Mire Doki visszaért az orvosi körletbe, Jurij már régen az ágyában pihent. Alvást színlelt. Doki átvonult a vizsgálóba, ahol néhány katona már várta. Egészen estig vizsgált és kutatott Doki. Amikor visszatért, Jurij ébren volt, az ágya szélén ült.
- Hogy vagy ma? - kérdezte Doki szórakozottan, s leült az asztalhoz.
- Köszönöm, jól. Sok az emlék, az álom... - mióta Jurij "felolvadt", honvágy gyötörte. Leginkább húga hiányzott. Vajon a kis Sasha hány éves lehet? - Mondd, Ti hogy tartjátok a kapcsolatot az Otthoniakkal? - Doki felnézett rá a papírjai közül.
- Vannak kijelölt napok, amikor a videószobából hazaüzenhetünk és megnézzük az üzeneteket, amiket nekünk küldtek.
- Akárkinek lehet üzenni? - folytatta Jurij a faggatózást.
- Igen, akárkinek, akik a hajón szolgálók Földön maradt hozzátartozói közé tartoznak. Jill segít feldolgozni minden katonának a távollétet. Az üzenetek apró féregjáratokon keresztül jutnak vissza a Földre. De a rendszer nem mindig tökéletes, vannak még hibái...
- Szerinted... Áh, inkább hagyjuk - Jurij újra elnyúlt az ágyon. - Jóéjszakát! - vetette oda Dokinak, aki értett a célzásból, miszerint éppen kidobták a saját körletéből, így a saját hálókabinjába indult. Fáradt volt, sok volt a kutatás is és még mindig nem szerezte meg a kivánt adatokat Jurij vadászgépéből. Nem akart kémmunkát végezni, tiszteletben tartotta, hogy Jurij nem kivánja megosztani vele az információkat. De ahogy gondolkodott a mindenki számára megfelelő megoldáson, eszébe jutott egy ötlet. S mielőtt a saját szobájába lépett volna be, hátraarccal visszafordult, s a 13-as dokkba ment, úgy sejtette, a két telepata lány még mindig gyakorol.
*
Caleb a parancsnoki hídon várta az idő múlását. Alex egész délutánra eltűnt valamerre, de nem faggatózott arról, hogy hova. Csupa titok még mindig a menyasszonya. Hamar felhagyott azzal, hogy eméssze saját magát ezen. Inkább a kijelzőket bámulta. A csillaghajó gond nélkül száguldott a végtelenben, feltérképezetlen táj, mégis van térképük hozzá. Felosztották a teret a görög ABC betűivel, most már csak a talált rendszereket kell beleilleszteni... Az egész csak viszonyítás kérdése.
Caleb sokszor megfogalmazta magában a kérdést és minduntalan kereste rá a választ: van értelme a küldetésnek? Mi történik akkor, ha találnak egy lakható bolygót? Ennek nagyon apró esélye van, hiszen rengeteg paraméternek kell teljesülnie ahhoz, hogy bármelyik planéta elnyerhesse a "Az Új Otthon" jelzőt.
Ha lottózna, bizonyára megnyerné.
Új bolygót találni viszont nagyobb kihívás.
- Kaptítány a hídon! - dörgött keresztül a zászlós hangja. A legénység tisztelget, majd folytatta dolgát.
- Százados! - köszönt Matt. - Jelentést! - mondta enyhén feldúlt állapotban.
- Nem történt semmi említésre méltó - mondta Caleb - Uram - tette hozzá gyorsan.
- Leléphet - Matt bevetette magát a parancsnoki székbe.
- Öhm - kezdte Caleb - Nem tudod véletlenül, Alex merre van?
- Csipogtasd meg és megtudod! - csattant fel Matt - Nem vagyok a babysittere! Egyébként meg, enni ment.
- Hm, köszi... - Caleb gyorsan elhagyta a parancsnoki hídat. Az idő további részében Matt közelébe nyomós ok nélkül senki nem mert menni a legénység közül.
*
- Kérlek, Jill, segíts nekem megszerezni az adatokat! - Doki az étkezőben talált rá a lányokra, Jill és Ir' fáradtak voltak a gyakorlástól, Alex pedig éppen készült elfogyasztani a második vacsoráját.
- Miben segíthetnék? - kérdezett vissza Jill, miközben szintén hozzálátott az evéshez.
- Szóval tudod, tudjátok mennyire érdekel a hibernálás témaköre, de egészen eddig nem volt alkalmam kisérletezni vele. Jurij állapotát felmértem most, de az eredeti állapotáról mit sem tudok, anélkül pedig a mostani értekezéseim mit sem érnek.
- És ezen én hogyan tudok változtatni?
- Jill, tudod Jurijnak van egy Húga, nem tudnád megkeresni? Te kapcsolatban vagy a földiekkel. Kérlek, keresd meg a Húgát és szerez tőle egy videó üzenetet.
- És azt reméled, ha megtaláljuk a Húgát megkapod az adatokat is?
- Pontosan! - közben Jill tányérjáról elevett egy halrúdat.
- Az az enyém volt és éppen el akartam fogyasztani! - fortyant fel Jill.
- Sajnálhatod, hogy nem tetted, nagyon finom volt - mosolygott Doki. Négyesük beszélgetésébe Caleb csatlakozott. Alex hosszas ölelésben részesítette, amikor megérkezett.
- Valami baj van? - kérdezte a lány, miután átérezte Caleb egykedvűségét.
- Nem, nincs, csak...
- Csak?
- Csak Matt... akarom mondani, Morawsky kapitány majdnem leharapta a fejem az előbb.
- Mi baja van, olyan fura egész nap? - nézett körbe Irina.
- Nem tudom - felelt Doki, s elemelt mégegy falatot Jill vacsorájából, amit ugyan rövidebb csata előzött meg kettejük között, de végül csak elvándorolt a következő halrúd is a tányérról. Jill mérges pillantást lövelt Doki felé, szikrákat szórtak a szemei. - Jilly, milyen érdekes az a csillogó folt a szivárványhártyádon! - somolygott Doki, mire Jill a fejebúbjáig elvörösödött, ami nagyon jól passzolt a hajszínéhez.
- Most mennem kell! - pattant fel az asztaltól. - Selmának ígértem, hogy benézek hozzá...
- Akkor ugye nem bánod, ha ezt megeszem? - nézet rá Doki.
- Nem, dehogy - ezzel Jill sebesen elhagyta a terepet.
- Úgy látszik nem csak Matt fura - jegyezte meg Alex.
*
Jill a videó szoba felé ment, esze ágában sem volt benézni Selmához, majd azt mondja, ha számon kérik, hogy közbe jött valami. Ahogy baktatott a folyosón végig - közben katonák igyekeztek dolguk után - Doki kérésén agyalt. Hogyan találjon meg bárkit is, aki ki tudja hány fényév távolságra van? Talán egyszer megpróbálhatja, de nagyon kimerítő lesz a keresés. A földi egységek nem segítenek a keresésben, nem tartozik a munkaköri leírásukba, ezt világosan közölték vele, mielőtt útnak indultak. A legénységnek is fontos volt tudnia, csak olyan emberekkel tarthatják a kapcsolatot, akiket megjelölnek. A videó üzenetek továbbításáért felelős hívatal bürökratáinak fontosabb dolga is van, mint mindenki után szaladgálni. Beért a videószobába, beindította a rendszert, néhány üzenet várakozott az éterben. Kiírta a címzetteket, később megkeresi őket, most meg kell találnia Sashát és Olját. Amikor Jurij álmába belépett, ők voltak a legerősebb emlékképei, az ő Lelküket érezte a legjobban. Talán nem lesz nehéz megtalálni őket. Szentpétervár, itt kezd a keresést. Kényelmesen meditációs testtartást vett fel, majd elmerült abban a különös érzésben, ami megnyitotta az utat egy másik világhoz.
*
Jurij csak nem tudott aludni. Túl sok gondolat nyúzta. Már világossá vált a számára, hogy a Szolgálat hajójára került. De akkor hogy találkozhatott olyan katonákkal, sőt, tisztekkel, akik a Szervezet kiválóságai voltak?
Rejtély, amit meg kell fejtenie.
Újabb titkos út elé néz a fedélzeten.
*
Jill kimerülten állt fel, de kutatása kudarccal végződött. Olja nincs Szentpétervárott, sem egész Orosz Honban. Jill egyelőre feladta a kutatást, így is alig állt a lábán. Irina biztos haragudna, ha most látná. Legfőbb vágya az alvás volt. De előtte még... Nem teheti, az Üzenetek ott villognak, három katonának érkezett cyber csomagja a Földről. Át kell adnia. Magához vette a papírt, amin az üzenetek címzettjei álltak, majd a parancsnoki hídra igyekezett. A folyosón most pezsgett igazán az élet.
- Százados! - bukkant fel Matt a katonák között. Átverekedte magát a forgalmas folyosón. - Egy percre, beszélhetnénk? - mondta, a katonák tisztelegve megálltak, majd továbbmentek, mint egy szorgos hangyaraj. A műszakok váltása most történik meg, a hajón ilyenkor találjuk a legnagyobb nyűzsgést. Matt behúzta Jillt az egyik ajtón, ami egy raktárba vezetett.
- Matt, mégis mi ez a hely? - Jill hangja erőtlenül hagyta el ajkait.
- Ahogy elnézem, tisztítószeres raktár - mondta Matt, közelebb lépett Jillhez. - Sehol sincs egy nyugodt hely - mondta, majd magához ölelte Jillt, aki szinte elernyedt a fáradtságtól. - Egész nap a nyakamon érzem mindenki tekintetét.
- Detto - mondta Jill.
- Mi van Veled? - próbált Matt Jill szemébe nézni, de a lány nem hagyta. - Jill, mi történt?
- Valakit meg kell keresnem - mondta Jill. - Fontos, de a földiek segítségét nem vehetem igénybe.
- Jillian Cross, észnél vagy? Mert nekem néha úgy tűnik, hogy nem! Ezért nem szeretem a frissen dilomázott újoncokat! Mész a saját fejed után, ami számodra is veszé...
- Matt, ehhez fáradt vagyok, és különben is más dolgom van! - Jill minden erejét összeszedve kitépte magát Matt öleléséből és bosszúsan kivágtatott a folyosóra, majd mihamarabb eltűnt a katonák között.
*
Jurij az adattár felé vette az útját, de még nem tudta, merre keresse és csak szédelgett a szinteken. A műszakváltás miatt senkinek sem tűnt fel, hogy a folyosón flangál. Senkinek, de szerencsétlenségére Irina éppen vele szembe jött.
- Jurij, Doki tudja, hogy itt kószálsz?
- Én csak... - kezdte volna, de Irina hamarabb megfejtette útjának célját.
- Visszakísérlek - mondta hűvösen parancsoló hangon.
Némán sétáltak vissza az orvosi körletbe. Jurij leült az ágy szélére. Doki is éppen betorpant.
- Hol voltál? - szegezte neki a kérdést. Jurij hallgatásba menekült.
- Bízd rám - mondta Irina, majd leült Jurijjal szemben. - Jill nem mondta még el Neked, tartott attól, hogy milyen érzelmeket és folyamatokat indít meg Benned az, amit én most elmondok. - Jurij továbbra is hallgat - Hol is kezdjem... Tudod, ez már a Szolgálat második Leonidas nevű hajója. A Szervezet az előzőre egy olyan rombolót küldött, mely felülmúlt minden emberi képzeletet. Scylla élt, mégpedig úgy, hogy beáldoztak egy emberi Lelket. Kisérleti nyúlként drótokkal láncolták örökre Callypsot a hajóhoz, torz roncs lett, akit feláldoztak a tudomány oltárán. A Szervezet mindenáron meg akarta semmisíteni a Leonidas I-et. De végül a Scylla alulmaradt a csatában - megkíméllek a részletektől. Helen von Liebgott önön kezével vetett véget az életének és a Szervezetnek. A Scylla szintén az enyészetté lett és Callypso álcába bújt Tomoe lelkét kiszabadítottuk - mintha varázsszó hagyta volna le Irina ajkait, Tomoe nevére úgy kapta fel Jurij a fejét.
- Tomoe? - kérdezett vissza.
- Igen, Tomoe Watabe. Megmérgezték lelkét hamissággal, majd elvették életét és szabadságát. Most már újra a eggyé vált a végtelennel.
- Tomoe... - suttogta maga elé Jurij.
- A Szervezet egykori ügynökei amnesztitát nyertek, és a jobbak pedig felvételre kerültek a Leonidas II. fedélzetére. Ezt akartad tudni, íme a talányra a megfejtés. - Jurij ráemelte tekintetét.
- Спасибо!*, Irina - mondta Jurij anyanyelvükön. - Most pihennem kell. - a feje zsongott attól, amit hallott. Irina jótékony álomblokkot vont rá, majd kimentek az alvó szobájából.
Jill közben nem jutott el a parancsnoki hídra, egyre rosszabbul érezte magát, így letért egy oldalfolyosóra, ahol rajta kívül senki sem tartózkodott. Fullasztotta a sok katona jelenléte, sok gondolat szánkázott végig a járólapokon és burkolaton. Jill prekogníciós érzékelése révén látta, ahogy egy romboló közeledik a Leonidas II. felé. "Pestronka!" süvített végig a fedélzeten gondolata, majd elájult csendben, szemtanú nélkül.
__________________
(*köszönöm, oroszul)
Bejegyzések
