kinek megmutatnom... - a kismama szemében egy könnycsepp jelent meg.
- Irina, én... én csak elképzelni tudom, hogy mit érezhetsz. De tudnod kell, nem vagy egyedül! Mi itt vagyunk Neked! - Doki nem volt az érzelmek embere, de kedvesen megcirógatta Irina kézfejét.

A vizsgálat után Irina kabinja felé vette az irányt. Még volt egy kis ideje, mielőtt Selmánál jelenése lett volna a szilveszteri buli szervezése kapcsán. Mióta Pocok -csak így becézte a magzatot- a hasában növekedett, fáradékonyabb volt. Útközben Jillbe és Alexbe botlott.
- Éppen Selmához igyekszünk - mondta Alex, közben átölelte Irinát. Mióta Caleb visszatért az életébe olyan lett, mint egy hízelgő macska.
- Mi az a kezedben? - nézett rá Jill, de igazából már akkor tudta a választ, amikor feltette. - Oh, csak nem? - Irina megmutatta a felvételt a két lánynak.
- Ő Pocok - mondta, közben letett a szunyokálási terveiről és Selmához indult a többiekkel. - Tizenkét hetes.
- Izgalmas hónapok elé nézel! - mondta Alex.
- Igen - dönnyügte Ir', majd csendben folytatták utjukat tovább. Selma teával várta őket.

(folyt. köv.)

Az Ünnep

Kora délután Selma vezényletével minden éppen szolgálaton kívüli katona és családtag a Karácsonyi előkészületekkel volt elfoglalva. Selma egy dologhoz nagyon is jól értett: a szevezéshez. Ha rajta állt volna, a világ nagyhatalmait is jól átszervezte volna.

Jurij számára is megengedte Doki, hogy a karácsonyi vacsorán megjelenjen. Mivel nem volt alkalmas öltözéke, Selma szerzett a számára a rejtélyes módon újabb a fedélzetre került ruhás dobozok egyikéből megfelelő viseletet, ami ellen Jurijnak sem volt kifogása.

De közben Jill csak nem akart felébredni. Ir' tudta egyedül csak, a lány makacsul elhatározta, átalussza a vacsorát és az azt követő ünnepi műsort majd az azt követő táncos mulatságot. Alex és Caleb váltotta fel Irinát Jill ágya mellől.
- Szerinted hallja, amit mondok? - súgta oda Alex Calebnek.
- Próbáld meg... Beszélj hozzá!
- Jilly, ha nem ébredsz fel, lemaradsz arról a csodálatos muffinról, amit én sütöttem!
- Talán jobban jár így, hogy nem kell ennie belőle... - Caleb gonosz megjegyzéséért Alex oldalba bőkte őt. Az elmúlt éjszaka során arra jutottak, ott folytatják, mielőtt "meghaltak", noha egyelőre nem verik nagy dobra, de Alex bal kezének gyűrűs ujján egy aprócska köves gyűrű csillogott.
- Jilly, a bátyjádat meg kell nevelned... Elkanászosodott, amíg kikerült a felügyeletem alól. Egy mentáltasli jót tenne neki, Jilly. - semmi reakció. Alex és Caleb egymásra néztek.
- Lustaság, tessék felkelni, kérlek. - Caleb kezébe vette huga hideg kézfejét. - Jilly, kérlek, Karácsony előestéje van.
- Alex, Caleb, Selma Titeket keres! - lépett be Doki.
- Engem nem keres? Biztos nagyon mérges... - Jill kikászálódott az ágyból, majd testvéréhez igyekezett. - Hol az a muffin?

Valahol, a fényeken túl

Matt sebesen robogott a hídra, közben az előző percek hatásából próbált kitörni. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy szerelmes kamaszként enyelegjen. A Leonidas (kettő) kapitánya, döntéseivel sokak életéért felelős. Sőt, küldetésük sikerességén alapul a Föld és lakóinak további sorsa. A folyosón a vörös fények hármas biztonsági szintnek megfelelően villogtak. A készenléti személyzet szorgos hangyaként igyekezett a helyeiket elfoglalni. Matt villámként cikázott köztük, gyorsan bevett jobb kanyar és máris a parancsnoki hídra vezető ajtón viharzott át.

- Jelentést! - dörgedelmezett hangja végig a sorokon. Bird már várhatta őt a parancsnoki szék mellett.
- Uram, félreértés történt - mondta Bird, minden sallangtól és felesleges magyarázkodástól mentesen.
- Hogy mi? - Matt olyan képet vágott, amit semmilyen szóval nem lehetne hűen leírni, de annál beszédesebb volt a szája, amikor is éktelen káromkodás hagyta el.
- Uram, az én hibám, a radar egy, a Szervezet hullámhosszán sugárzó csillaghajó jelenlétét jelezte, ekkor nyomtam meg a gombot, hiszen ez a szabályzat, akarom mondani, a régi szabályzat szerinti eljárás. De az új nem tartalmaz ilyet. - Matt mérge kezdett alábbhagyni, legszívesebben visszament volna a kabinba Jillhez, de amikor erre gondolt, megint pipa lett, leginkább saját tehetetlensége miatt.
- És az a jelzés még mindig fogható?
- Nem, Uram.
- Pásztázzák át újra azt a szegmenst! - adta ki parancsul. - A hajón pedig fusson végig a "próba-riadó" fényjelzés!
- Értettem, Uram! - Bird olyan vigyázban állt, hogy az Akadémián róla mintázták volna az engedelmesség szobrát. Amikor később Matt visszagondolt az eseményekre, talán még szórakoztatta is, ahogy a parancsnoki hídon a szolgálatban lévők apróra összezsugorodva várták a letolást élükön Bird-del. Matt még átfutott néhány jelentést, mielőtt visszatért volna a kabinjába. Már igencsak későre járt. Pihennie kellett. Másnap lesz a Karácsonyi Ünnep. A legénység tagjai számára érzelmileg megterhelő távol az Otthonuktól eltölteni. Noha a Családos katonák magukkal hozhatták hozzátartozóikat, az egyedülálló szolgálatosok magukra utalva várták az Ünnepet.

Matt a kabinjába ért. A bőrfotell benyomodósái Jill otthagyott nyomait viselték. Az illata is megülte a levegőt. Matt mélyen sóhajtott, majd a zuhany alá rugdalta magát, hogy lehűtse érzelmeit. Nem hiába, az Ünnep őt is magányában találta meg.

Közben Jill meglátogatta Jurijt a gyengélkedőn. Az orosz mélyen álmodott, gondolatai képekkel töltötték meg az orvosi szobát, amik csak a százados számára váltak láthatóvá. Doki a szomszéd ágyon horkolt, de az ő álma éppen sötétségbe burkolózott. Így más képek nem zavarták Jurij látomásait. Jill pedig elmerült a látottak értelmezésében.

Egy hajó, ami külsőleg olyan, mint a Scylla, de a belső mechanikai és elektronikai rendszer a Leonidaséhoz hasonlatos. Jurij legaktívabb emlékei Orosz honban megtett utazásai. Mielőtt a Valgyivosztok fedélzetére lépett, a küldetése előtti szabad másfél hónapjában a végtelen sztyeppéken, Szibériában és az Urál hegységben tett kalandos túrákat. Utolsó földi emlékképe Szentpétervár. Egy orosz, szőke hajú nő karján egy pár hetes csecsemővel. A Húga, kinek férje egy szerencsétlen balesetben vesztette életét, a lány egyedül maradt az újszülöttel. Jrij szerette testvérét, de a szívében igazán nem lakott más, mint az elkötelezett Szerelem az Orosz Haza iránt. Számára mindegy volt, hogy Szervezet, vagy Szolgálat - bár ahová letette az esküt, oda hűséges maradt.

A következő képeken Jill már azt látja, ahogyan búcsúzik annak a másik hajónak a legénységétől. Lassan minden egy keretbe kerül Jill előtt. A történet teljessé válik. Jill mindent tud már az oroszról. Ideje beszélgetni. Ideje átvenni az irányítást az álom felett. Jill belép egy képzeletbeli szobába. Talán a Leonidas egyik helysége lehet. Két kényelmes fotell az egyedüli berendezés. Jill leül. Vár. Jurij is megérkezik. Kék szemeit értetlenül emeli a lányra.
"Hova kerültem?" - tétován áll a lány előtt.
"Biztonságban vagy" - feleli Jill, érzi Jurij bizonytalanságát. "Jillian Cross vagyok, de szólíts nyugodtan Jilly-nek."
"Jilly, kedves név" - az orosz kézfejen csókolja a lányt, elvégre régi nemesi orosz Családnak arisztokrata sarja. Leülnek.
"Hogy kerültem ide?" - fények cikáznak közben a képzeletbeli szobában.
"Sodrodtál az űrben, lehibernálva."
"Meddig?"
"Sokáig. Mi találtunk meg"
"Tudnom kell, meddig voltam öntudatlan, hány hét, hónap, év telt el...?"
"Meg fogod tudni, de előtte beszéljünk a múltról."
"Honnan ismersz engem, Jilly?"
"Az Apám ismerte az Apádat..." - Jill egészen hajnalig beszélgetett az oroszzal. Amikor Doki felébredt, Jurij ágya mellett találta őt. Jill kimerevedett tekintete a semmire szegeződött, nem reagált semmilyen külső hívásra. Doki azonnal hívta Pestronkát, aki álmossága ellenére hamar odaért. Ránézett Jillre, arcán pillanatnyi rémület futott át.
- Nem fogjuk tudni felébreszteni, most éppen nem itt van. Jurijnak segít feldolgozni az eltelt időt, de tartok tőle, túl sokáig időzött abban a másik világban. Vissza kell hoznom. - Irina gyors diagnózisa után maga is hasonló tekintetet vett fel. Néhány rövid perc múlva Jill megmozdult, Irina szintén visszanyerte a "jelen tudatát". Jill zavartnak tűnt, megpróbált felállni, de Doki karjaiba ájult.
- Ki fogja aludni magát, de nem irigylem azért a fejfájásért és tompaságért, ami majd utána györtöni fogja - mondta Irina némi haraggal a hangjában. Amit Jill-t tett a legdurvább beavatkozás egy másik elmébe. Noha segítő szándékkal tette, veszélyes. És nem az alany számára, hanem a telepata életét sodorja olyan világba, ahonnan nehéz a visszatérés. Doki befektette abba az ágyba az ájultat, amelyikben eddig ő feküdt békésen. Irina az ágy mellé lépett. - Kinek akartál bizonyítani, Jilly? -gyengéden megcirogatta az alvó lány homlokát. Eközben Jurij felébredt. Doki és Irina háttal álltak neki.
- Hat év, nyolc hónap, két hét, három nap, nyolc óra és tizenegy perc - mondta rekedten és ülő helyzetbe küzdötte magát. Doki mellé lépett és megmérte a pulzusát. Irina továbbra is Jillre vigyázott, gondosan betakarta, így Jurij nem láthatta, ki fekszik az ágyon.
- Hogy érzed Magad? - kérdezte tőle Irina.
- Lássuk csak... Éhesen. - felelt Jurij.
- Akkor hozatom a reggelit - mondta Doki és már a konzolért nyúlt.
- Nem lehetne, ha én mennék érte? - kérdezte Jurij. - Már teljesen elmacskásodtam - ezzel megpróbált felállni, de még gyengének bizonyult ahhoz. - Najó, talán most az egyszer ágyban reggelizek. - Doki kiment a szobából, Jurij az ágy szélén ült. Azt inkább nem kérdezte meg, hol van a lány az álmaiból... Mert Jillyt álomnak hitte. Álomnak, mely szomorú valóságba ébresztette fel. De mégsem volt annyira lehangolt attól, amiért olyan sok ideig volt éber álomban. Jilly megnyugtatta. Volt valami a tekintetében. Irinára nézett fel közben. Hasonló kisugárzás. Talán ő lett volna, másik külsővel?

Egy út kezdete...

- Andrejevics... Nagyon bízunk magában, remélem tudja.
- Igenis, tudom Uram! - vett fel egy picit ünnepélyesebb állást Jurij...
- Őszinte leszek magához... Magában van minden reményünk, a hajtóművek nem működnek, az alap rutinok mennek, de nem vagyunk képesek elmozdulni innen... Segítséget kell hoznia, amilyen gyorsan csak tud. A létfenntartó rendszerek, és a hidrokert jó tíz évig tud ellátni minket. Hibernációba tesszük, és kilőjjük a Föld irányába automata pilótával. Ha találkozik egy űrhajónkkal, akkor vezesse ide a hajónaplója alapján. Reménykedek, hogy ha mást nem is, a Scylla-t megtalálja a kisbolygók között...
- Számíthat rám, Uram! - csapta össze a sarkait Jrij, és kezét tisztelgésre emelte.
- Úgy legyen fiam! Leléphet! - a tisztelgést egy meleg kézfogás követte, és Andrejevics elindult a dokkok felé.
Útközben a mellette elhaladó emberek szánakozó pillantásaiban fürdött, vagy épp érzelmeiknek parancsolni nem tudó bajtársai ölelték őt át melegen, vagy veregették meg vállát...
Lehet, hogy ez az utolsó küldetése? Mi lesz, ha nem talál senkit és semmit? Mi lesz, ha otthon vereséget szenvedtek? Mi lesz, ha már elfeledkeztek róluk? - Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében.

- Itt Jurij Andrejevics! Felszállási engedélyt kérek a 8-as dokkból.
- Andrejevics hadnagy, a felszállást engedélyezem, jó utat barátom! Az Úr vezesse haza!
- Köszönöm Dimitrij, ha valaha hazajutunk, vendégem vagy egy vodkára Szentpétervárott! Ezt soha ne feledd! Tartsatok ki!
Az utolsó szavak belevesztek a sztázisdrog által okozott kábulatba és gyorsítónyaláb rádiózajába.
Az egyszemélyes vadász kilőtt a sötét semmibe...

- Sztázistartályokat beindítani ! Első csapat, irány a tartálycsarnok! Automatikus ébresztés: 1 év múlva! Nyugodalmas, szép álmokat!

Alexander Lavarov, a földi erő renegát őrnagya szemével próbálta követni a távozó vadászt kabinjának ablakából, de a nyaláb már régen elhalt a tintakék éjszakában...
- Álcázást aktiválni! - üvöltött személyi konzoljába.

A Vlagyivosztok űrhajó kontúrjai lassan elmosódtak, a fedélzeti fények kihúgytak, és a hajó eltűnt az avatatlan szemek elől, és lehet, hogy a világ emlékezetéből is, ki tudja meddig...

Számadás

A hajó folyosóin éjjeli világítás honolt, a legénység közül az esti műszak teljesített Szolgálatot, mindenki más visszavonult fülkéjébe, kabinjába pihenni. Mindenki, aki nem az Effendik kötelékéhez tartozott.

Doki az orosz álmát őrizte. Jurij mindeközben múltjának állomásait járta. Az Ikrek kikapcsolódás gyanánt stratégiai játékot játszottak, ahol mindketten hadvezérek voltak és seregeiket egymás ellen indították hadba. Irina kabinjában Dave fényképét nézte, közben gyermekének mesélt Apjáról. Alex és Caleb kettősének is bőven akadt mit megbeszélnie az elmúlt időszakról, amíg mindketten kölcsönösen halottnak hitték egymást. Kapcsolatuk késélen táncolt. Tuck éppen vacsorázott feleségével. Mióta összeházasodtak, Selma ragaszkodott ahhoz, hogy saját maga által készített ételt egyen Tuck minden este.

Jill pedig a folyosón kószált. Nem tudott megnyugodni. Testévével ebéd után sokat beszéltek a múltról, arról, hogy miért kellett eltűnnie, az Apjukról, az igaziról, aki nem az, akit eddig gondolt. De ennek az információnak már nincsen jelentősége.

Sokkál inkább annak, amit Matt elhallgatott előle. A kinevezés... Egy hónapja már, hogy a Leonidason megkezdte a Szolgálatot, aztán az események felgyorsultak, Effendik lett, halottnak hitt szellemek keltek életre, és valami különös érzés is hatalmába kerítette... Az Új hajó fedélzetén pedig már három napja élik életük.

Holnap pedig Karácsony.

Ahogy kószált a folyosókon, hirtelen Matt kabinja előtt találta magát. Maga sem értette, hogyan került oda, de ott volt. Gondolt egyet és bekopogott a fülkeajtón. Az ajtó jelzése zöldre váltott, majd kinyílt. Jill belépett.
- Cross százados! Fáradj beljebb, csüccs! - Jill az ajtóban állt.
- Miért nem mondtad, hogy előléptetnek? - támadt rá Jill, közben pedig Matt felé indult.
- Ji... Jilly, én sem tudtam, csak aznap mondták meg. - a lány nagyon ijesztő volt, ahogyan számonkérte a dolgot. - Biztos nem akarsz leülni? - közben a fotellba nyomta le nem túl finoman Crosst, aki mintha mély álomból ébredt volna nézett rá.
- Bocs, csak ezen gondolkodtam éppen, amikor elmentem az ajtód előtt - mondta szórakozottan.
- Történt valami, Jill? - közben Matt az asztal mögött ült le, tartván Jill újabb önkéntelen kitörésétől.
- Nem - felelte fátyolos hangon. Kínos csend telepedett rájuk, olyan, mint amikor kimondatlan szavak cikáznak össze-vissza, amiknek nincs címzettjük, sem feladójuk, mégis ott lebegnek két Lélek között. Jill örökkévalóságnyi időnek itélte meg azt az időt, míg a kapitány fogadószobájában az érzelmek csapdájába esett. Matt kábán feleszmélt a ránehezülő légkörtől, de nem tudott kiszabadulni a szorításából. A szobája hirtelen megváltozott, egészen apró lett minden. És Jill... Olyan közel volt hozzá, mégis olyan távolinak tűnt, ahogy gubbasztott abban a bizonyos bőrfotellben. Hirtelen a tekintetük találkozott. Hirtelen semmi sem volt rajtuk kivül, csak ők ketten. Matt kamasz kora óta nem érezte magát hasonló helyzetben. Jill szemének színe mintha megváltozott volna. Smaragd zölddé változtak a megszokott mély zölbdből. Igéző... Történnie kell valaminek, különben... Különben a Boszorkány elcsavarja Szeráf fejét.

- Kapitányt a parancsnoki hídra! - üvöltött a hangszóró és a fények vörösre változtak az éjszakai világításból. Mint aki hatalmas taslit kapott a tarkójára, úgy eszmélt fel Matt. Jill továbbra is nyugodtan ült a fotellben.
- Mennem kell! - habogta Matt. - Jill, kérlek, ha legközelebb beszélgetni akarsz kettesben, akkor szólj előtte - ezzel elviharzott.